Bibliai írástudatlanság

Ez Thom bevezetőjének utolsó fejezete – a haldokló gyülekezetek hetedik nagy problémája. A bibliai analfabétizmus.

De mit is jelent ez?

Azt, hogy a keresztények – bár olvashatják akár tíz különböző fordításban a Bibliát – mégsem ismerik. Vagyis csak nagyon felszínesen. A legtöbb keresztény valószínűleg nem tudná elmondani saját egyháza/gyülekezete hitvallását, nem ismeri az apostoli hitvallást, és azért sem mer hitvitába kezdeni ismerőseivel, mert nem tudná korrekt és elfogadható módon megvédeni a hitét a mai pluralista, posztmodern világban. Ennek sok oka van szerintem – talán a legfontosabb, hogy a gyülekezetekben még mindig nem a „szentek felkészítése” folyik (ahogy azt az efézus 4-ben Pál megfogalmazza), hanem a szentek kiszolgálása valamiféle lelki mcdonaldsként, ahol a cél a gyorsan fogyasztható, nem túl bonyolult, és max. 30 perces szellemi hamburgerek felszolgálása. Vagy másképpen megfogalmazva a gyülekezetekben a lelkészek és tanítók etetik az embereket, ahelyett, hogy megtanítanák őket főzni, és felelőssé tennék őket abban, hogy egy idő után lássák el magukat, sőt, kezdjenek főzni a családjuknak, ismerőseiknek is…

És csak még egy gondolat ezzel kapcsolatban. Félek, hogy sokkal több bibliáról szóló könyvet, úgynevezett keresztény irodalmat olvasunk, mint Bibliát. Bár ez is ugyanazt a problémát veti fel: előre megrágott üzeneteket fogyasztunk, amit népszerű szerzők rágnak meg számunkra. Persze nem vagyok ezek ellen, sőt! Ameddig legalábbis nem szorítják ki az életünkből, és a drága időnkből magát a Bibliát.

Ezt nem ragozom tovább, kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy vajon mennyire vagyunk otthon a Bibliában? És mit kéne másképp csinálni?


4 hozzászólás

  1. Egy vicc jut eszembe erről:
    Egyik teológiai tanár félre hívja a másikat a folyosón.
    – Te! Van egy ige, amit nem értek…
    – Csak ez a baj? Melyik az? Rögtön elmagyarázom.
    – Kösz, de inkább hagyjuk. Elmagyarázni én is tudom…

    Aztán meg itt van ez az aranyos történet, talán Spurgeon tesótól:
    Egy munkásember megtért, s a kollégái elkezdték cikizni.
    – Te Jani! Tudod egyáltalán, hogy honnan származik az a Jézus?
    – Nem tudom.
    – Azt sem tudod, hogy ki volt az apja!
    – Nem…
    – Még azt sem tudod pontosan, hogy hol született! Akkor mit tudsz egyáltalán róla?
    – Tudom, hogy megváltott engem- hangzott a robusztus férfi kissé darabos válasza.

    A felmérések azt mutatják, hogy a magyarok rengeteg passzív tudást halmoznak fel az iskolákban, de kevés részét képesek alkalmazni a gyakorlatban is. Amerikában ez fordítva van: kevés tudás, sok gyakorlati alkalmazás. Az igében is hasonlóak lehetünk, mi magyarok?

  2. Sajnos,megváltoztak a társadalmi szokások….nem feltétlen jó irányba. A hit,és a vallás tabutéma lett. (“Jólnevelt ember szigorúan magánügynek tekinti!”),míg a szexualitás pedig már-már a közügyek szintjére “emelkedett”:-((

  3. Nem restellem,hogy számomra néhai Visky Ferenc lp.volt a leg.A fiaival nosztalgiáztuk emlékeinket.Méz a sziklából cimü mindennapi magyarázatok a magyar szerzők közt nekem ujra csak a leg.Péter fia aztán kfakadt.Nacsak ne mind kapkodjuk elé a feribácsikonzeveket,amikor Isten személyes titkolózásán keresztül vergődve kaphatod meg az aznapi élő Igét.Bár minden igehirdető jutna el a felasatának meg felelni képtelen kinjáig-csődjéig,hogy bevállalhassa a Hozzá Nem Szólót.Aki Ilyenkor Beszél.Ne uszd meg szárazon,hogy nem a kommentárok.se a konzervek nem törölhetik le könnyeidet….Nosza vegyem és olvassam.

  4. Szántó István

    Ha jól érzékelem, ez egy gyülekezeti szolgákat felkészítő, lelkesítő oldal, tehát magunk között vagyunk, /noha természetesen más is fogja látni az itt leírtakat/. Ez egy roppant nagy téma, ha nem is látszik. (Csak ebből a pár sorból, ill. a fentiekből.) Abból a tényből, hogy a korábbbi felmérés szerint hogy 1,9 % olvas Bibliát a mai Magyarországon nem is jöhet ki más. De anélkül, hogy belemennék a részletekbe két kérdést reszkírozok meg, Nem elszomorító ez az eredménytelenség az (főként az evangéliuminak nevezett) egyházaknak, a hivatalos nagyegyházaknak, amelyeket most már nem üldözik, hanem támogatják? A másik, meg hogy amit a kiragadott szakasz is mutat,(“a gyülekezetekben még mindig nem a „szentek felkészítése” folyik (ahogy azt az efézus 4-ben Pál megfogalmazza), hanem a szentek kiszolgálása valamiféle lelki mcdonaldsként, ahol a cél a gyorsan fogyasztható, nem túl bonyolult, és max. 30 perces szellemi hamburgerek felszolgálása.”) a gyülekezetek szolgái magukat mutogatják, azzal, hogy kiszolgálják a gyülekezetet, ahelyett, hogy bevonnák őket a munkába, de akkor esetleg kiderülhetne, akár az is, hogy valamit jobban csinálnának, mint maguk a szolgák?

Ne hagyd szó nélkül Te sem!