Az én korosztályomnak volt pár kultuszfilmje. A harcosok klubja az egyik ilyen. Elgondolkodtató film a gondolkodó embereknek – a nyers brutalitásán túl hihetetlenül sok bölcsességgel. Íme néhány okosság a filmből – továbbgondolásra. És már előre bocs, ha néhol erős lesz a fogalmazás, illetve egy helyen elég vulgáris lesz az idézet is – de hát néha az élet is ilyen. És most a harcosok klubjáról van szó – ami már önmagában sem lágy és kellemes téma.
“Ha egy normális gyűjteményt akarnál összeszedni keresztény zenékből és filmekből, több ezer dolcsira lenne szükséged. Ha a szabály szerint akarnál eljárni, akkor minden egyes alkalommal az eredetit kellene ajándékba adnod. Ezt még Jézus sem tenné és nem is tette.” – Ezek szerint a keresztényekre nem vonatkozik a copyright. Ami keresztény, az legyen ingyen – mert Jézus azt mondta: ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ez lenne a jövő?! Ez a biblikus hozzáállás?! Ez a felelős kereszténység?! Kinek van igaza?! SZÓLJ HOZZÁ!
A héten Szlovákiában jártunk, az ottani magyar református lelkipásztorok hívtak meg egy tréningre az online misszióval kapcsolatosan. Nagyszerű élmény volt velük megismerkedni, és egyben nagy megtiszteltetés volt előttük beszélni…
Pár soros élménybeszámoló + az egyik előadás prezentációja – ha érdekel valakit!
A The SUN Magazine február közepén lehozott egy interjút Sir Elton Johnnal. Íme a 62 éves, veterán popsztár (akinek a férje egy 47 éves férfi) világnézete és „hitvallása”: Azt gondolom, hogy Jézus egy szuper-intelligens, érzékeny, homoszexuális férfi volt, aki megértette az emberiség legmélyebb problémáit is. (…) Jézus azt akarta, hogy szeressük egymást, és bocsássunk meg egymásnak. Az emberek azonban kegyetlenek. Ha homoszexuális vagy a Közel-Keleten, az egyenlő a halálos ítélettel. (…)
És ami eszembe jut róla: nem tudom, hányan láttátok Adam Sandler Távkapcs című filmjét. Abban volt az a bizonyos csoda-távirányító, amivel többek között át lehetett tekerni a kellemetlen dolgokat. Sokszor gondoltam azóta erre a képre: hogy mennyi mindenen “tekerünk át ész nélkül” az életünkben – s közben lemaradunk az igazán fontos dolgokról, amikhez idő kell, amiknek meg kell érniük bennünk vagy általunk. Néha lassítani kellene, mert már Isten sem ér utol minket… Vagy csak nincs kedvünk velünk rohangálni. (…)
Nekem tetszik az áldozati bárány eszméje. Tetszi, amit Isten mond: „Nézzétek, vannak bizonyos következményei a létezésünknek, az önzésünknek, a halandóság része a bűnös természetnek, és nézzünk szembe azzal, hogy nem éltek túl jól, ugye? A tetteknek következményei vannak…” – Krisztus halálának a lényege, hogy magára vállalta a világ bűneit, így nem nekünk kell megfizetni mindenért. Ez a lényeg. (…)
Jézus értett ahhoz, hogy megértesse magát a hallgatóival. Olyan képeket, példázatokat használt, amelyek egyszerre világosították meg, és takarták el az üzenetét. A példázat görög szava ugyanis magában hordoz egy kis rejtélyt is – a jelentés nincs az orrunk előtt, nincs kimondva, a kép mögé kell nézni érte, és ez megköveteli az aktív részvételünket a hallgatásban és a megértésben. És ezzel máris benne vagyunk nyakig az üzenetben. (…)
Ez egy olyan probléma, amivel szembe kell néznie a posztmodern- és posztkeresztény társadalomban élő egyháznak – és így minden helyi gyülekezetnek, illetve minden egyes keresztény embernek. Az evangélium hitele a nyugati kultúra szemében elveszett. Részben egy kifejezetten keresztény ellenkultúra hatására – mint pl. a new age, a posztmodern, az okkultizmus, részben pedig az egyház hiteltelenné válása miatt, amit a kívülállók jól/rosszul (?) azonosítanak az evangéliummal. (…)
Három alapelvet osztanék meg Veletek, amelyek segíthetnek abban, hogy a tegnap említett kommunikációs kihívásoknak valamelyest megfelelhessünk. Ezek mindegyike szakít a klasszikus egyházi retorikával, és lehetséges, hogy bizonyos tradicionális keretek között szinte elképzelhetetlennek is tűnnek – gondolok most a katolikus-evangélikus liturgia kötöttségére. Mindazonáltal ha nem merünk szakítani bizonyos tradíciókkal, akkor nem lesz kiknek kommunikálnunk semmiféle üzenetet templomainkban és gyülekezeteinkben! (…)
Két olyan hatás éri ma a világunkat, amely alapvetően meghatároz mindent, ami a kommunikációval kapcsolatos. Mostanság erről leginkább a PR és marketing-szakértők írnak előszeretettel, de nem árt nekünk is elgondolkodnunk a tanulságokon, hiszen a kereszténység egy alapvetően kommunikációra épülő életforma. Jézus Krisztus az evangélium hirdetését bízta ránk, amelyhez meg kell találnunk azokat a mindig aktuális, élő és működő kommunikációs csatornákat, amelyek alkalmasak a tartalom hatékony közlésére. Most aztán jó bonyolultan fogalmaztam…
A társadalomfilozófusok kétféle liberalizmusról beszélnek – már ami a nyugati társadalmakat érinti. Az első, klasszikus liberalizmus olyan dolgokat hozott, mint a nők vagy afro-amerikaiak szavazathoz való joga, a szabadságjogok elismerése, a szabad vallásgyakorlat, a más politikai vagy vallási nézetek tolerálása, a kereskedelem liberalizációja. Aztán a Második Világháború után elkezdődött egy folyamat, amit többen a „Második liberalizmusnak” neveznek. (…)
Loading ...