Örömteli a gyülekezet?

A kereszténység örömteli létforma, a keresztény közösségek pedig örömteli közösségek. Legalábbis a Biblia szerint. Az öröm lehet pillanatnyi érzés, de lehet egy folyamatos állapot is, amely nem feltétlenül fedi le a pillanatnyi érzéseinket. Én inkább ez utóbbit tartom jobb, és főleg biblikusabb definíciónak. Amikor Pál apostol azt írja: “mindenkor örüljetek”, ez nyilván nem azt jelenti, hogy a hívő emberek nem lehetnek szomorúak, bosszúsak, elkeseredettek, hanem állandóan egyfajta mámoros boldogságban kell élniük az életüket.

De nem szeretnék se miniprédikációt írni, sem az egyéni kegyesség felől elmélázni a dolgon – ezt megtették és teszik hetente rajtam kívül számtalan szószéken és blogon. Én most egyetlen területre fókuszálnék: az örömteli gyülekezetre – mint örömteli közösségre. És ahelyett, hogy hosszas elméleti fejtegetésbe kezdenék, szeretném néhány egyszerű ellentétpárral önvizsgálatra hívni mindazokat, akik egy-egy helyi gyülekezet tagjaiként vagy vezetőiként (is) olvassák az apcsel29-et. A “teszt” sem öntörvényű, Lövey Imre szervezetkutató- és fejlesztő “tankönyve” alapján állítottam össze. A kiértékelés pedig pofonegyszerű: nézzük meg, melyik oszlopban lesz több ránk jellemző állítás – és nagy eséllyel azok leszünk mi. És ha le lehet vonni belőlük bizonyos tanulságokat, tegyük meg, és változtassunk. Mert meggyőződésem, hogy az örömteli légkör, kapcsolati háló, közösség, istentisztelet a misszió egyik legfontosabb összetevője!

 


Az örömteli közösségek jellemzőiAz öröm akadályai - avagy az örömtelen közösségek jellemzői
Önkéntes és lelkes a részvétel: a közösség tagjai alig várják a legközelebbi alkalmakat és találkozókat, ott akarnak lenni, és nem valahol másuttA közösség tagjai azért vannak ott, mert úgy érzik, ez a kötelességük, ezt várják el tőlük, vagy mert már megszokták, hogy menni kell. Elmúlt, vagy talán sosem volt izgatottság, lelkesedés, várakozás.
A közösségben általában és szinte mindenkinek alapvetően pozitív a hozzáállása a közös célokhoz és egymáshoz. Jellemző a hálaaadás, egymás bátorítása, az őszinte és építő visszajelzés.Egyes tagok elkülönülnek, kritikusak, szkeptikusak, jellemző a klikkesedés, a viszálykodás. Hiányoznak a pozitív visszajelzések és megerősítések, inkább a negatív hangok a gyakoribbak és hangosabbak.
Minden tag úgy érzi, hogy a többiek elfogadják, értékelik, értékesnek tartják, szívesen látják őt, bíznak benne és őszinték vele.Egyes tagok úgy érzik, őket nem fogadják el és be, velük nem őszinték, hiányzik a bizalom és a feltételnélküli elfogadás.
Van egy meghatározó közös cél, és van sok közös tennivaló, ami mindenki számára ugyanannyira fontos, és amiért mindenki szívből elkötelezett.A tagok céljai, prioritásai, elképzelései a közösség jelenéről és jövőjéről különbözőek, és sok tekintetben nincsenek összhangban sem.
A közösség tagjai jól érzik magukat a közösségen belüli szerepeikben és pozícióikban, szeretik a saját feladataikat, és alkalmasak is azok gyümölcsöző betöltésére.Egyes tagoknak nincs semmilyen szerepük a közösségen belül, nem vonják be őket, vagy nem felel meg nekik, vagy ők nem felelnek meg azoknak a szerepeknek, amelyeket a közösségen belül betöltenek.
A közösségen belül mindenki ismeri a saját feladatait, és azok betöltésére fókuszál. A közösség tagjai rendszeresen szoktak, hatékonyan tudnak, és szeretnek is együtt dolgozni.Egyes tagok csak fizikailag vannak jelen a közösségben vagy a közös alkalmakon, az eszük másutt jár, és hiányzik belólük a lelkesedés és az elkötelezettség.
A közösségen belül minden tag nyíltan, félelmek nélkül, őszintén beszélhet a gondolatairól, érzéseiről. Olyan a légkör, amelyben bátran lehet javaslatokat tenni, akár produktív vitákat is lefolytatni. A kritikus gondolkodásmód és a szabad visszajelzés jellemző.A csapat tagjai nem mernek nyíltak és őszinték lenni, cenzúrázniuk kell a gondolataikat és szavaikat, és nem mernek kezdeményezni, kérdezni, vitatkozni, főképp a vezetők felé kritikát megfogalmazni.
A közösség - és annak vezetői is - igénylik a tagjaitól származó ötleteket, javaslatokat, kritikákat, komolyan veszik, elfogadják és építenek rájuk.Eleve nem jellemző az alulról jövő kezdeményezés, s még ha van is, általában gyorsan elutasításba, bürokráciába, kritikába ütközik. Nincs természetes csatornája a tagoktól a vezetők felé történő innovatív javaslatoknak.
Felhasználóbarát, hatékony, informális és hasznos háttér és környezet segíti a közösséget,a mely rugalmasan változtatható.A közösség élete túlszabályozott, rengeteg a törvény, a merevség, a kimondott vagy kimondatlan elvárás és szabályrendszer. A kreativitásnak kevés helye van.
A légkör nem ítélkező, hanem együttműködő, támogató, felszabadult, el- és befogadó.A légkör feszült, nem felszabadult, sokszor ítélkező, túlérzékeny, gyakori a rivalizálás.
A "MI" érzése a jellemző a csapat tagjaiban.Az egyéni - vagy klikkekbe szerveződött rivális csoportosulások - gondolatai, akarata, igényei, érdekei rivalizálnak egymással.
A közösség tagjai értékes tagnak érzik magukat, látják a saját és a közösségük előre haladását, eredményeit, gyümölcsit, és folyamatosan fejlődnek, egyénileg és közösségileg is.A közösség tagjai úgy érzik, leragadtak, megálltak a fejlődésben, nem haladnak előre, inkább csak toporognak egy helyben. Nem látják az eredményeket és gyümölcsöket, nem érzik hasznosnak magukat, se egyénileg, sem közösségileg.
Mindenki büszke a saját közösségére, és testvérként, bajtársként, egymás legjobb barátaiként tekintenek egymásra.Sokan úgy érzik, rengeteg volt az elvesztegetett idő együtt, ez így nem igazán működik, de változtatni nincs erejük vagy kedvük.

És egy utolsó megjegyzés: azok a jellemzők, amelyek az örömteli közösségekre jellemzők, valóban jellemzők sok közösségre. Úgy értem, ez nem valamiféle ideál vagy fikció, mert igenis vannak közösségek, munkahelyek, tantestületek, cserkészcsapatok,  társasjáték klubok – és remélhetőleg gyülekezetek is, amelyek valóban ilyenek: örömteli közösségek. Ezt meg lehet csinálni. Ha viszont meg lehet – akkor talán érdemes is lenne!


1 hozzászólás

  1. Lévayné Kántor Erzsébet Anna

    Áldás békesség!
    Elolvastam a két oszlopot. Úgy gondolom, hogy ez a két oszlop a két vége a dolognak.

    Amikor én belekerültem a saját gyülekezetembe, akkor mondjuk úgy, hogy az örömtelen gyülekezet jellemzői az egész gyülekezetre jellemzőek voltak. Akkor is volt ugyan egy mag, akik rendszeresen, minden alkalomra eljártak, de őrájuk is csak kevés pont volt jellemző, az örömteli gyülekezetből.

    Aztán később, mint például jómagam, újjászületett tagok is eljártunk továbbra is a gyülekezetbe, vagy máshonnan került be egy-egy újjászületett keresztyén, és eleinte nem nagyon éreztük jól magunkat a helyi közösségben. Én például rendszeresen vissza-vissza tértem a misszióba évente legalább egyszer, oda, ahol megtértem. Ezek az alkalmak adtak erőt, feltöltődést, hogy megmaradjak Krisztust követő keresztyénnek, és közben a helyi gyülekezetem tagjai el kezdtek változni, szinte észrevétlenül.
    Ahogy más újjászületett társra is találtam a gyülekezeten belül, ez a folyamat kicsit felpezsdült.
    Aztán évek múltán eljött egy olyan esztendő, amikor 13 felnőtt jelentkezett konfirmációs képzésre. A konfirmáció után, nem akartak szétszéledni, továbbra is folytatták a találkozást, előbb házaknál, aztán a gyülekeztet imaházában. A gyülekezeti mag egyre erősödött. Akik korábban is a gyülekezet magját alkották, egyrészről, kiöregedtek, másrészről hatott rájuk a mi kisugárzásunk, hozzáállásunk, stb. Ez nem jelenti azt, hogy most már egy örömteli közösség lenne az egész gyülekezet, de azt sem, hogy ott maradtunk volna, olyannak, amilyenek korábban voltunk.
    Messze vagyunk még az örömteli gyülekezetre jellemző állapothoz,de elindultunk egy úton, ami, ha az Úr is úgy akarja, egyszer csak célhoz ér.
    Egyenlőre még sok a visszahúzó erő. Sokszor azaz érzésünk, hogy a gyülekezet nagyobb léptekkel szeretne előre haladni, mint a vezetőség, de ők is hozzánk tartoznak, és őket sem szabad leszakadni hagyni.
    Csak abban az ütemben haladhatunk, amelyet a leglassúbb is tud tartani. Szerintem ez Jézus akarata. Mi így együtt vagyunk egészek. Együtt alkotjuk Jézus testét. Türelem, kitartás és állhatatosság nélkül nem érünk célt.
    Az Úr áldja meg munkájukat! Az Úr adjon kitartó, állhatatos testvéreket minden gyülekezetbe!

Ne hagyd szó nélkül Te sem!