"... Szombatonként a férfiak összegyűlnek az imaházban, aztán az istentisztelet után nekiindulnak, végigjárják a várost, és bárhol, ahol szükség adódik, besegítenek az építési, karbantartási munkálatokba. Volt, hogy egyetlen nap alatt felhúztak egy négy hálószobás lakóépületet - reggel elkezdték az alapozást, és estére már a zsindelytetővel is elkészültek. ..."
Miből volt hiány egy-két évtizede? Megabájtokból. Kézi munkaerőből. Gyorsaságból. Személyre szabott szolgáltatásokból. Reklámidőből. Polchelyből az áruházakban. Más emberekről szóló információkból. Lokalitásból. Ezeknek az ára volt nagyon magas, ezeket kellett megfizetni! Miből volt bőségesen – legalábbis sokkal bőségesebben, mint manapság? Szabadidőből. Figyelemből. Környezeti erőforrásokból. Bizalomból. Munkaerőből. Minőségi és tartalmas kapcsolatokból. Ugye nem kell magyarázni, mennyire felcserélődött ez a két halmaz!
Nem lehet kényszeríteni vagy erőltetni senkit a növekedésre. Hiába kínálunk tíz alkalmas hitmélyítő sorozatokat vagy öt lépéses növekedési módszertant – aki nem akar növekedni, azokon egyik sem fog segíteni. Mit tegyünk akkor? Mutassuk be, hova juthatnak el, ha „felnőnek”. Mutassunk be nekik olyan keresztényeket, akiknek az élete tele van valóságos bizonyságtételekkel, akiken átragyog a békesség, az öröm és a derű, (nem a mániás vigyorgás!). Akiknek meglepő és irigyelhető az életbölcsessége – függetlenül a diplomáik számától. Akik szeretik az életük minden percét, nem rohannak, nem panaszkodnak, nem taposnak át másokon – és mégis, valahogy boldogulnak (...)
Perry Noble blogján olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban, és tovább gondoltam a véleményét. Íme az enyém – mik a gyülekezet hanyatlásának fő okai: 1. LUSTASÁG. A legtöbb hívő ember és gyülekezet azért nem növekszik, mert nem tudja, nem érti, néha már nem is érdekli, mit akar tőle az Úr. Pedig Jézus Krisztus nagyon világosan elmondja, hogy van egy küldetésünk, ami életbevágóan fontos, mert ha nem tesszük, akkor emberek el fognak kárhozni körülöttünk – és miattunk. És ha nem tesszük, nem csak másokkal szúrunk ki, de mi magunk sem élünk át semmi „mennyeit”, a hitünk lesilányodik az üres vallásos frázisok és szertartások szintjére. De miért nem töltjük be a küldetésünket? (...)
Valószínűleg kevés olyan gyülekezet van, amelyik elismerné, hogy bajba került. Az étteremmel ellentétben, amely rá van kényszerülve, hogy számolja a sikerességének mércéjét, a pénzt, a legtöbb gyülekezet nem próbálja a sikerességét mérni: nem nézik a látogatottsági számokat, az elvi és a valós tagság különbségét, vagy a hívők lelki érettségét. Ezért aztán nem lehet egyetlen gyülekezetet sem megreformálni, igazán Isten szolgálatába állítani anélkül, hogy radikálisan rá ne ébrednének az igazságra. — Ez a harmadik beérkezett tanulmány!
"Az általam leírt gondolatok, és lépések igaz történetet takarnak. Három évvel ezelőtt kis híján széthullott a gyülekezetünk. Nem volt könnyű út, de most már azt gondolom a felépülés, növekedés útján járunk. Amikor megnéztem a videót, minden helyzetre be tudtam helyettesíteni azt, amin mi átmentünk..." --- Három tanulmány érkezett a Gordon Ramsay-féle gyülekezetrefomáló felhívásunkra. Ez a második. Köszönjük a szerzőknek!
Május első felében volt egy felhívásunk: egy háromnegyed órás videó alapján tanulmányt kellett írni. A videó Gordon Ramsay "Konyhai rémálmok" című műsorának egyik epizódja, és arról szól, hogyan ráz gatyába a sztárséf egy csőd szélén álló éttermet. A feladat: adaptáljuk mindezt válságba került gyülekezetek megmentésére.
Három pályamű érkezett, mindhármat közzétesszük a következő napokban. Köszönjük a szerzőknek!
Mi köze lehet Gordon Ramsay-nek a gyülekezetek megreformálásához?
A cikkben olvashatsz erről is, az új tréning-anyagunkról is, amely a gyülekezeti szervezetfejlesztésről és változásmenedzsmentről szól. Csatoltam egy félórás, tanulságos videót, és van egy ahhoz kapcsolódó pályázati felhívásunk is, aminek a "nyerteseit" meg is ajándékozzuk az új tréning DVD-nkkel.
Vajon milyen arányban maradnak meg a gyermekeink a gyülekezeteinkben? Nem ismerek ezzel kapcsolatban magyar statisztikákat, inkább csak sokat láttam, tapasztaltam, sokakkal beszélgetek erről, miközben járom a gyülekezeteket vagy hallgatom a lelkészeket az APCSEL29 képzésein, és az érzésem szerint ezen a téren is rosszul állunk. Bérmálás vagy konfirmáció jórészt az idősebb generáció elvárása miatt – de utána alig marad valaki a népes (?) csoportból felnőttkorára a gyülekezetben. Az úgynevezett evangéliumi és a karizmatikus gyülekezeteknél sem jobb a helyzet – folyamatosan veszítünk. Embereket. A saját gyermekeinket. A következő generációkat.
Az elmúlt két évben az Államok protestáns gyülekezeteinek 2%-a egyesült más gyülekezetekkel, és a következő 2 évben további 8% tervezi, hogy megteszi ezt a lépést. Ez összesen kb. 30.000 gyülekezetet jelent, és ezzel a legújabbkori nyugati egyháztörténelem egyik legnagyobb mozgalmává nőhet fel ez az egyesülési hullám. A gyülekezetek egyesülésének több formája létezik, a teljes szervezeti összeolvadástól a társult- vagy partnergyülekezeti szerkezetig.
2009 februárjában a Magyar Bibliatársulat megbízásából a TÁRKI országos felmérést készített a bibliaolvasási szokásokról. A legfontosabb és egyben legelgondolkodtatóbb adat ez: napi rendszerességgel a magyar emberek 1,9% olvassa a Szentírást - ami a felnőtt lakosságra vetítve összesen 160.000 hívő embert jelent. Ezek szerint kb. ennyi emberre számíthat Isten a magyarországi missziómunkában?!
Egy kis ízelítő:
Szellemi gőg és a „világ(iak)” lenézése.
Intolerancia - főképpen a bűnös ember azonosítása a bűnével
Közöny – kifelé és befelé egyaránt. Misszióról szóló szöveg van, de igazából a saját "testvérem" sorsa sem érdekel
Elkülönülés – világtól is, egymástól is (felekezetesdi versengés)