Amikor a szülő hite öli meg a gyermeke hitét

Dátum: 2011. április 4. hétfő | Kategória: gyülekezetépítés | 6 hozzászólás

Vajon milyen arányban maradnak meg a gyermekeink a gyülekezeteinkben? Nem ismerek ezzel kapcsolatban magyar statisztikákat, inkább csak sokat láttam, tapasztaltam, sokakkal beszélgetek erről, miközben járom a gyülekezeteket vagy hallgatom a lelkészeket az APCSEL29 képzésein, és az érzésem szerint ezen a téren is rosszul állunk. Bérmálás vagy konfirmáció jórészt az idősebb generáció elvárása miatt – de utána alig marad valaki a népes (?) csoportból felnőttkorára a gyülekezetben. Az úgynevezett evangéliumi és a karizmatikus gyülekezeteknél sem jobb a helyzet – folyamatosan veszítünk. Embereket. A saját gyermekeinket. A következő generációkat.

Olvass tovább!

Változ(tat)ások az ifjúsági misszióban – 3.rész

Dátum: 2010. július 9. péntek | Kategória: misszió | 0 hozzászólás

HITELESNEK KELL LENNED! Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lenned! Sőt! Éppen abból van nagyon elegük a mai fiataloknak (és nem csak a fiataloknak), hogy az egyházban tökéletesnek kell látszani... (...) ÉPÍTS CSAPATOT! A csapat nem ugyanaz, mint a csoport! ... Csapatba jó tartozni! Minden olyan csapat, amelyben a fentiek megvannak, vonzzák, magába szívják az embereket. Sőt, nem is csak a tagokat, hanem a szurkolókat is. Egy jó csapathoz jó dolog tartozni.

Olvass tovább!

Változ(tat)ások az ifjúsági misszióban – 2.rész

Dátum: 2010. július 8. csütörtök | Kategória: misszió | 2 hozzászólás

Azok a gyülekezetek, amelyek hatékonyan el tudják érni a fiatalokat, megtanulták használni, méghozzá nagyszerűen, kreatívan és közben teljesen természetesen használni azt a technológiai közeget, amelyben ma az életünket éljük. (...) Túl sokszor láttam, hogy az ifi elszigetelődik a gyülekezettől. Nincs átjárás a generációk között. A fiatalok ifire eljönnek, de vasárnap a gyülekezetbe már nemigen. (...)

Olvass tovább!

Változ(tat)ások az ifjúsági misszióban – 1.rész

Dátum: 2010. július 7. szerda | Kategória: misszió | 7 hozzászólás

(...) Elég volt a felszínes kapcsolatokból, a semmitmondó, üres beszélgetésekből, a nagy hallgatásokból, a protokollból vagy a konformista viselkedésmintákból. A mai fiatalok számára nem vonzó semmi, ami mesterséges, erőltetett vagy kényszerű. Nem vonzó az a közösség, ahol vigyázni kell, mint mondunk, hogyan mondjuk, ahol nem lehet közbeszólni, kérdezni – vagy a kérdésekre nem adnak egyenes, tartalmas, megoldást jelentő válaszokat. (...)

Olvass tovább!