Tartjuk a lépést, vagy lemaradtunk?

A hazai gyülekezetek jelentős része elveszítette a saját korával és környezetével való szoros integrációját, és 2016-ban is olyan keretek és módszerek között él, amelyek évtizedekkel ezelőtt voltak hatékonyak. A világ azonban folyamatosan változik körülöttünk, és a kortársainkat már nem tudjuk megszólítani, elérni, szolgálni olyan módon, ahogyan azt régebben tettük. A cikk felsorol néhány szempont ahhoz, hogy felmérjük: lépést tartunk-e a saját korunkkal, a környezetünkben élők szükségeivel, gondolkodásmódjával, életritmusával, vagy lemaradtunk tőlük, s talán éppen emiatt akadozik a missziómunkánk.


Olvass tovább!

2016-os trendek az egyházi szolgálatok terén 1. rész

(...) Az ezredforduló azonban trendfordulóvá is vált, amely 2016-ban kikerülhetetlenül zakatol tovább egy szükségszerűen megváltozott gyülekezeti szemléletmód és átstruktúrálódás irányába. Ennek a trendfordulónak a küszöbe valahol 2005 környékén, az internet robbanása és a facebook megszületése környékén lehetett, és az azóta eltelt egy évtizedben a tégla nagyságú őskori mobiltelefonoktól szinte pillanatok alatt jutottunk el a digitális személyiségig, a dolgok internetéig és a Big Datáig, s ezek nem csak a technológiai eszközeinket formálták át, hanem a személyes kommunikációnkat és a társadalmi-közösségi szokásainkat is. Az egyház változása tehát elkerülhetetlen - mert az egyházat alkotó, és az egyház küldetésének célját jelentő emberek élete változott meg alapvetően.

A változás másik nagy indikátora, hogy a gyülekezetekben a lelkész- és vezetőgeneráció egyre inkább már az X és Y generáció tagjaiból kerül ki, ami azt jelenti, hogy a presbiterség már nem feltétlenül valamiféle keresztény életműdíj, hanem valós tenni akarást, felelősséget és kompetenciákat is jelentő és hordozó szolgálattá válik. A mai negyvenes korosztály pedig nem csak érti, hogy miben más a 21. század, mint a 20., hanem proaktívan éli is azt. (...)


Olvass tovább!

A látogatóbarát istentisztelet

Néhány tanács és ötlet a látogatóbarát istentisztelet és gyülekezeti légkör megteremtésére: A látogatókat nem feltétlenül motiválja az, hogy mire van szüksége az egyháznak. Nem azért jönnek istentiszteletre, hogy azt hallják, hogy Istennek szüksége van a támogatásodra, nekünk szükségünk van adományokra a gyülekezet ilyen-olyan céljaihoz, vagy hogy keresünk beteglátogatókat vagy énekeseket az énekkarba. Nem mondom, hogy ez senkit nem szólíthat meg – de alapvetően elég önző dolognak tűnik egy kívülálló szemében, ha mi azt „hirdetjük” minden csatornán, hogy az egyháznak, gyülekezetnek, vagy becsomagolva: „Istennek” mire van szüksége azoktól, akik eljönnek. Talán inkább azt kellene végre megkérdeznünk minden istentisztelet végén az emberektől, hogy nekik mire van szükségük tőlünk! Elvégre mi vagyunk értük – nem ők értünk!


Olvass tovább!

Egy konferencia sűrítménye

Célok kellenek, amiket elérhetünk, inspiráló célok, amikért érdemes küzdeni és áldozatokat hozni, konkrét célok, amelyek ellenőrizhetők és mérhetők. Győzelmek kellenek, amiket átélhetünk akkor, amikor a céljainkat elértük. Sok gyülekezetben évek telnek el anélkül, hogy ilyen célokat kapnának az emberek. Sokan ezért tétlenek és passzívak – de ez nem az ő hibájuk!


Olvass tovább!

Tovább a megújulás felé – 1.rész

Meg kell tanulnunk nemet mondani a tétlenségre és a változások halogatására. Át kell helyeznünk a fókuszunkat az Istentől távol élők szolgálata felé. meg kell tanulnunk gyorsan és dinamikusan döntéseket hoznunk, rugalmasan alkalmazkodnunk azokhoz a kihívásokhoz, amelyeket az Istenkereső emberek támasztanak irányunkban. És át kell formálnunk a gyülekezeti életünket, hogy a középpontjában a vasárnapi szertartások helyett az emberek egymással való kapcsolati hálója legyen. Első körben ezekről lesz szó. Aztán folytatjuk.


Olvass tovább!

OLDAL 1 / 212