Már volt arról szó, hogy a mai, korszerű gyülekezeti honlapokat dinamikus tartalom jellemzi, folyamatos frissülés, és mindez személyes hangnemben, a saját egyéniségünket is beleadva, hogy legyen karaktere, stílusa, egyedisége a lapunknak. Ennek az egyik legfontosabb és egyben legpraktikusabb eszköze, ha a gyülekezeti honlapunkat összekötjük egy bloggal.

Most szeretnék néhány tanácsot adni a blogolással kapcsolatosan: alapelveket, amelyek nélkül könnyen kifulladhat a blogunk, s vele együtt mind az olvasóink, mind mi magunk is. Persze messze nem teljes a lista, inkább csak amolyan “beugró”:

1. EREDETISÉG

Amit írsz, az nagyrészt legyen a sajátod! Mondjuk legyen 70/30%-os arány, amelyben a 70 az önálló, saját gondolatod, véleményed, írásod, és a maradékban idézhetsz, vehetsz át másoktól tartalmat.

Lefordítva ezt a gyülekezeti blogok működtetésére: rengeteg nagyszerű prédikáció, cikk, vers van, amit megoszthatunk másokkal – de legfeljebb ebben a 25-30%-nyi arányban. Mert az olvasók, szörfölők ezeket, vagy legalábbis ezekhez hasonlókat másutt is találhatnak. A blog tartalmának nagy része szóljon rólad, rólatok, az életetekről, a gondolataitokról, az istenélményeitekről, a bizonyságtételeitekről! Mert a gyülekezet a benne élő emberek életének összessége és közössége – és erre vagyunk a legkíváncsibbak. A látogató voltaképpen nem honlapokat, internetes oldalakat, webes megoldásokat, elektronikus könyv- és idézettárakat keres, amikor egy gyülekezeti honlapot tallóz – hanem voltaképpen hús-vér embereket szeretne megismerni.
A blog tehát szóljon rólatok – a blogon keresztül szólaljatok meg ti magatok!

2. CÉLTUDATOSSÁG

Legyen koncepciód a bloggal! Tudd, hogy kiket szeretnél megszólítani – mert a blog nem a wikipédia, ahol mindenféle szócikkről találsz információt! – Persze ehhez magának a gyülekezetnek kellene rendelkeznie egy körülhatárolható identitással, céllal, jövőképpel, látással, hogy kiket szeretne elérni, megszólítani (legalábbis fő csapásirányként).

Oké, mit jelent ez nekünk (maradjunk ennél a feldolgozási módszernél):
Egy gyülekezeti blog célja a Jézus Krisztussal közösségében élhető élet, amit elsősorban a saját gyülekezetünkön, a saját „szemüvegünkön” keresztül kell bemutatnunk. A helyi gyülekezet Krisztus Teste, Krisztus jelenléte és „leképezése” – csak ezen keresztül, vagyis a saját életünkön, gondolatainkon, közösségünkön keresztül tudjuk bemutatni Krisztust. És ha Jézushoz hívogatunk, az egyben azt is jelenti, hogy magunkhoz, a gyülekezetünkbe is hívogatunk. A blog ennek a küldetésnek az egyik kommunikációs csatornája. Egyszerre kell beszélnünk Jézusról és magunkról, mint Jézus követőiről, társairól és megjelenítőiről. Ne felejtsük el: a gyülekezeti blogolás nem valamiféle megszentelt exchibionizmus, magamutogatás, hanem a nagy misszióparancs betöltésének egyik eszköze!

3. SZERETET

Ez természetesen nem nyálas, csöpögős, giccses grafikákat és írásokat jelent a honlapon, hanem azt a hozzáállást, amivel otthon a monitor elé ülünk. Vagyis hogy adni akarunk – és a blog nem háborús övezet, ahol meg kell semmisítenünk mindenkit, aki még nem keresztény. Nem az a célja a blognak, hogy egy ítélkező, gőgös, kárhoztató ellenkultúraként fenyegető vagy moralizáló stílusban megpróbálja manipulálni az olvasókat. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai emberek (legalábbis akiket egy blogon keresztül meg tudunk ragadni) széles látókörűek, rengeteg információval rendelkeznek, igényesek, gondolkodnak, és kritikusak. Szívesen vitatkoznak – de érzékenyek a demagóg, agymosó, kritikát nem tűrő, és lelki-szellemi fölényből rájuk lenéző vitapartnerekre. Az ilyeneket messzire elkerülik.

Fordítsuk le, mit jelent ez nekünk: a szeretetünket abban tudjuk kimutatni a blogon, hogy nagylelkűek, befogadók, nyitottak vagyunk az olvasóink iránt. Figyelmesek vagyunk a véleményükre – vagyis elolvassuk a kommenteket is, és ha olyasmit írnak, amivel mi nem értünk egyet, nem kezdjük el bedarálni a hozzászólót, hanem intelligens módon, a tiszteletünket kifejezve vitázunk és érvelünk.
Nagyra értékelünk minden egyes látogatót – hiszen ők adtak nekünk egy lehetőséget, hogy szóljunk hozzájuk! Amit mondunk, annak tehát érdekesnek, vonzónak, meggyőzőnek és szeretetteljesnek kell lennie. Ezt újra meg kell tanulnunk – vagyis hogy a „világ” és a „világi ember” nem az ellenségünk, hanem a legjobb barátunk, a legnagyobb lehetőségünk, aki felé szolgálhatunk.

Legyél becsületes a blogon.
Ha tévedtél, és egy hozzászóló kiigazít, akkor ismerd el és köszönd meg.
Ha kiegészítenek, hozzátesznek valamit ahhoz, amit mondtál – legyél érte nagyon hálás!
Ha kérdeznek, mindenképpen válaszolj! Senkit ne hagyj válasz nélkül!

4. PÁR TECHNIKAI TANÁCS

1.) Ne legyél hosszú! A blog sajátos műfaj – nem lehet oldalakat írogatni, mert akkor nem fogják elolvasni. (Már ez a cikk is hosszú kicsit :–))

2.) Legyél hálózatban! Vagyis kösd össze a blogodat a közösségi portálokkal, a facebookkal, iwiw-vel, twitterrel! teremtsd meg a lehetőségét annak, hogy ha valakinek tetszik a postod, egyetlen gombnyomással megoszthassa az ismerőseivel a „híredet”. A saját tapasztalatom, hogy 5 perccel azután, hogy publikáltam a blogomon ezt a cikket, amit most épp olvasol, kb. 50 ember már olvassa/olvasta. És az első napon 2-300 olvasóhoz jutok el – csak azzal, hogy egy gombnyomással kiküldöm az ismertebb közösségi oldalakon található ismerőseimnek a postom linkjét!

3.) Használj jó illusztrációkat, képeket a cikkeidhez! Egy cikkhez bőven elég egy kép! A neten kereshetsz ilyeneket – arra illik figyelni, hogy részletes keresési panelt használj a képkeresőben, és jelöld be, hogy a szabad felhasználású, creative common licenszű képeket részesítsd előnyben, mert ez az, ami teljesen legális. (A legós kép is ilyen a cikk elején!) Ja és még valami: használj angol keresőszavakat, minél több szinonímával, összehasonlíthatatlanul több és jobb találatokat kapsz a keresőkben. (Ha nem megy az angol, ajánlom a SZTAKI szótárt itt: http://szotar.sztaki.hu/english-hungarian

4.) Használj videókat a blogon! A legjobb a saját videó lenne, különböző alkalmakról. De fel lehet venni egy egyszerű kézikamerával bizonyságtételeket is – az ilyenre szívesen kattintanak rá a látogatók. De belinkelhetsz youtube-os vagy videás klippeket is, például magyar feliratos keresztény kisvideókat találsz ezen a két linken – összesen vagy ötvenet. Használd őket, írj melléjük pár sort, és feldobod vele a blogodat! Íme a két link:
http://www.youtube.com/user/HunWorship
http://videa.hu/tagok/1179130

5.) Ajánlj további cikkeket a cikkeid után – hogy tovább maradjanak az oldaladon az olvasóid. Vannak olyan alkalmazások, amelyek témák, címkék szerint releváns cikkeket ajánlanak a korábbi postjaid közül – ahogy itt nálam is láthatod.

ÉS VÉGEZETÜL:

Miután közzétettél valami értékeset, a gondolataidat, az élményeidet, ne feledkezz meg az eredeti célodról se! A mi célunk itt az APCSEL29-nél egy szemlélet- és eszközrendszer népszerűsítése és terjesztése. Ha tehát szeretnél ilyen blogot, és még nincsen, elkészítjük! Azt gondolom, reális és vonzó ajánlatot tudunk tenni arra, hogy egy jól használható kommunikációs eszközt adjunk a gyülekezeted kezébe, egy olyan blogot, amely megfelelő kerete lehet mindannak, amit mondani, mutatni akarsz önmagadról, a közösségedről és Urunkról, Jézus Krisztusról. Részletekért kattints a honlapkészítés bannerjére oldalt vagy egyszerűen ide, erre a mondatra.

De ezzel is csak illusztrálni akartam, hogy a jó gyülekezeti blog célja, hogy a virtuális látogatókból valóságos látogatókat konvertáljon. Lehet, hogy nem a saját gyülekezetünkbe, mert földrajzilag nem mi vagyunk a legközelebb – de valamelyik gyülekezetbe, Krisztus Testébe és közösségébe! Ne feledkezzünk meg erről: azért blogolunk, mert hatással akarunk lenni az emberekre, az olvasóinkra, várunk tőlük valamiféle választ, reakciót, itt a neten is, és a valós életben is.

(tovább…)

LifeWay Research készített egy felmérést a 18-34 éves fiatal felnőttek között tavaly. Íme, a lényeg.

A gyülekezetbe járók 73%-a, a gyülekezetbe nem járók 47%-a azt mondta, hogy az életükben alapvetően meghatározóak azok a csoportok, ahol a kortásaikkal közösségben lehetnek.

A gyülekezetbe járók 71%-a olyan házicsoport vagy kis közösség tagja szeretne leginkább lenni, ahol nagyon gyakorlatiasan, együtt beszélgethetnek az életükről, és közösen kereshetik illetve alkalmazhatják a Biblia igazságait.

A gyülekezetbe járók 68%-a, a gyülekezetbe nem járók 45%-a kifejezetten olyan kiscsoportokat keres, amelyekben hozzájuk hasonló, és hasonló életkörülmények között élő, hasonló tapasztalatokat szerzett, kortárs emberekkel építhetnek kifejezetten személyes kapcsolatokat

A gyülekezetbe járók 66%-a, a gyülekezetbe nem járók 47%-a számára a mások szükségeinek betöltése, tehát egyfajta szociális érzékenység és segítségnyújtás kihagyhatatlan eleme a közösségi életnek.

Oké, akkor gondolkodjunk! A fiatal felnőttek négy legfontosabb elvárása a gyülekezettel szemben (is):

1. VALÓS KAPCSOLATOK
Ennek a generációnak a legnagyobb szüksége a valós, tartalmas emberi kapcsolatok iránt van. És az egyháznak kellene a legjobb, legmélyebb, legőszintébb, legszeretőbb barátságok forrásává válnia.

2. BIBLIAI ÉRETTSÉG
Vágynak a bibliai igazságok felfedezésére és alkalmazására – de elegük van abból, hogy dedósként kezelik őket, akiknek akár 30 évesen is kiskanállal rágják szájba a lelki eledelt. Készek megküzdeni az igazságok felfedezéséért, benne akarnak lenni a folyamatban, már nem a jóllakás a cél, hanem meg akarnak tanulni főzni! Olyan helyet keresnek, ahol ezt megadják nekik – és nem tartják őket lelki kiskorúságban, kiszolgálva őket, mint „hozzá nem értőket”.

3. TÁRSADALMI/SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG
A mai fiatal felnőttek olyan gyülekezetekhez és közösségekhez vonzódnak,akik nem csak „szónokolnak”, hanem részt is vesznek a megoldásokban. Társadalmilag és szociálisan érzékenyek, tudatosak, aktívak és kezdeményezők. Olyan közösségeket keresnek, amelyeknek jól felismerhető küldetésük van, és amelyek benne élnek a korukban, kultúrájukban és emberi közösségükben. És a lényeg: valóságosan munkálkodnak, dolgoznak is, aminek látható, mérhető eredményei és gyümölcsei is vannak.

4. EREDETISÉG
Olyan közösséget keresnek, amelynek van „egyénisége”, stílusa, arculata – amely felismerhető, markáns, egyedi. És amely a szó eredeti értelmében is „eredeti” – vagyis amelynek van ereje, hatása, „következménye”, a saját életükre nézve is, és a társadalomra, kultúrára is, amelyben élnek.

Jogos elvárások?
Feltétlenül!

Ilyenek a gyülekezeteink?
????

(tovább…)

Ez a cikk a Pásztorbot Magazinban jelent meg – csak előfizetők olvashatják. Azonban szeretném most közzétenni, gondolkodás- és ha szükséges, vitaindító felvetésként.

David Murrow írt egy fantasztikus könyvet, amely reményeim és tudomásom szerint hamarosan megjelenik magyar nyelven is – a címe: Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni? – David missziójának a fókusza a férfias gyülekezet. Amikor megjelenik a könyv, csapjatok le rá! Nőként is nagyon fontos és hasznos! (Nemkülönben a könyv második része, ami arról szól, hogyan segíthetnek a hölgyek abban, hogy a férjük, kedvesük végre megszeresse a gyülekezet közösségét!)

Ez a cikk David blogján jelent meg: http://churchformen.blogspot.com

1863 november 19-én két ember beszéde volt betervezve a Pennsylvania déli részén található Soldiers National Cemetery (Országos Katonai Temető) felavatásán. Az első Edward Everett volt, aki korának legnagyszerűbb szónokának tartottak. Ez a kiváló úriember egy felszentelt lelkész volt, aki korábban a Harvard Egyetem elnökeként és az Egyesült Államok államtitkáraként is teljesített szolgálatot. Massachusetts megválasztott kormányzója és az USA szenátora volt.

Everett, a kor szokásához hűen, egy pompás beszéddel készült, amelyben arról az ötvenegyezer férfiról zengett dicshimnuszokat, akik meghaltak, megsebesültek vagy eltűntek azután a csata után, amit ezért a földterületért vívtak. Két órán át elbűvölten hallgatta a tömeg. Tapsvihar közepette jött le az emelvényről.

Amint a hangzavar elcsendesedett, egy magas, vékony férfi lépett a pódiumra. Végignézett az egybegyűlteken, megköszörülte a torkát és beszélni kezdett. „Százhét esztendővel ezelőtt atyáink létrehoztak egy új nemzetet ezen a kontinensen, ami Szabadságban született, és annak a gondolatnak szentelték oda, hogy minden ember egyenlőnek lett teremtve.”

Kevesebb mint két perc alatt befejezte a beszédét. És a világ megváltozott – mindörökre. A Gettysburgi Beszéd, amit igen széles körben tartanak az amerikai történelem legnagyobb beszédének, két percen belül lepergett.

Az én kérdésem, azokhoz, akik prédikálnak és tanítanak az egyházban, a következő: Prédikálni és tanítani akartok? Vagy pedig meg akarjátok változtatni a világot? Ha az utóbbit, akkor kövessétek Jézus Krisztus és Abraham Lincoln példáját.

Csak röviden!

Mint a régi szónokok, a modern keresztények végigtanítják az előírt időt. A vasárnapi iskola negyvenöt perces? Akkor addig fog tartani a tanítás. A prédikációs szakasz harminc perc? Akkor annyi ideig fogok prédikálni.

Lelkipásztor! Mi történne akkor, ha két percet prédikálnál, és utána engednéd, hogy a Lélek munkálkodjon? Tanító! Mi lenne, ha harmincnyolc másodpercig tanítanál, aztán hagynád, hogy az emberek gondolkozzanak rajta.

Ha bármikor szóba hozom ezeket az ötleteket, az emberek le vannak döbbenve. Azt gondolják, hogy holdkóros vagyok. Kétperces tanítás? Tízperces prédikáció? Az emberek így sem értenek a Bibliához! Hogyan éheztetnénk őket egy kétperces üzenettel?

Márpedig Jézus ezt tette. Bebizonyítom: Egyszer egy hosszú repülőút közepén voltam. Nálam volt a Bibliám és volt egy kis fölösleges időm is. Éppen nálam volt egy lista, ami Jézus példázatait tartalmazta. Úgyhogy mindegyiket lemértem egy stopperrel. Aztán kiszámoltam az átlagot. Na gyerünk, tippeljetek, szerintetek mennyi időbe tart elprédikálni egy átlagos példázatot Jézustól?

Harmincnyolc másodperc.

Azokat a tanításokat, amik megváltoztatták a történelmet, kényelmesen el lehet prédikálni egy percen belül. A jelentéktelen részletekért rajongóknak mondom: a leghosszabb példázatot két perc húsz másodperc alatt olvastam el (Lukács 15:11-32). A legrövidebbet öt másodperc alatt (Máté 13:33).

Azon a napon, 10.000 méter magasságban, Isten megmutatott nekem egy egyszerű igazságot: nem a prédikációd hosszúsága, hanem a hatása változtatja meg az emberek szívét.

Persze van helye a mély Bibliatanulmányozásnak és tanításnak is. Csak nem a vasárnap délelőtt a prédikációban. Mindannyian tudjuk, a prédikációk tisztára pocsék munkát végeznek a szentek felkészítése terén. Thom és Joani Schultz gyülekezetbe járó emberek között végzett közvélemény-kutatást, és a következőket állapították meg:

* Csak a 12 százalékuk mondja, hogy általában emlékezni szokott az üzenetre.

* 87% az mondja, hogy a gondolataik elkalandoznak a prédikációk alatt.

* 35% azt mondja, hogy túl hosszúak a prédikációk

* A nők 11%-a és a férfiak 5%-a a prédikációkat tartja az Istenismeretük elsődleges forrásának.

Miért olyan nehéz emlékezni egy tipikus prédikációra? A Kaliforniai Egyetem egyik tanulmánya szerint, amit a hallgatók egy beszédből kivesznek, annak csak 7%-a származik az elhangzott szavakból. Az, hogy milyennek hallatszik a szónok, az üzenet 38%-át közvetíti, és amit lát a hallgató, az kommunikálja a maradék 55%-ot. (Azt gyanítom, hogy a férfiaknál ez az utolsó százalékarány még magasabb.)

Mit szólnál egy kis szórakozáshoz? Valamelyik vasárnap este vedd a kezedbe a gyülekezeti telefonos listát, és hívd fel öt barátodat! Kérdezd meg tőlük, miről szólt a prédikáció! Majd kérdezd meg, miről szólt a gyerekszolgálat! Szerinted melyikre fog könnyebben emlékezni? Melyik az, amelyik rövid, egy témára koncentrál, és tárgyi tanítást is tartalmaz?

Emberek! Nem babra megy a játék! Jézus azt parancsolta, hogy tegyük az embereket tanítvánnyá, merítsük be őket, és tanítsunk meg nekik mindent, amit Ő parancsolt. De mi visszafelé csináljuk: leadunk egy rakás tanítást, van valamennyi bemerítés is, de nagyon kevés igazi tanítványt produkálunk.

Mi a hiba? Hogyan lehet ezt helyrehozni?

A tanulmányok kimutatták, hogy egy hosszú monológ a kommunikáció legkevésbé hatékony módja. Mi a leghatékonyabb? A személyes élmény.

Amikor férfiakat tanítasz, néhány percenként mindig meg kell szakítanod a monológodat. Hétköznapi tárgyakat kell használnod, és erőteljes, emlékezetes illusztrációkat, hogy a férfiak el se tudják felejteni.

Amikor csak tudod, tedd lehetővé a tanítványoknak, hogy személyesen átélhessék a tanultakat.

Miért nem szokott több prédikátor és tanító vizuális elemeket és tárgyakat beépíteni a tanításba?

* A lelkipásztorok nincsenek megtanítva arra, hogy hogyan kell ezt csinálni. A szemináriumokon alig szokott szó lenni a vizuális kommunikációs technikákról. ez azért van, mert a szemináriumok professzorai könyvmolyok. Azzal nincs gondjuk, hogy fejben tartsák az információkat az olvasmányaikból és az előadásokból. És ezt az akadémiai ihletésű tanítási modellt adják tovább tanítványaiknak.

* Az emberek sem igénylik. John Hull ezt írja: „Nem érdekli a hallgatókat, hogy nem tudják visszamondani a prédikáció fő mondanivalóját sem már öt perc után sem. Csak az a nyugtató érzés a fontos, hogy ismerősek a dolgok és tartoznak valahová – ez az érzés, ami átjárta őket a beszéd hallgatása közben.”

* A vizuális eszközök és tárgyak használatának az ötlete nincs széles körben elterjedve. A legtöbb keresztény tanítói kézikönyv nem tartalmaz gyakorlati elemeket vagy vizuális anyagot.

* Egyszerűen könnyebb felállni és beszélni. Azt gondolják, hogy nehéz vizuális anyagot használni a tanításhoz, de a hallgatóságnak annyira tetszeni fog, hogy meg fogja érni a fáradozás.

Azt mondják, hogy a jó prédikáció olyan, mint a jó szoknya: ahhoz elég hosszú, hogy a lényeget lefedje, de elég rövid ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést.

Jézus tanítása a férfiak agyához szólt, és mindenki csodálkozott a tanításán. Amikor a következő tanításodra készülsz, ne felejtsd: legyen tömör, vizuális és interaktív. Kövesd az Ő példáját, és vonzani fogod a férfiakat – és a nőket – Őhozzá.

(tovább…)

Oké, akkor folytassuk ezt a sorozatot: MILYEN HONLAPRA VAN SZÜKSÉGE A GYÜLEKEZETNEK? Ez még mindig csak egyfajta bevezető… Jómagam 80-100 gyülekezet munkáját kísérem figyelemmel immár kb. 3 éve. Van egy listám azokról, akik engem érdekelnek, akiknek a munkájából, stílusásából, hozzáállásából, missziós eredményeiből már eddig is sokat tanultam. Felcsaptam a listám, és elkezdtem megint kattintgatni: íme csak úgy véletlenszerűen 11 gyülekezeti honlap – ami JÓ! Nem feltétlenül azért, nekem tetszenek, hanem mert felhasználó- és látogatóbarát módon vannak megalkotva, logikus a felépítésük, esztétikusak, trendik, van koncepciójuk, és természetesen tartalmaznak minden web2-es, interaktív, multimédiás lehetőséget, amit ma már a 12 éves kisfiam is elvár egy honlaptól – hisz ő is már csak ilyeneket keres és “méltat figyelemre” a neten. Érdemes belekattintgatni, a képek “mögött” ott vannak a honlapok, és megnézni a nyitólapon túli tartalmakat is. Én azt gondolom, itt kezdődnek a jó gyülekezeti honlapok. És sajnos ilyenek nemigen vannak a világháló magyar fertályán… (Majd csinálunk :-) Mert amikor honlapkészítésről beszélünk, mi ilyesmiben gondolkodunk…

Ja, és még valami – ami túlmutat ezen a témán: érdemes belenézni, mit is csinálnak ezek a gyülekezetek, milyen programjaik vannak, hogyan kommunikálnak… lehet ötleteket meríteni, tanulni tőlük! Mert egy igazán jó gyülekezeti honlaphoz jó gyülekezet is kell, különben az egész nem több egy hamisan csillogó reklámnál…

Nos, így is lehet gyülekezeti honlapot csinálni. Jó nézgelődést :-)
A sorozat pedig majd folytatódik, hogy mit és miért is kellene…

Szívesen veszem a véleményed!

(tovább…)

Naszóval, akkor írjunk egy anti-postot: milyen honlap kell, ha távol akarjuk tartani az “idegeneket” a gyülekezetünktől? (Nem akartam túl hosszú listát, ezek csak amolyan kedvcsinálók…)

1. Nehogy elmondd, mi fog történni a gyülekezetben vasárnap!!! Hogy miről fog szólni az igehirdetés, lesz-e valami különleges, valami egyszeri esemény, valami, ami megragadja a figyelmem, amiért érdemes lesz elmenni… Bőven elég valamiféle általános programajánló, hogy istentisztelet vasárnap 10-től – de semmi konkrét, semmi érdekes, motiváló, inspiráló…

2. Mutass egy képet az épületedről. Elvégre az a legfontosabb, az épület – hisz AZ az egyház!!! Ha van olyan kép, ami belülről is ábrázolja a templomépületet vagy imaházat, akkor mindenképpen üres legyen a terem, úgy jobban látszanak a berendezési tárgyak, nem zavarja a képet a sok ember…

3. Legyen rengeteg virág, galamb, tűz, kereszt – és természetesen minél több szín a honlapon! Minél több keresztény szimbólum, annál jobb!!! Lehetőleg animált gif-ek (izgő-mozgó kis grafikák), az a legtutibb!

4. Egy szuper intro a honlap előtt…!!! Lehetőleg minél kisebb betűkkel kiírva, hogy „Intro átugrása” vagy ilyesmi… Minél tovább tartson azt az információt megszereznem, amire valójában kíváncsi vagyok – persze így több időt töltök a honlapodon! Ez is valami… És hogy a keresők nem látnak szinte semmit az intró miatt a nyitólapból (mert azt értelmezik annak) – sebaj, úgyse az a fontos, hogy a keresők ránk találjanak!

5. Rengeteg fénykép! Az mindig jó! Nem baj, ha amatőr képek, ha totál rosszak a beállítások, nincs kompozíció, kicsi a felbontás, sőt, még az is elmegy, ha el van méretezve a kép, és az arányok sem stimmelnek…! Ezek nem lényegesek, elvégre nem ezek a fontosak, hanem a lelki dolgok!!! És így legalább mindenki szolgálhat, ha mással nem is, legalább pár fényképpel…

6. Sorolj fel minden egyes szolgálatot, ami csak a gyülekezetedben valaha is elindult. Lehetőleg a vezetők nevével, fényképével, hosszú és részletes, és természetesen gazdagon illusztrált leírásokkal, hogy biztosan a gép előtt tölthessem a következő fél napot! Mert úgyis mindent átolvasok.

7. Bosszantó részletek… hogyan majd találok oda kocsival vagy tömegközlekedéssel (nagy vagyok, majd megnézem a guglimapson), parkolás (vasárnap úgyse kell fizetni), mi lesz a gyerekeimmel (legfeljebb végigülik mellettem a kétórás istentiszteletet), meddig fog tartani (viszek hidegélelmet a biztonság kedvéért) stb. stb.

8. Feltétlenül legyen egy kép a nyitólapon a pásztorról és a feleségéről! (Öltöny, nyakkendő!!) Elvégre miattuk megyek oda! És természetesen szeretném azt is tudni, hol és mikor diplomázott, hány éve lelkészkedik és az is döntő szempont, hogy hívják a gyerekeiket. Ezen múlik, hogy elmegyek-e a gyülekezetbe vasárnap, vagy sem…

9. Rengeteg link! Az fontos. Ebből is látszik, mennyire kompatibilisek vagyunk, mekkora kapcsolatrendszerünk van, mennyire benne élünk az online világban! Minél több a link, annál jobb a honlap! Vagy nem?!

10. Igevers. Természetesen a János 3,16. Ez elmaradhatatlan alapeleme minden valamirevaló gyülekezeti honlapnak!!

11. Legyen a honlapon egy rakás irreleváns, oda nem illő információ! Például naptár, tele névnapokkal. Google hirdetések, az se baj, ha esetleg cipőáruház hirdet, vagy bármi más… Esetleg az ingyen honlapszolgáltatónk reklámsávja… Ebből is látszik, mennyire sokszínűek vagyunk!

Huhh, na jó, elég ebből!!!

Az a szörnyű az egészben, hogy rákattintottam az x felekezet.lap.hu oldalra, és elkezdtem egymás után megnézni a gyülekezetek honlapjait. És mindegyik gyülekezet után írtam egy pontot ebbe a listába…

Nem, ez a post nem arról szól, hogy gagyizzuk le a gyülekezetek honlapjait! Senki ne értse félre!! Hanem arról, hogy van egy kommunikációs csatornánk, amit arra kellene használnunk, hogy a Krisztust nem ismerő, gyülekezetbe nem járó embereket valahogy rávegyük arra, hogy adjanak nekünk egy esélyt bebizonyítani, hogy 21. századi, valóságos, igényes, hozzáértő, érdekes, motiváló, dinamikus hívő emberek vagyunk, az istentiszteleteink, a gyülekezeti életünk is inspiráló, sokszínű, aktuális, hiteles, felpezsdítő, és ha valaki eljön hozzánk, akkor nem kell attól félnie, hogy valami elavult, életidegen, korszerűtlen, unalmas kereszténység vár rá.

Megmondom, mi a legnagyobb baj ezekkel a gyülekezeti honlapokkal. Az, hogy nem hozzák el a szörfölőket a gyülekezetbe! Hogy még ha meg is nézi valaki az ilyen honlapokat, nem villanyozódik fel, nem borzong bele a kíváncsiságba, hogy te jó ég, én mindenképpen ott akarok lenni a következő hétvégén, el akarok menni, meg akarom ismerni őket, ezt meg akarom nézni magamnak – mert ez nagyon király!!!

Ez az az érzés, ami ma megmozgatja az embereket. Ha már honlapot csinálunk, ha már felvállaljuk, hogy mutatunk egy képet magunkról – akkor ne legyünk dilettánsak! Hozzuk ki ebből a lehetőségből a lehető legtöbbet! Ha már szolgálunk – hiszen egy gyülekezeti honlap is szolgálat, és egyre fontosabb szolgálati és missziós terület!!! – akkor csináljuk rendesen! Legyünk hozzáértők, tanuljunk, fejlődjünk, képezzük magunkat, dolgozzunk meg érte, legyünk profik!!! A Sátán iszonyú jól promótálja magát! Isten népe pedig… hát inkább ezt hagyjuk!

Vajon amikor Jézus azt mondta, hogy „legyetek okosak, mint a galambok, ravaszak, mint a rókák”, vagy amikor a hamis mammonnal is lehet barátokat szerezni, és ez dícséretes a szemében – akkor nem gondolhatott akár ilyesmire is (kétezer év távlatában persze)?!

Lesz ennek folytatása. Nem véletlenül, persze. Nagyon komoly szemléletváltásra van szükség ahhoz a magyar kereszténységben ahhoz, hogy legyen értelme nekünk az interneten egyáltalán jelen lennünk. Mert amíg ezt csak ilyen színvonalon tudjuk tenni, „ekkora” hatékonysággal – addig elhibázunk és kihasználatlanul egy nagyszerű lehetőséget, és ezt is átengedjük a gonoszság ezernyi megnyilvánulásának. Ez pedig – úgy érzem – több mint hiba – ez talán már bűn!

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá – megtisztelsz a véleményeddel!

Holnap újra vesszük ezt a 11 pontot – némileg más hangnemben.

(tovább…)