APCSEL29

Pár mondat az év második felére tervezett tréningjeinkről, és a hosszútávú céljainkról, terveinkről. Egyre inkább úgy tűnik, az APCSEL29 szolgálatának fő iránya a képzés lesz. Céljaink és terveink szerint másfél-két év tudatos munkával – és remélhetőleg Istenünk áldásával – egy felekezetközi  tréner szervezetté formáljuk a szolgálatunkat, amely kifejezetten alkalmazás-orientált, professzionális vezetői tréningek szervezésére specializálódik olyan területeken, amelyek hiányoznak a teológiai képzésekből, és amelyeknek magyar nyelven sem szakirodalma, sem hagyománya vagy kultúrája nincsen.

“Ha egy normális gyűjteményt akarnál összeszedni keresztény zenékből és filmekből, több ezer dolcsira lenne szükséged. Ha a szabály szerint akarnál eljárni, akkor minden egyes alkalommal az eredetit kellene ajándékba adnod. Ezt még Jézus sem tenné és nem is tette.” – Ezek szerint a keresztényekre nem vonatkozik a copyright. Ami keresztény, az legyen ingyen – mert Jézus azt mondta: ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ez lenne a jövő?! Ez a biblikus hozzáállás?! Ez a felelős kereszténység?! Kinek van igaza?! SZÓLJ HOZZÁ!

Szavaztunk a „minőségbeli” vagy „számbeli” növekedésről… Nyilván a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. De éppen ebben van a megoldás: a KETTŐT NEM LEHET ELVÁLASZTANI EGYMÁSTÓL! Vagyis nincs minőségbeli növekedés számbeli növekedés nélkül! Minél „jobb” hívők vagyunk, annál több ember számára lesz vonzó Krisztus követése a környezetünkben, annál több ember felé szolgálunk… vagy nem?! A tanítvánnyá érés lényege az evangélium megosztása – az nem valamiféle öncélú személyiségfejlesztési gyakorlat!!!

A héten Szlovákiában jártunk, az ottani magyar református lelkipásztorok hívtak meg egy tréningre az online misszióval kapcsolatosan. Nagyszerű élmény volt velük megismerkedni, és egyben nagy megtiszteltetés volt előttük beszélni…

Pár soros élménybeszámoló + az egyik előadás prezentációja – ha érdekel valakit!

Ez a post Eric Swanson Leadership Network-ben közzétett cikke alapján született. Eric 50 olyan vezetővel készített interjút erről a kérdésről, akik meghatározzák a világmissziót, nagy gyülekezeteket és missziós szolgálatokat építettek fel. A témák: kölcsönösség, partnerkapcsolatok, a vezetőkbe való invesztálás, az evangéliumhirdetés és a valóságos tettek kombinálása, a nagyobb szabású anyagi felelősségvállalás, az üzlet és a misszió össze-kapcsolódása, a célcsoportra való fókuszálás és a technológia használata. (…)

Megint statisztika… nem a számokban van az igazság, de a számok azért visszajeleznek valamit az igazságból. Brad Waggoner The Shape of Faith to Come című könyvéből pár (amerikai) adat (mit csináljak, ha nincsenek magyar adatok… 1.) A rendszeres gyülekezetlátogató (!) protestáns hívőknek mindössze 16%-a olvassa minden nap a Bibliát. A “kemény maghoz” hozzájön még 20%, akik “hetente pár alkalommal” veszik elő a Szentírást. (…)

Ez egy olyan probléma, amivel szembe kell néznie a posztmodern- és posztkeresztény társadalomban élő egyháznak – és így minden helyi gyülekezetnek, illetve minden egyes keresztény embernek. Az evangélium hitele a nyugati kultúra szemében elveszett. Részben egy kifejezetten keresztény ellenkultúra hatására – mint pl. a new age, a posztmodern, az okkultizmus, részben pedig az egyház hiteltelenné válása miatt, amit a kívülállók jól/rosszul (?) azonosítanak az evangéliummal. (…)

Alapos, széleskörű és őszinte önreflexióra lenne szükség ma az egyházban, hogy egyáltalán képbe kerüljünk, hogy mi az oka annak, hogy az egyszer már „megtaláltak” miért nem „maradnak meg”? Miért ennyire kicsi a beépülés és elköteleződés-, illetve másik oldalon a túl hamar (még a megtérés előtt) történő kihullás aránya? Mert nem biztos, hogy az a legnagyobb probléma, hogy nem tudjuk elérni az embereket, hanem sokkal inkább az, hogy (…)

Egyre több a szexuális téren jelentkező zavar a társadalomban – és nem tudunk tenni semmit az ellen, hogy mindez le ne szivárogjon az egyházba is, hiszen abban is emberek vannak, akik ebben a világban élnek. Ráadásul új „tagokat” kellene „halásznunk”, megtérőket – de csak egyetlen tavunk van erre: a saját civilizációnk. Túl sokáig dugtuk a fejünket a homokba, és ha azt nézzük, hogyan változik a kultúránk, akkor ezek a problémák nemhogy enyhülni fognak, hanem sokkal inkább erősödni. (…)

Bibliai analfabétizmus. De mit is jelent ez? Azt, hogy a keresztények – bár olvashatják akár tíz különböző fordításban a Bibliát – mégsem ismerik. Vagyis csak nagyon felszínesen. A legtöbb keresztény valószínűleg nem tudná elmondani saját egyháza/gyülekezete hitvallását, nem ismeri az apostoli hitvallást, és azért sem mer hitvitába kezdeni ismerőseivel, mert nem tudná korrekt és elfogadható módon megvédeni a hitét a mai pluralista, posztmodern világban. (…)

Van egy kifejezés, amelyet provokatív egyházi tanítók előszeretettel használnak, amiikor a gyülekezeteiket megpróbálják kimozdítani az „állóvízből” – ez pedig a „kényelmi zóna”. Én is úgy látom, hogy a gyülekezeteink nagyon elkényelmesedtek. Amolyan jóléti kereszténységet élünk, ahol a konfrontációink csúcsát a belső gyülekezeti intrikák és a kegyességi hitviták teszik ki. Hiányzik a gyülekezeti életből az izgalom (…)