Bukott dolgok múzeuma

Van egy különleges létesítmény Michigan-ben, a "Bukott Termékek Múzeuma", amit egy amerikai piackutató cég alapított. Itt gyűjtik azokat a termékeket, amelyek megbuktak: előre sütött tükörtojás, koffeines sör, önmelegítő (és sajnos felrobbanó) leveskonzervek, és megannyi olyan dolog, ami  talán csak napokat, heteket élhetett, mielőtt dicstelenül távoznia kellett a boltok polcairól. Vagy épp oda sem lett volna szabad kerülnie... Itt mindenből csak egy van, egyfajta mementóként milliónyi hiábavaló elképzelésre, összetört álomra és kudarcba fulladt sikertörténetre... A kudarcokhoz való hozzáállásunk nagyon ambivalens. Ha a kultúránkat nézzük, akkor az egy sikerorientált, élményközpontú, boldogság-hajszoló kultúra, ahol a kudarc rettegett, nemkívánatos, szégyenletes, ciki, elhazudott... Keresztényként szerintem még rosszabb a helyzet, sokkal problémásabb a kudarchoz való hozzáállásunk. Mert nekünk bejön egy plusz dimenzió, Isten vezetése, amire nagyon szeretünk hivatkozni a döntéseink során - legyen szó misszióról, párkapcsolatról, gyülekezeti dolgokról, munkahely választásról, ki milyen mértékben éli meg Isten vezetését az életében. És ha jön a kudarc, akkor zavar támad a rendszerben... Akkor tehát mihez kezdjünk a kudarccal, a saját kudarcainkkal?


Olvass tovább!

Százféle gondolat

Rendezgetem a jegyzeteimet, és a kezembe akadt egy lista, amelyet folyamatosan bővítgetek már évek óta, olyan magvas gondolatokkal és bölcsességekkel, amelyekkel a neten, könyvekben vagy beszélgetésekben találkozok. Most kiválogattam belőlük egy százas csokrot. Talán lesz köztük olyan, amin keresztül Isten megszólíthat vagy inspirálhat...


Olvass tovább!

Rendhagyó felkészülés a nagyhétre

Protestánsként, főképp talán neoprotestánsként nem szoktunk imádságokat olvasni - ez amolyan katolikus, kicsit talán evangélikus "szokás". Pedig érdemes lenne. Ez egy egészen másfajta csendesség, elmélkedés és istentisztelet, mint amit a manapság divatos keretekben megszoktunk. Meggyőződésem, hogy a protestantizmus sokat veszített, amikor a misztériumot száműzte a teológiájából és kegyességéből, ennek "pótlására" nem véletlenül született meg a karizmatikus mozgalom, egyfajta természetes válaszként a hiányra. Ez egy olyan szelete a keresztény életnek, amire nagy szükségünk van. Számomra meghatározók volt, hogy a megtérésem után szerzetesek szemlélődő imádságait és elmélkedéseit is olvastam, talán ezért tekintek kicsit elfogultan erre a "műfajra".


Olvass tovább!

Milyen lesz a mennyország?

Vannak könyvek, amelyeket az életem során újra és újra elolvasok, egyszerűen végigkísérik az éveimet. A Pál utcai fiúk, a Tüskevár, a Zarándok útja, Jim Eliot (Győztesen a gyöngykapun át) vagy Wesley (Parókiám az egész világ) életútja... Szerintem mindegyiket olvastam már vagy tízszer. És van még egy kedvenc szerzőm, Jules Verne, akinek épp most fejezem be (sokadjára) a Rejtelmes szigetét. (...) Nem tudom, mint hely, milyen lesz a mennyország. De az emberi jellem és kapcsolatok minőségét tekintve szerintem Verne megmutatott belőle valamit, még ha nem is tudatosan tette. Ezért érdemes elolvasni ezt a történetet - megmutatja, hogy ilyenek is lehetnénk, s akkor talán lakatlan sziget sem kellene ahhoz, hogy élhetőbb legyen az életünk és a világunk. Más lenne a családi és a gyülekezeti életünk, más lenne a közélet. A mennyből egy kis darab a földre költözhetne - mennyei emberek képében. Mert én így tekintek erre az öt emberre: ők mennyei emberek. Számomra példaképek.


Olvass tovább!

39 rabszolgám van

A mi családunknak 39 rabszolga dolgozik. Szégyellem magam. Pedig nincs tévénk, inkább minden nap társasozunk a családdal, alig veszünk készételt, inkább magunk főzünk, odafigyelünk, hogy amiből csak lehet, magyar terméket vásároljunk, nem járunk plázákba, de nem is a kínaiból öltözködünk, hanem inkább jó minőségű használt ruhákat vásárolunk. És mégis...


Olvass tovább!

Liberális vagyok…

Sokan a liberális kereszténységet gondolkodás nélkül a bűnnel, a világiassággal, az erkölcstelenséggel, a hitetlenséggel azonosítják. Ahogy a közéletben a libsi egyenlő az SZDSZ-szel, és annak a politikai múltjával. A liberális keresztény rosszabb, mint a nem liberális. Ha ellenpólusokat kellene keresni rá, akkor a liberális keresztény ellentéte teológiai értelemben a konzervatív, kegyességi szempontból pedig az evangéliumi vagy kicsit radikálisabban a karizmatikus. És a legtöbben gondolkodás nélkül rávágják: igen, ez mind jobb, mint a liberális. Attól félek, hogy ez erős leegyszerűsítése vagy lebutítása a kifejezésnek, ami rengeteg felesleges falat és ellenségeskedést épít az egyházban, a Krisztusban megváltott testvérek között, vagy a társadalomban, a lakóközösségekben de akár a családokban is. Teljesen feleslegesen. (...) A 11. parancsolat: soha ne címkézd a te felebarátodat, inkább hallgasd meg, ismerd meg, fogadd el, szeresd és szolgáld őt!


Olvass tovább!

OLDAL 1 / 812345...LEGUTOLSÓ »