Bűn-e az önkielégítés?!

A mai Ifimunkás Magazinban (a Tonhal Portálon) egy olyan témáról jelent meg tanulmány, amit az egyházban még mindig tabuként kezelünk. Ráadásul olyan megközelítésből, ahogyan még én se nagyon olvastam nyilvánosan – a Youth Specialites talán a legnagyobb ifjúsági pásztoroknak és munkásoknak szóló portál a neten! Az aktualitásáról pedig csak annyit, hogy voltam olyan ifjúsági táborban (kb. 140 fős), ahol az egy hét alatt kivétel nélkül (!) az összes fiú megkeresett, hogy mit kezdjen ezzel a problémával… Erotikus / szexuális kultúrában élünk, és nem tehetjük meg, hogy a kényes, rázós kérdéseket egyszerűen lesöpörjük az asztalról elintézve annyival, hogy “ez bűn, térj meg!” – aztán ennyi!

A cikket kitettem egy publikus oldalra,
itt elolvashatod!

FIGYELEM! A cikk provokatív, és olyan dolgokat állít, amelyeket nemigen lehetett idáig olvasni keresztény szerzőtől. Egyetértesz? Tiltakozol?

Kérlek, utána gyere vissza ide a blogba, és mondd el a véleményed!

Lépjünk végre túl a tabukon! Gondolkodjunk őszintén, és segítsünk egymásnak!

Keressünk válaszokat, amelyek biblikusak is, és működnek is!
A cikk megjelent leadje:

Az önkielégítés valószínűleg a legtöbbet vitatott és legkevésbé megoldott szexuális témák egyike az egyházban. A maszturbációról alkotott vélemények és nézetek, hatásai és főleg lelki következményei valószínűleg már a kezdetektől jelen volt az egyházi életben.

Valójában nem tudjuk egyértelműen rámondani magára a maszturbációra, hogy bűn, hiszen a Biblia sohasem használja magát a szót, és még utalásképpen sem beszél róla. Egyértelmű, hogy a Biblia behatóan fogalakozik a szexuális erkölcstelenségekkel, perverziókkal és az ehhez hasonlókkal, de a maszturbációt sohasem sorolja egyik konkrét kategóriába sem. Mivel a Szentírás hallgat róla, valóban a bűnök közé kell, hogy soroljuk a maszturbációt? Ha nem, akkor van-e mód arra, hogy Isten dicsőségére és Isten országának az építésére legyen használható?

 

UPGRADE

Még annyit, hogy a Relevant Magazine is épp most foglalkozik ugyanezzel a témával! Nagyon jó a levelezés, amit a cikk magában foglal, és rengeteg a hozzászólás. (Lehet, hogy ezt is lefordítjuk, még írunk a Relevant-nek. Angolul tudóknak nagyon ajánlom – már akit érdekel a téma.

Kattints ide, itt a link a cikkhez (angolul)!

26 hozzászólás a régi Tonhal blogon – ha érdekel, kattints ide!


3 hozzászólás

  1. Üdv,

    Iszonyúan dühös vagyok, hogy miért hallgatnak a tapasztalt hívők ebben a témában. Viperák fajzatai, akik nem őszinték és a betűvel ölnek.
    Attól félünk, hogy kiderül nem vagyunk tökéletesek és szégyen beismerni, hogy bűnt követtünk el. Még véletlenül kiderül a papról, hogy miket gondol.
    Isten engem nem azért szeret, mert bűntelen vagyok, hanem saját magamért. Kedves “Ki” (hozzászóló) Jézus szeret téged! (Én is, de ez kevésbé lényeges :)

    Igen az önkielégítés bűn szerintem, mert bálványimádás. A haragomat, vagy feszültségemet és problémáimat nem Isten elé viszem, hogy vegye el, hanem mást használok erre a célra. Ez lehetne akár heroin is innentől kezdve bármi. Én ettől eltekintve szeretem magam, és azt az embertársamat is aki elköveti ezt a bűnt. Hiszem, hogy Isten megszabadít ebből is és nem én szabadítom meg magamat, hanem megengedem neki, hogy megtegye. Ha ettől függetlenül még vétkezem, van közbenjáróm az Atyánál. Miért hallgatnak a papok? Viperák fajzatai, akik nem őszinték, hanem a betűvel ölnek, ilyenkor meg hallgatnak. Gyűjtögetik az emberekben a szemetet. Terheket raknak az ember vállára nem pedig szabadítást.
    Én nem hiszem, hogy pusztán biológiai szükséglet munkál a dologban. Tudok úgy dönteni, hogy a feleségemmel élek szexuális életet, azaz megvárom míg hazaér. Aztán akkor mindent bele. :) Isten adta a szexet is és mi élvezzük.

    A függőségek az életemben nem egyik napról a másikra szűnnek meg, de ezért nem bántom magam, és nem akasztom fel magamat, mert van aki már meghalt miattam.

    “Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.”

    ami megkötöz, (ezt hívják kényszeres cselekedetnek)

    Köszönöm, hogy megoszthattam!

    s.d.g.

    • Elnézést kérek, ha valakit megbántottam a szavaimmal, néha az indulat határozza meg a stílusom, akinek nem inge ne vegye magára! :)

      s.d.g.

  2. Nekem másik kényszeres cselekvéssel van problémám. Ez a szájrágás. Remélem egyszer abba hagyom. Gyerekkor óta rossz szokás. Nehéz szimplán leállnom róla.

Ne hagyd szó nélkül Te sem!