A keresztény copyright a Sátán műve?!

Szólok az elején: ez nem lesz rövid cikk! De talán érdemes elolvasni és átgondolni!

Legyünk őszinték: legtöbben töltünk le, láttunk már, és nézünk olyan filmeket, videókat, amelyekért nem fizetünk. Hallgatunk másolt vagy letöltött zenét. Van fénymásolt könyvünk. És igen, a jogalap minderre, hogy „saját célra mindez ingyenes”. Én sem vagyok kivétel – ez az igazság. Persze én is azt mondom, mint valószínűleg a legtöbben, hogy „nincs rá pénzem, ha megtehetném, megvenném…”. De én tényleg így is gondolom. Amikor filmklubozni kezdtem, akkor eldöntöttem, hogy minden filmet, amivel szolgálok, megvásárolok. Szó szerint több százezer forint értékű DVD gyűjteményem van – bedobozolva. Egyszer-kétszer használtam őket amikor evangélizáltunk – mert így volt törvényes, és így volt nyugodt a lelkiismeretem. Legalább a szolgálatomat ne lopott anyagokból építsem. Így gondolkodtam. Ma már elő sem veszem ezeket a DVD-ket, csak rakosgatom erre-arra, mára „holt” befektetéssé lett, mert mostanában nem filmklubozok. De nem bánom, így gondoltam helyesnek. Egyszer talán újra szükség lesz rájuk, akkor jó lesz, hogy legálisan csinálhatjuk. Több ezer kötetnyi könyvem van. Mert ebbe fektettem a pénzemet. És fizettem már szoftverekért, tréninganyagokért, amiket akár le is tölthettem volna torrent oldalakról. Persze nem vagyok szent (sem milliomos) – nem mindegyikért! Még mindig használok olyanokat, amiket nem tudtam megvenni. De a szívem mélyén úgy érzem, ez nem helyes. Nem kell ehhez kereszténynek sem lennem. És álmodok arról, hogy szépen sorban mindent ki tudok majd fizetni és legálisan meg tudok vásárolni, amire szükségem van, és nem lesznek „lopott” dolgaim. Mert én úgy látom, semmi nincs ingyen. Valakinek legalábbis mindig és mindenért fizetni kell. Még az evangélium sem ingyenes – legfeljebb a mi számunkra. Krisztusnak és az Atyának nagyon-nagyon sokba került. Így működik az élet. Legalábbis én így hiszem.

Aztán nemrég én is rátaláltam a neten a legnagyobb keresztlény filmletöltő adatbázisra – mármint kis hazánkban. Rengeteg ismerősöm használja, saját célra is, de gyülekezeti szolgálatra is. Ismerek torrent oldalakat, töltöttem le már én is filmeket – ez még nem lepett meg. De találtam itt egy számomra döbbenetes „teológiai” érvelést is a copyrightról, a keresztény szellemi termékek jogairól és áráról. Megmondom őszintén, levegőt sem kaptam, amikor elolvastam. Azért, mert bár nem tudok maradéktalanul helyesen cselekedni ebben a témában, de a szívem mélyén szégyellem emiatt magam, és ahogy mondtam, helytelennek tartom – és ez az érvelés pontosan az ellenkezőjéről szólt. Sőt!

Szeretném vita tárgyává tenni ezt az érvelést, amihez hasonlót már másutt és mástól is halottam – mivel én magam is érintett vagyok ebben a témában. Nem csak abban az értelemben, ahogy eddig írtam róla – hanem a másik oldalról is. Mint kiadó, író, szerző, tanító, mint keresztény „szellemi munkás”.

De mindenekelőtt íme, az érvelés – szó szerint bemásolom ide:

„…Mivel a művészet jelenleg ilyen hatalmas arányokban termeli ki magát, előállt egy új probléma a szerzői jogszabályozás (copyright) terén. A felhasználók meg szeretnék szüntetni de a kiadók, akik ebből hatalmas vagyonokra tesznek szert, ellenállnak, körömszakadtáig. És sajnos ez keresztény vonalon sem különbözik a világitól. Polgári törvényekre hivatkozva keresztények is felteszik a copyright címkét a termékeikre és evvel lényegében kisajátítják maguknak azokat a termékeket amiket általában közpénzen hoztak létre (tized, adományok, gyűjtés) és sok esetben búsás haszonra tettek szert.

A copyright lényege az a bírósággal való fenyegetés. És mivel a Biblia nem engedi meg a keresztények közötti pert, főleg nem a világi bíróság előtt (más nincs), a copyright a kereszténységben elvesztette jelentőségét. A keresztény copyrightnak egyetlen fontos jelentősége a világiakkal szemben van.
Nem szabad engedni, hogy keresztény anyagok csak úgy megjelenjenek világi környezetben pl. mint gúny tárgyaként. A kereszténységen belül viszont nincs semmi jelentősége. Ezért harcolunk mi a szerzői jogszabályok részleges megszüntetéséért a kereszténységen belül (evangelizációs célokra).

Nézzünk egy példát: kiadok egy könyvet. Az emberek megveszik és akinek nincs rá annyi pénze, az átkopírozza. Ha ő megelégszik fotómásolatokkal, legyen az Úré a dicsőség. Ha kiadok egy CD-t, annak ára megtérül már 100 eladott példány után. Ha bele akarom kalkulálni a stúdióköltségeket és a zenészek fizetését is, akkor még további 200 cd-t kell eladnom és mindenki jól járt. Viszont vannak együttesek, akiknek a cd-jük tízezer számra fogy és a profit már túlnőtt minden elképzelésen. A kiadvány pedig ugyanúgy maradt 20 dolcsi, mint a kezdet kezdetén. Ezeket a spekulációkat, kufárkodásokat szeretnénk áttörni, mint Alapítvány. Megszüntetni a szerzői jogot (ez egy hamis kifejezés, a szerzői jogot már felvásárolták a kiadók, akik általában kis összeggel fizetik ki a zenészt, jó előre, és semmi beleszólása sincs a termékbe) evangelizációs felhasználásokra. Mert nem az ellen vagyunk hogy árulják az üzletekben (sőt ez csúcs, hogy ott is vannak), hanem az ellen vagyunk hogy egy hamis címkével lezárják a keresztények elől az utat arra hogy modern eszközökkel evangelizálhassanak. Ha egy normális gyűjteményt akarnál összeszedni keresztény zenékből és filmekből, több ezer dolcsira lenne szükséged. Ha a szabály szerint akarnál eljárni, akkor minden egyes alkalommal az eredetit kellene ajándékba adnod. Ezt még Jézus sem tenné és nem is tette. Hiszen amikor megsokszorosította a kenyereket és a halakat (az eredeti példányokat), hálát adott értük és átkopírozta őket (az eredetit beimádkozta Isten Királyságába és onnan ömlöttek az utánzatok, szinte végtelenül). Evvel elégítvén meg az éhes sokaságot.

A copyright az hasonlít egy folyóhoz ahol az emberek határozzák meg a folyómeder útját. Arra halad ahol már eleve sok a víz. Üszkös partok, szomjas népek általában mellőzve vannak. A gátak emberek által vannak építve, de maga a víz az Istené.

Egy igazi keresztény játékfilm az egy prófétikus látás arra a világra, amiben élünk. Hatalma van milliók szívét Isten felé fordítani. Hasonlít egy gyertyafényhez e sötét világban. Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot. Lk 11,33
Az evangélium fel lett árcédulázva, pedig meg lett parancsolva hogy ingyen adjátok (mert ingyen vettétek). Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. Máté 10:8

Egy keresztény kiadványt két részre lehet bontani: a fizikai részre, ami eladható, elajándékozható, sokszorosítható, visszavonható, változtatható stb., és a szellemi részre, ami elidegeníthetetlen, mert része egy olyan szellemi örökségnek, ami Isten Királyságában gyökerezik. A copyright-ot nem lehet ráhúzni mind a kettőre, mert ez másodikat ingyen kaptuk és parancsba van adva az ingyenes továbbadása. Ha végeznénk egy kis oknyomozást a kereszténység elerőtlenedésének okai körül, le kellene mennünk a gyökerekhez, egészen Isten bibliában említett ellenségéig, Sátánig. Isten akarata az, hogy visszatérjünk hozzá. Mivel tudná ezt Sátán megakadályozni? 1.) A megtérés útjába áll. 2.) Az újjászületés útjába áll. 3.) A ránk ruházott hatalmat veszi ki a kezünkből. 4.) Megbilincseli az evangéliumot (akár copyright-al) vagy annak hirdetését.

Evvel most nem azt akarjuk sugallni, hogy minden keresztény kiadvány, amit árulnak és védve van, a Sátán műve, távol legyen. De ha megnézzük, a nemzetközi keresztény filmipar immár legalább 40 éves múltra néz vissza, több száz filmet produkált, de ezeket a filmeket Magyarországon (és más szegényebb országokban) nem látta eddig még senki. És ez nem a véletlen műve! Ez egy tudatosan előkészített terv része volt eddig. Azok az országok lettek a körbe bevonva akik meg tudták fizetni a százezreket és milliókat (dollárban). A készítők annyira belemerültek az anyagi vonzalmakba, hogy nem foglalkoztak a filmek szellemi örökségét tartalmazó részeivel. Elkészítették a filmeket és azt látták hogy mindenhol árulva vannak. Arra már nem terjedt ki a figyelmük, hogy az esetek nagy részében tiszta nyereségre alapozott kiadók vették át az irányítást. Ezek a pénzéhes üzletemberek rettegést és félelmet oltottak be minden emberbe már a copyright puszta említésére, szerte az egész világon. Tolvajnak kiáltva ki azokat, akik megszegik az ő szabályaikat. És az, hogy világi szinten mit tesznek, az legyen az ő dolguk. De a keresztény szellemi örökségünket nem fogjuk átengedni ilyen indulatokkal telt emberkéknek (mert semmi közünk hozzájuk). Tehát a mi látásunk szerint ezeket a filmeket bármikor megmutathatod barátaidnak, megoszthatod velük, beszélhetsz, írhatsz róla.”

(A konkrét hivatkozást mégis inkább kitöröltem… Nem a konkrét szerző számít, hanem a szemlélet, ami máshol is megjelenik keresztények körében.)

Elgondolkodtam mindezen. Most a másik oldalról.

Szeretnénk kiadni egy nagy jelentőségű dokumentumfilmet. Két év után végre megkaptuk az amerikai kiadótól a jogengedélyeket, már csak a jogdíjat kell kifizetnünk. 1000 példányra kb. 500.000 Ft. Nyilván alapvetően ez a copyright összege illetve szerepe – legalábbis az eredeti kiadó felé. Ez számunkra rengeteg pénz (egyelőre még nincs is meg).

Nekünk a filmet le kell szinkronizálni (dokumentumfilmeknél hangalámondással, plusz a feliratozás). Ennek az összege- amatőr színészekkel, baráti stúdióárakon is – kb. 300.000 Ft. Legalábbis csak remélni tudom, hogy ennyiből megússzuk.

A harmadik tétel a kiadvány sokszorosítása. 1000 példányban tokkal-vonóval együtt ez megint kb. 400.000 Ft.

Tehát eddig 1,200.000 Ft-nál tartunk költségek terén – és ebben nekünk, mint kiadónak egyelőre egyetlen forint hasznunk sincsen.

Mennyiért vásárolnák meg a DVD-t a keresztények? (Most feltételezzük, hogy valóban megvásárolják, és nem másolják.) Azt gondolom, maximum 3000 Ft-ért lehetne eladni. Ez bruttó ár – vagyis ebből rögtön le kell vonni az áfa összegét – tehát ez nettó 2400 Ft. A keresztény könyvesboltok és terjesztők 30-40%-os árréssel dolgoznak – számoljunk most csak 30%-kal. Vagyis a kiadói ár 1680 Ft.

Ahhoz, hogy mint kiadó, ne bukjunk bele anyagilag a kiadásba, a kiadott 1000 példányból 715 db DVD-t el kell tudni adni! És ekkor még nincs semennyi hasznunk – vagyis ingyen dolgoztunk. Kockáztattunk és befektettünk több mint egymillió forintot, ami fél évig nem hoz semmiféle hasznot. Utána pedig – „szálljunk el” egy pillanatra, és feltételezzük, hogy eladjuk az összes (!) kiadott példányt, lesz 136.800 Ft nyereségünk. Amiből adót és járulékokat fizetünk, így talán megmarad a fele. 70.000 Ft. Ennyit nyerünk. Rengeteg munkával, számunkra óriási befektetéssel és kockázattal – ha szó szerint az összes kiadott DVD-nket meg is vásárolják.

Ekkor példányszám eladása legalább hat hónapot jelent. Hiszünk a kiadványban, tehát feltételezzük, hogy fél év alatt el tudjuk adni a lemezek nagyobb részét. Persze ha tévedtünk, ha nem kell, ha inkább másolják, akkor buktunk. Ezzel talán bukik a cégünk, oda az egzisztenciánk, munkanélküliek leszünk, stb. stb. Persze, ezek szélsőséges következmények, de akár lehetségessé is válhatnak. És akkor nincs több kiadvány, nincs több lehetőség a szolgálatra, a munkára – sőt, azért, mert adni akartunk valamit a magyar kereszténységnek, lehetséges, hogy tönkremegy az életünk, a vállalkozásunk, a jövőnk.

És most elgondolkodhatnék azon, hogy megéri-e nekem mindez?! Főleg akkor, ha a keresztényekre nem vonatkoznak a törvények, ha még „teológiájuk” is van arra, hogy fizetni valamiért majdhogynem bűn! Mert nem az a baj, hogy lesznek, akik lemásolják, mert valóban nem tudják kifizetni. Hanem az, hogy aki ki tudná, az SEM AKARJA! Mindig lesznek olyanok, akik valóságosan nem tudják kifizetni a DVD-t, a könyvet, a képzést – vagy akármi mást. Nem róluk van szó. Hanem azokról, akik megtehetnék – akik ennél sokkal többet költenek sokkal haszontalanabb és értéktelenebb dolgokra – de erre nem akarnak költeni. Mert ami keresztény, annak nincs pénzbeli értéke számukra. Vagy csak mert ilyen a „teológiai” meggyőződésük.

Méltó a munkás a maga bérére…?! Egyáltalán?!

Sokszor ütköztem már bele ilyesmibe a munkám, szolgálataim során. Miért kell fizetni a Tonhal Portál használatáért?! Bár a prédikációk ingyenesek. De a misszió, a gyülekezetépítés közügy! Miért kérünk pénzt…?! Sokaknak leírtam, hogy nem a prédikációt vagy az evangéliumot áruljuk. Azok ingyenesek. Viszont emberek főállásban, munka mellett programoznak, fordítanak, adatbázist töltenek… A Tonhalban szó szerint évek munkája van! Volt olyan hónap, amikor a munkatársainknak a napi 6-8-10 órás munkájáért 3-500.000 Ft-ot is ki kellett fizetnünk. Mert meg kell élniük, számlákat kell fizetniük, enniük kell és a családjukról gondolkodniuk. Lehet csinálni ilyesmit szolgálatból – de 10.000 prédikációt feldolgozni, 800 tanulmányt lefordítani (ez több mint 10.000 A4-es oldal) már nem lehet. Vagyis ha valaki vállalja, akkor máris küldöm a következő 10.000 oldalt! – Azt pedig már csak zárójelben kellene megjegyeznem, hogy sajnos a Tonhal bővítése le is állt, pont azért, mert a 2000 felhasználója közül alig 30-an járultak hozzá a fenntartásához és működtetéséhez havi 1000 Ft-tal.

A keresztények szeretnék, ha minden ingyen lenne. Persze, tényleg jó lenne. De akkor mi lesz azokkal, akik mindezt „előállítják”?! Nekem van olyan tanulmányom, amelynek az összeállítása és megírása kb. 120 munkaórát vett igénybe! Ha dolgozok napi 8 órát egy munkahelyen, hazamegyek fáradtan, foglalkozok a családommal, akkor ez a tanulmány soha nem készül el! Vagy legalábbis fél évet vesz igénybe! De a bibliaiskolai anyagunkban 70 ilyen tanítás van.

Tréningeket szervezünk. Fizetni „kell” értük. Miért? Mert a tréning anyagának összeállításában rengeteg munka van. 100-200 munkaóra. A vendégelőadóknak honoráriumot „illik” fizetni. Az utazáshoz benzin kell, sajnos hiába vagyok keresztény, nem tankolhatok ingyen egyetlen kútnál sem. A teremköltséget ki kell fizetni. Mert ott áramot fogyasztunk, azt takarítani kell – és annak is költségei vannak. Szükséges a tréningre laptop, projektor, videókamera – ezek sincsenek ingyen. Jegyzetek, frissítők, stb. stb. Nem sorolom.

Ha minden ingyen lenne, ha nem kötelező fizetni, ha a keresztények fel vannak mentve ez alól, akkor valószínűleg nem jelennének meg könyvek, zenei anyagok, filmek – mert ezek előállítási költsége nem térül meg az első 100, de még a 300 példánynál sem!!! És így természetesen nem lenne mit lemásolni ingyen!!! Mert akkor nem lenne idő felkészülni, anyagokat írni, tartalmas szellemi munkát végezni. Nem építenénk adatbázisokat sem, és legfeljebb ingyenes, g-portálos honlapja lenne minden gyülekezetnek, amelyik nem olyan „szerencsés”, hogy van a tagjai között webprogramozó.

Jézus vajon tényleg az ingyen-világot hirdette? Vajon valóban azt jelenti a „kereszténység”, hogy minden ingyen van?! Hogy a keresztény ember munkája nem ér semmit?! Hogy nincs joga a bérhez azért, mert olyan munkát végez, amiből a keresztény testvérei gazdagodnak?!

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nyerészkedjünk a hitünkből. Hogy a vallás csak egy biznisz, amiből jól meg lehet élni munka nélkül is. Nyilván vannak ilyenek is. De nem gondolom, hogy ez lenne az átlag. Főképpen nem Magyarországon. Ha a magam példáját nézem, bizony sokszor napi 10 órát is dolgozom, és még távol vagyok attól, hogy legalább nullán legyek anyagilag. A “keresztény biznisz” eddig inkább veszteséges – nem hiszem, hogy ebből fogok bármikor is meggazdagodni. De persze nem is erről szól – ezért is szolgálat. Ez az életem, a szenvedélyem, az örömöm, az elhívásom. Csinálom, mert ez a dolgom. És bízok Istenben, aki eddig is megsegített, és a barátaimban, akik eddig is támogattak.

De ha tévedek, ha többen vannak azok, akik ugyanígy gondolkoznak, akiknek krisztusi joguk, hogy ne fizessenek semmiért, amihez az evangéliumnak köze van – akkor azt hiszem, mégsem adom ki a DVD-t, nem tartok tréningeket, nem csinálok honlapokat, inkább elmegyek pénzt keresni a „világba”, ahol megbecsülnek legalább annyira, hogy adnak fizetséget a munkámért, és megvárom, amíg ingyen lesz majd minden, amíg lesz lehetőségem befektetés, áldozat, hozzájárulás nélkül élvezni mások munkájának, befektetésének, áldozatának gyümölcseit.

Najó, ez vicc – persze, hogy nem csinálok ilyet. És hiszem, hogy az ilyen vélemények mellett is van értelme dolgozni, kockáztatni, befektetni abba, hogy az evangéliumnak (ami ingyen van) megfelelő, igényes, hatékony, kreatív, működő eszközöket és csatornákat hozzunk létre (ami soha nincs ingyen!).

Azt gondolom, a lényeg a felelősség és a kölcsönösség. Hogy nem használom ki a másikat – én a fogyasztó azt, aki dolgozik nekem és értem, hogy legyen mit „fogyasztanom”. A zenész,a  művész, az író, de akár a lelkész adja a tanulmányait, a munkáját, a tehetségét, az idejét, sokszor heti 40-60 órában, önmagát, néha a magánéletét is. Nekem pedig kellene érte fizetni 2000 Ft-ot. Vagy 5000-ret. De ez nem éri meg, ezért nem kell fizetni, ez lehet ingyen – inkább elmegyünk a McDonaldsban, és elköltjük ezt a pénzt hamburgerre, mert az nincs ingyen, azért tényleg fizetni kell.

A fenti érvelésben az áll: ezek a filmek nem jönnek be Magyarországra – és mintha ez valamiféle összeesküvés-elmélet eredménye lenne. Pedig lehet, hogy csak azért nem jönnek be, mert eszünk ágában sincs megfizetni az árát. Mert senkinek nem éri meg behozni és kiadni ezeket a filmeket, mert mi magyar keresztények, úgysem vennénk meg. Legalábbis annyian nem, amennyi fedezné a költségeket. Én (vagyis mi az APCSEL29-nél) rengeteg könyvet adnék ki, ha lenne rá pénzem, és tudnám, hogy meg is veszik őket. Mert megszakad a szívem azért a rengeteg értékes anyagért, ami angolul a keresztények rendelkezésére áll, amikre égető szükségünk lenne nekünk is a saját missziómunkánk építésében – de valakinek le kell fordítani, ki kell fizetni a jogdíjakat, a nyomdaköltségeket, a szállításokat, az adókat, amik könyvenként milliós nagyságrendű összegek. És ha nem lesz pénz erre, ha a keresztények nem adják a saját pénzüket erre, ha nem fektetne be pont ilyen „szent dolgokba” – akkor nem lesznek számukra elérhetők ezek a nagyszerű anyagok. Akkor mindannyian csak veszíteni fogunk!

Szóval, mit gondolsz erről?!

Kell-e fizetni azért, ami keresztény?! Vagy Jézus valóban azt tanítja, hogy minden ingyen van a keresztényeknek?!

Megkértem a fenti állásfoglalást publikáló alapítvány munkatársait, hogy válaszoljanak itt a blogon a cikkemre. Ugyanígy megkértem pár keresztény zenész, művész, üzletember barátomat is, hogy szóljanak hozzá, hogyan látják ők ezt a témát. De várom a Te véleményedet is!


69 hozzászólás

  1. A cikket elolvasta a feleségem, és rögtön azt kérdezte: ha kiadjuk a filmet, amiről szó volt a cikkben, és megjelenik egy ilyen keresztény letöltős oldalon, beperelnéd őket?
    – Dehogy perelném, nem ez a lényeg. Hanem a kölcsönösség és a felelősség, az, hogy a hozzáállásunk és a “fizetési szándékunk” fogja meghatározni, hogy mi fog egyáltalán megjelenni. Ha hajlandóak vagyunk fizetni, lesznek jó könyveink, filmjeink, tréningjeink magyar nyelven is. Ha nem, hát sopánkodhatunk, hogy hozzánk mennyi minden “nem jön be”.

  2. Alapvetően mindenkinek igaza lehet….talán egy kicsit jobban húzok Sanyi barátom véleményéhez, azonban avval is tisztában kell lennünk hogy a “világ” egyre gyorsuló iramban változik ezzel együtt a technika a media is átalakulóban van szinte folyamatosan. Én azt gondolom hogy Igékkel bármit alá lehet támasztani. Bármit meg ideologizálhatunk még keresztényként is mint ahogyan manapság ezt tesszük is. Megmondom őszintén én is sokszor becsapom magamat amikor Igéket keresgetek valamelyik elképzelésemhez. De hamár az Igénél tartunk akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy Jézus azt tanította hogy adjuk meg a császárnak is és Istennek is ami az övé. Hamarosan ahogy változik teremtett világunk egyre inkább ideját műlttá válnak az előbbiekben említett eszközök és ezzel együtt a ráépített ipar ás üzletágak is. Szerintem Isten végtelenül kreatívnak és szabadnak teremtett bennünket éppen ezért meg kell találjuk a kornak és technikai vívmányok adta lehetőségeket az evangélium hirdetésére. Jézus azt mondta hogy menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népet. Nem azt mondta hogy harcoljunk a “világi” törvényekkel szemben, hanem legyünk szelídek mint a galambok de okosak is (ravaszak). Én pedig személy szerint kis hazánkban nem láttam egyetlen olyan kiadót sem akiknek annyira megszaladt volna. A tengeren túliak pedig nem igazán érdekelnek, mert egyrészt nagyon messze vannak, másrészt pedig az egy más kultúra, gazdaság, mentalitás, stb….Szerintem van bőven lehetőség arra hogy hirdessük az evangéliumot kis hazánkban és ez nem a szerzői jogokon kell hogy múljon. Általános jelenség egyébként az hogy pl amikor kimondjuk azt, hogy a Whitefieldz zenekar nem pénzért játszik, de vannak költségeink, akkor rögtön ferde szemmel kezdenek nézni ránk. Nem csak mi vagyunk ezzel így, hanem számos keresztény előadóművész ismeri ezt a jelenséget. Amikor a költségekről esik szó akkor a mi esetünkben pl a költségeink sokkal nagyobbak lennének ha mi mindannyian főállásban szolgálnánk. Mi általában az utazás a koszt és kvártélyt szoktuk elkérni de sokszor nekünk kell kipótolni a költségeket. De ez így van jól, vagy nem jól, mindenesetre a ‘termék” az ingyenes, de az hogy eljuttassuk A pontból B pontba vagy minnél nagyobb publicitást adjunk neki az költségekkel jár. Egyetértek Szűcs Sanyával abban hogy van egy sajnálatos jelenség az Egyházban miszerint nem kell fizetnünk semmiért mert Jézus kifizetett minden árat. Ez így is van. És egyébként pedig ha egy kiadó vagy művész anyagilag áldott is lesz abban amit csinál azzal sincs semmi baj. Aki az Atyát szolgálja sz az Atya megbecsüli. A megbecsülés mértékét pedig bízzuk Istenre….

  3. Köszönöm a külön jelzést is, hogy hozzászóljak. Ez egy kemény kérdés, és nem is biztos, hogy lehet ebben egyértelműt mondani.

    Részemről azért nehéz ezt megválaszolni, mert én személy szerint híve vagyok a tudatosan copyleft (tehát szoftverben GPL, LGPL, MPL, BSDL és egyéb szabad licenszek; egyéb szellemi termékekben a Creative Commons licenszek) elvének. De ez nem jelenti azt, hogy megvetném a copyright elvét. Van amihez nélkülözhetetlen.
    Operációs rendszer szintjén már jó pár éve Linuxot használok, ami legálisan ingyenes és szabad. Ugyan a kezdeti döntésemet nem ez vezérelte, de már egy ideje ezt emelem ki elsődleges előnyként – valamint azt, hogy ha hivatalos és professzionális supportot akar az illető, akkor csak azért fizet, meg persze ha tréninget akar, az is pénzbe van, de olyan is. A Linux erkölcsileg rendben van. Alkalmasint át lehetne állni egyházi szinten is a Linux használatára, és akkor nem kellene aggódni a licenszköltségek miatt. Mindenki boldogabb lenne.

    Zenékben tudok példát mondani jó kezdeményezésekre, de ehhez nagyon nagy elszánás kell. Kedvenc példám a Come&Live nevű non-profit kiadó, ahol a bandák zenéi ingyen letölthetőek. Ha pénzt szánsz rá, az nem az előadók, vagy a kiadó büdzséjét növeli, hanem egy kiválasztott non-profitnak utalják át. A fizikai hanghordozóért fizetett összeg, bevallom, nem tudom hova kerül, de a honlapjukon ez is fenn van. A bandák tehát két forrásból gazdálkodhatnak: adomány (pénz, vagy tárgybeli), és a merchandise pult bevétele, mely 100%-ban az ő nyereségük. Szállásukról, ellátásukról a koncertszervezők és/vagy a rajongók gondoskodnak – utóbbi nagy népszerűségnek örvend, hiszen mi lehet nagyobb személyes élmény, mint koszttal és kvártéllyal megvendégelni őket a saját otthonunkban.
    Persze a lemezkészítés és a promóanyagok legyártása nekik is pénzbe kerül, erre használják a kickstart.com felületét, ahol könnyen és gyorsan lehet adományozni, és a delikvens még valami extrát is kap mellé.

    Közkedvelt mozgalom még a ryfo.org, melynek lényege, hogy a rajongók ajándékcsomagokkal látják el az előadókat a turnén: kajautalványok, dezodorok, fogkrémek, zoknik, miniventilátorok, sebtapaszok, és egyéb hasznosságok kerülnek a dobozba, olyan dolgok, amikre egy turnén nagy szükség van.

    Másik jelentős zenei projekt a Derek Webb által indított NoiseTrade, ami nagyon-nagyon kedvező szerződési feltételek mellett terjeszti az előadók anyagait, jóval magasabb részesedést nyújtva a bevételekből, mint azt egy-egy standard kiadó lehetővé teszi.

    Persze ehhez kell egy általános lelkület, ami ezeket a mozgalmakat eleve megszüli, és aztán amiben terjedni tud. Ez a lelkület viszont nem démonizálja a copyright elvét, talán pont emiatt tudhat nagyon erős támogatói bázist maga mögött.

    Egy másik érdekes mozgalom, nem keresztényi alapon, a Humble Indie Bundle nevű játékszoftver-terjesztés volt. A lényege az volt, hogy “fizess amennyit jónak látsz” alapon 5 nagyon jó játékot lehetett beszerezni, bármely platformra (Windows, OSX, Linux). 138813 befizetésből több, mint 1,25 millió dollár jött össze. Persze ez egy nemzetközi jelenség volt. Az érdekessége viszont az, hogy a warezhoz jobban “hozzászokott” Windows-felhasználók ugyan többen voltak a fizetők között, viszont az átlagos hozzájárulásuk ($8,05) a teljes átlag ($9,18) alatt volt. A kb. 25%-nyi Linux-felhasználó átlagosan $14,50 összeget fizetett személyenként. A valamivel kevesebb, mint 25%-nyi OSX felhesználó is valamivel a teljes átlag felett teljesített a $10,18 értékkel.

    Könyvek tekintetében nem nagyon tudok ilyen mozgalomról, talán ebben szerepe van annak is, hogy a digitális átállás nagyon nyögvenyelős, és még erősen áll a Gutenberg-galaxis.

    Ezeket csak érdekességnek írtam, viszont valahol vonatkozik ránk is.
    Magyarország eléggé élen van a warezolásban, a műfaj jelen van nem csak az egyéni, de a vállalati felhasználásban is. A jelek szerint a keresztény etikában is, melyre még hangzatos teológiát is faragnak.
    Amíg ilyen környezetben vagyunk, addig sajnos a ti költségeitek is magasak lesznek, és egy-egy jól működő mozgalomnak (C&L, RYFO, NoiseTrade, HIB) se lesz sok esélye Magyarországon.
    Persze a dolgot hátráltatják az olyan gittegyletek is, mint az Artisjus, vagy az ASVA. De ez már egy másik történet.

  4. Egy helyesbítés: a KickStart a http://www.kicstart.org címen érhető el. Tehát nem .com – de ez eszembe juthatott volna, hiszen nem kereskedelmi projektről van szó. :)

  5. Totál beégtem: kickstarter.com a cím. :D

  6. Az meg csak a hab a tortán, hogy a keresztény média elég tetemes része egyszerűen silány, ponyva, gagyi, szemét. Minden tekintetben. De mivel evangelizálásra készült, és naaaaaagy rajta a kenet, ezért bármilyen pocsék is, nyomatják.
    A keresztény média mára egy eléggé jelentős üzleti tényezővé vált. Hollywood is tudja ezt, ezért mindig van egy-egy biztos befutó forgatókönyvű film, némelyik még egész jó is. Viszont ennek árnyékában születnek azok a katasztrofális alkotások, amik gyakran a műfaj tűrhetőbb, jobb darabjainak a minősíthetetlen kópiái, ebben eléggé vezető a Faith Films nevű stúdió, akik a hasonlóan sírnivaló filmeket (legutóbbi: Mega Shark vs. Giant Octopus) gyártó The Asylum stúdió “keresztény leányvállalata”. És ők még nem a legrosszabbak a műfajban.
    Ezen “alkotások” ismeretében kellene elgondolkodni azon, hogy mi lett elrontva, hogy a kereszténység mennyire el lett üzletiesítve, kitermelődött egy bárgyú keresztény fogyasztói réteg, mégpedig azok által, akik az egyházból is üzletet csinálnak: a szélsőségesen pünkösdi-karizmatikus megachurch vonal.
    És valahol ez a mentalitás vezetett oda, hogy a tényleges értékek árát magasabbra kell srófolni, mint a hulladékét, ha piacon akarnak maradni. A verseny szabályait a hulladék diktálja. Sajnos.

  7. na rászántam magam, hogy én is leírjam a véleményem. hosszú lesz, ahogy a cikk is az.
    (sok mindennel egyetértek, de nem mindennel amit leírtál)

    1. elvileg hiába vetted meg a DVD-ket a jogszabályok szerint nem vetíthetnéd le filmklubbon. szóval ezért kár volt azt a sok pénzt arra költeni, hogy a lelkiismereted “tiszta” legyen.

    2. Egyetértek, semmi sincs ingyen, valaki fizet.

    3. ez a kenyérszaporításos dolog egy nagy hülyeség (ennél nem mertem keményebben írni), ekkora tévtanítást még sose hallottam.
    (még ha igaz lenne az amit ír, akkor a mostani törvényeket megszegik, erre pedig Jézus soha nem buzdított, sőt…)
    szerintem ki lehet írni nyugodtan, hogy a Keresztény Művészeti Alapítvány írta ezt.
    még akár fel is lehetne jelenteni őket, de nyílván nem fogja ezt senki sem megtenni…
    Reméljük a kapott adományokat eljuttatja a filmek készítőinek az alapítvány…nyilván ezt teszik.

    4. ha te ki akarsz adni egy ilyen DVD-t a cégeddel, akkor nyilván egy üzleti tervet kell csinálnod erre, és ha okosan csinálod, akkor nem fogsz egy olyan projektbe belevágni, amibe a céged, családod tönkre megy. Szóval, ha ki akarod hozni minimum nullara a dolgot, és úgy látod, hogy nem fog ez menni, akkor nem kell belevágni…ha meg “csak szolgálat”, akkor nem fontos a pénzügyi megtérülés.

    nagyon “sírós” lett a második fele a cikknek. megértem az elkeseredést, de ettől szerintem nem fogsz tudni több példányt majd eladni belőle, mert a helyzet ilyen Magyarországon, nincs “piac” az ilyen termékekre.

    Ezt majdnem mindenki elmondhatná, hogy nem annyit kap a munkájáért, amennyit ő gondol, vagy szeretne kapni.

    5. a letöltések nem az eladott példányszámot fogja csökkenteni, mert ha nem lenne letöltés akkor azok az emberek úgysem vennék meg azt a terméket. sőt bizonyos szempontból inkább ingyen reklám a letöltés.

    Szumma szummárum minden normális gondolkodású érzi és tudja, hogy nem lehet ingyenes minden tartalom (még a külföldi filmek sem), a cikk első felével egyet értek, de úgy gondolom a második fele az nem jó érvelés az első résszel szemben…

    • A filmklubos témához: itt van egy joghézag, amit a Magyar Mozgóképkultúra Alapítvány – amely a filklubokat itthon hivatalosan “kezeli” – “enged kihasználni”. A hivatalos állásfoglalás szerint filmklubot legálisan lehet tartani a következő feltételekkel:
      – a filmklubot be kell jegyeztetni az MMA-nál
      – eredeti kópiáról kell vetíteni
      – kötelező nyilvánosan meghirdetni
      – nem lehet filmvetítésként hirdetni, hanem előadásként, előadó és előadás cím megnevezésével, kísérőfilmként
      Kb. 8 évig filmkluboztam aktívan, még mozikban, multiplexben is, vetítés után!

      És nem akartam “sírdogálni” – természetesen szélsőségként írtam a példát, van üzleti tervünk, és komolyan mérlegelünk, mielőtt ilyesmibe belevágnánk. Inkább próbáltam egy tárgyilagos képet festeni a magyar valóságról. Nem vagyok sem keserű, sem pesszimista, különben nem csinálnám, amit csinálok! A cikk a “teológiáról” szól, illetve annak következményeiről – például hogy mennyire jó bizonyság ez rólunk a társadalom, az emberek szemében. Vagy hogy lesz-e jövője így a keresztény kultúrának kis hazánkban.

      Köszönöm a hozzászólásokat. Időközben leveleztünk is a fenti állásfoglalás írójával, illetve a facebookon, a “magyar keresztények a facebookon” csoportban is elkezdődött a témáról az eszmecsere.

      Úgy gondolom, fontos, hogy ilyen társadalmi jellegű témákban is rátaláljunk arra az útra, ami biblikus, vállalható, és egyben reális és működőképes is. Nem akarom védeni senki érdekét – bár nem egy magyar keresztény zenész ismerősöm pályafutása rekedt meg rögtön az elején amiatt, hogy nem tud a zenélésből “megélni”.

      • én úgy gondolom, hogy a “biblikus út” egyértelmű. nem kell azt megtalálni, hanem rá kell lépni…csak magunkat szépítgetjük, amikor a “ne lopj”-ot próbáljuk máshogy nevezni.

        én sem tudok megélni a zenélésből. mi ebben a baj? nekem is megrekedt a pályafutásom rögtön az elején…
        én is szeretném ha azért fizetnének nekem, amit szeretek csinálni, de ha nem találok olyan embereket, akik ezért fizetnek, akkor nem kárhoztathatom őket ezért, sőt a rendszert sem. szerintem.

        a filmklubbos pontos jogszabállyal meg nem vagyok tisztában, jó hogy kijavítottál!

  8. még egy dolog eszembe jutott:

    ilyen, hogy “keresztény copyright” nincs. téves ilyen fogalomról beszélni. azok a törvények amik vannak, azok ugyanúgy vonatkoznak ránk is keresztényekre, mint mindenki másra.

    a kérdésre pedig:
    “Kell-e fizetni azért, ami keresztény?! Vagy Jézus valóban azt tanítja, hogy minden ingyen van a keresztényeknek?!”

    igen kell fizetni (hogy mennyit az más kérdés:)
    és Jézus nem tanítja, hogy minden ingyen van a keresztényeknek…

  9. Kedves Sanyi, kedves mindenki, aki diskurál a cikk kapcsán. Köszönöm hogy felkértél a kommentelésre, magamtól biztos nem tettem volna meg!

    A tized intézményével az Egyházban generálódik “Isten pénze” amelyet természetes módon a fizikai és lelki szükségek kielégítésére kell költeni az evangélium terjesztése érdekében. Ebbe beletartozik az evangélium “hordozóinak” megvásárlása, kifizetése.

    A “fogyasztói” oldal érdekeit balgaság az evangéliumi értékeket hordozó művészeti alkotásokat létrehozó “termelői” oldallal szemben képviselni.

    Valamiért fizetni nem negatív dolog. Isten arra adja a pénzt, hogy stratégikus módon ELKÖLTSÜK, hogy GAZDÁLKODJUNK VELE, hogy ne kelljen lopnunk… Minden warez, torrent, letöltés, etc. arra irányul, hogy a saját túl nagyra nőtt igényeinket kielégítsük (ebben én is bűnös vagyok) nem pedig arra, hogy evangelizáljunk.

    A kenyérszaporításos analógia szerintem is nagyon furcsa: én nem vettem észre hogy Jézus óta ingyen lenne a kenyér, pedig ebből a gondolatmenetből ez következne.

    Az ingyenes evangéliummal kapcsolatban pedig az én tudomásom szerint lehet ingyen kapni Bibliát, jó, progresszív, biblikus gyülekezetbe lehet barátkozót ingyen vinni, stb. Ha már kreatív művészeteknél tartunk akkor pedig valóban ott vannak a Berci által említett ingyenes források.

    Ha másokon segíteni szeretnék (pl. mert segélyszervezet vagyok) akkor KÉREK kenyeret a kenyérgyártól és lehet hogy ad ingyen. Nem keresek egy igeszakaszt, és nem kezdek el arra alapozva kenyeret lopni.

    Ha filmekkel, zenével szeretnék evangelizálni, akkor írok a kiadónak, és lehet hogy ad ingyen. Nem keresek egy igeverset, amire alapozva lehet zenét, filmet lopni.

    Ha pedig valamiféle keresztyén copyright-ipari Robin Hoodizmussal állunk szemben, akkor keressük elő a TonHal, a Lévita Kiadó, a százezres minuszokat termelő keresztyén zenekarok, stb. számlaszámait, és el lehet kezdeni átutalni azokat az összegeket, amelyeket a “busás profitból” el tudott venni az “igazságtevő”, hogy egyenlően ossza el újra.

    Az elemelt pénz azonban “sajnos” sehol nem jelentkezik, és könnyen kiszámolhatjuk, hogy a “legyen minden ingyen” térnyerésével mindenki csak szegényebb lesz.

    Sok szeretettel,

    Gál Dávid

  10. Na, látom odaát lett rám helyeselve, de én ezt szeretném megfejelni azzal, hogy szerintem a KMA elvi háttere nem korrekt. Ráadásul a náluk található filmek, pár kivétellel, számomra mind a ponyva kategóriába tartoznak. Ha ez a kultúra, akkor én inkább nem kérek belőle. Ez az a “minőség”, amire azt mondom: még ingyen se kellene.

    Az értéket viszont jó, ha meg tudjuk becsülni. Egy-egy értékes játékfilm, vagy tanulmányfilm megéri a pénzt, hogy áldozzunk rá – ha megtehetjük. Ha nem, akkor se legyünk büszkék arra, hogy nem fizettünk érte egy vasat sem, és milyen nagyot győzedelmeskedtünk a jogdíj-démon felett. Méltathatjuk a filmet, elmondhatjuk, hogy láttuk, de ne akarjunk a kereszteslovag képében tetszelegni. Ha az utóbbi a célunk, akkor inkább maradjunk csöndben.

    Ugyanez vonatkozik természetesen más, a digitális átállásnak köszönhetően “alternatív forrásból” is elérhető tartalmakra.

  11. Sziasztok. ha jól látom, csupa pasi írogatott:-) én is tudnék nagyon hosszan írni, de csak rövid leszek. nem tudom felfogni, mitől ponyva a KMA filmjeinek nagy része?!??? Fogalmam sincs, mire utaltok ezzel!! Konkrét példát írnátok?
    A másik, a copyright kérdése. Vannak szellemi hajléktalanok is, akiknek nincs pénze “kajára”. Akkor ők haljanak éhen? Ha én nem másolnék le pár filmet, cd-t néhány barátomnak, soha az életben nem nézne/hallgatna keresztyén dolgokat. Nézné, hallgatná helyette a világi szennyet. Hát inkább lemásolom. De nekem is elvem, hogy amit csak lehet, vegyek meg eredetiben, és úgy másoljam. Jézus nem éjjel-nappal ugyan, de igenis megszaporította abban az esetben a kenyeret és a halat! És tuti panaszkodtak a környékbeli kereskedők!
    A pornó meghatározására pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok!

    • ??? Lilla, az utolsó mondatod mire utal, ezt nem értem…

      • Jó későn írtam, és azt hiszem, a ponyva szót a pornóval azonosítottam. Valahol azt is olvasni véltem, de most sehol nem találom… Bocsi. A zárómondatom helyesen: A ponyva meghatározására pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok.

        Más. Tudtommal a kma csupa olyan filmet terjeszt, amihez ők csinálták a feliratozást, önkéntesként, munka után, nem pénzért.

    • Azt pedig azért írtam, hogy úgy látom, csupa pasi írogat, mert azt gondolom, nekünk, nőknek talán nagyobb igényünk van a light-os filmekre, könyvekre, mint a férfiaknak. Most a cd-kről nem beszélek, engem a filmek, könyvek érintenek. Személy szerint én azt gondolom, hogy inkább nézzünk, olvassunk olyan könyveket, filmeket, amiket ti valszű ponyvának tartotok (bár várom a definíciót, hátha mást értetek alatta, mint amit én gondolok), mint hogy Stephen King-et meg Júlia és társa sorozatokat. Mert azért az szerintem nagyon nagy baj, ha egy lelkészné ilyeneket olvas – konkrét személyről tudom ezeket a konkrét olvasmányokat!!!
      Tudom magamról, hogy ha nincs jó könyv, hajlamos vagyok szemetet is kézbevenni. Mert olvasni kell – én egy könyvmoly vagyok. Ráadásul tévénk sincs, elvből, tehát marad az olvasás. Pár éve már angolul olvasok, mert mint korábban hozzászólók írták, kint bizony annyi a jó hívő könyv, film, mint hal a tengerben. Az én olvasásigényem így most már kielégíttetik, bár drága pénzért, külföldről vásárolt irodalommal. Na de nem mindenki tud angolul olvasni…
      És szerintem igenis fontos lenne, hogy jó könyveket, filmeket adjunk a keresztyének kezébe, hogy ne kelljen a rosszhoz nyúlniuk!!

  12. Hello Mindenki….

    Csak néhány kérdés jutott eszembe végigolvasva a kommenteket…..

    1. Egy szolgálatnak feladata-e a profit termelés?
    2. Ha igen akkor mi a célja a profitnak?
    3. Minek alapján és kik határozzák meg hogy mely kategóriákba sorolható az alkotás?
    4. Mit nevezünk a fentiek esetében szolgálatnak?
    5. Kell-e hogy eltartson bennünket, vagy inkább dolgozzunk?

  13. Megtisztelő volt Sándortól, hogy felkért, ezért írok pár sort, noha én még csak egy cd-t adtam ki a Grace Ministries Alapítvánnyal: \"A kegyelem íze\" (ha már írok, legalább reklámozom is). A kiadás kalandos volt, és tanulságos. Formailag a Lévita kiadó adta ki, ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy Révész Péter \"lesúgta\", mikor mit kell csinálnom. Egyébként mély tiszteletem neki és László Viktornak (alias Kérügma), hogy óriási anyagi áldozatok, saját munkával kitermelt több millió forint befektetés árán létrehozták a magyar keresztény könnyűzenei \"ipart\". Ennyit a busás haszonról. Ami egyébként is képtelenség egy ilyen kis létszámú nyelvi piaccal és elég gyenge evangéliumi kereszténységgel rendelkező országban.

    Ami \"A kegyelem íze\" cd-t illeti, minden közreműködő (élvonalbeli!) zenész, grafikus, stúdiómunkás meg lett fizetve, amennyit kért, +nyomdaköltség, ez összesen több mint kétmillió forintot tett ki. Azt akartam, mint első lemezes naiv idealista, hogy a szövegtől a zenén és stúdiómunkán át a grafikáig minden minőségi legyen. Egyetértettem Folk Ivánnal, ő mondta, hogy már unja azt hallgatni: \"Ahhoz képest, hogy keresztény, elmegy…\" Kb. 600-at adtam el és kb. 200-at ajándékba. Az árát nem hozta be, nem is számítottam rá különösebben. Aztán csináltunk belőle egy multimédiás koncertet, kb. egymillió Ft ráfizetéssel. Várakozáson felül sikeres lett, minden jegy elkelt, szívesen megismételném, és szeretnék koncertfilmet is csinálni, de már nem maradt rá pénz és energia. Bízom benne, hogy még lesz, de azért is hálás vagyok, hogy Isten kegyelméből az eddigiekre akadt pénze az alapítványnak. Én pedig boldog vagyok, hogy részese lehettem valami értékes dolognak Isten dicsőségére. Így mulat egy magyar keresztény úr (na jó, szolga). Kiadói vállalkozást persze erre nehéz alapítani.

    Nincs olyan, hogy ingyen ebéd, ezt tudomásul kell végre venni. De sajnos pénz sincs sok az emberek zsebében. És arra a kevés pénz-fókára túl sok a művész-eszkimó (hajrá képzavar!). Nehéz okosnak lenni. A magyarok elég csóró országában egyfajta keresztény kiadói hőskorban élünk, távolról sem abban a kőkemény üzleti környezetben, mint az angolszász országok.

    Más. Már egyetlen komolyabb világi cd-kiadás sem megy reklám-támogatás nélkül, tele is vannak a borítók dekorálva a szponzorok logóival. Hogy állunk ezzel keresztény szempontból? Ki szponzorálja a keresztény kultúrát? Csak gyülekezetek? Azok sem dúskálnak, de észre kéne venni, hogy ez ma remek lehetőség az evangélium átadására. És mi a helyzet egy világi céggel és a reklámfelülettel? Mit mond a Biblia a reklámozásról (szerintem semmit)? És állam bácsi? Beleteheti-e a mancsát a keresztény kultúrába, illetve biblikus dolog-e nekünk szopni az ő tőgyét (hogy növeljem a képzavart)?

  14. Kedveseim!

    Egy-két gondolat a fenti eszmefuttatásokkal kapcsolatban.
    1.> Evangéliumhirdetés és vállalkozás: Érdemes megnézni, hogyan csinálta ezt Pál apostol. Megcsinálta a ponyvakészítő kft-t, s közben (vagy munka után:)) hirdette az evangéliumot. S azt gondolom, hogy ő ma is dolgozna egy cégnél, s mellette hirdetné az evangéliumot.
    2.> Profit és költségtérítés kérdése: Valóban semmi sincs ingyen. A vérbefagyott, kirabolt embernek a gyógykezeléséért is fizetett valaki (ld.: irgalmas szamaritánus története). A téren, itt-ott kiosztott traktátusokért is és lehetne sorolni… A gondom nekem nem ezzel van, hanem azzal, hogy egy evangéliumízű gondolkodásra serkentő, rendszeres termékért pénzt vár annak közvetítője, apellálva az én lelkiismeretemre, hogy adakozásommal támogassam az ő vállalkozását. No, nekem ezzel a fajta termékkapcsolással van némi gondom. Nem látom az Igében az evangéliumhirdető kft-k leírását.

    Honlapomon keresztül napi áhítatokat postázok azoknak, akik ezt kérik. Időzített levélküldésről szól a dolog, ami egy bizonyos szint alatt nem ingyenes. De fel sem merült bennem az, hogy ennek az árát a hírlevélre feliratkozott felhasználóval fizettessem meg. Megfizetem az árát. Mert én kényelmes vagyok, (vagy csak egyszerűen nincs időm naponta éjfélkor ott ülni a gép előtt, s egy ingyenes levelezőlistára indítani egy levelet), s a kényelmem, időm árát megfizetem. Én a szolgáltató, s nem azzal fizettetem meg, aki lelkileg profitál belőle. Véleményem szerint az evangélium nem üzlet.

    Valóban érdekes kezdeményezés a KMA, lehet vitatéma, hogy amit közzétesznek, az mennyire érték, s mennyire ponyva, de náluk különválik a szolgálat és a költség kérdése. Nyilván a stúdiómunkák, fordítóknak az ideje náluk is költségként jelentkezik.

    Naponta kapom egyik tesó közreműködésével a napiige.hu-tól az áhítatokat. Ismerem az illetőt, de sohasem merült fel költségtéríttetés nála. Maga a küldő alapítvány sem kér direktben pénzt, hanem – függetlenül a szolgáltatástól – megadja a támogatás lehetőségét azoknak, akik ezt szeretnék megtenni.

    Gyülekezetemben Palánta Missziós bábcsoport működik. Iskolákat keresünk fel, hogy kisgyermekek számára bábozzunk evangéliumi darabokkal. A háttér nagyon sok pénzbe kerül. S most nem az alapítványi háttérre gondolok, mert az kimondhatatlanul sokba. Kifejezetten a gyülekezeti költségekre gondolok: bábok és felszerelések beszerzése, helyszínre utazás, telefonszámla, stb. A szolgálatot a gyülekezet tartja el anyagilag. Arra költünk, amire pénzünk van. Nincs pénzünk gyermekeknek ajándékra, amit az előadásokon odaadhatunk, hát nem veszünk. Kérhetnénk az iskoláktól költségtérítést (mint ahogy ezt megteszik más bábcsoportok, esetleg világiak), de nem tesszük, mert ne az legyen egy iskolának a mérlegelési szempont, hogy meg tudom fizetni vagy sem. (Az ördög úgyis ad elég “más” mérlegelési szempontot.)

    Ezzel az írásommal nem kritizálni óhajtom a keresztény evangéliumhirdető vállalkozásokat, csak a véleményem írtam meg e témában. S egyúttal köszönöm Sanyinak a naponta érkező 365-ös leveleket. (Mérlegeltem s úgy döntöttem, hogy megveszem.) S látom a honlapon található egyéb nagyon csábító, s szvsz fontos dolgokat, s úgy mérlegeltem, hogy nem veszem meg.

  15. Szerintem mindkét félnek igaza van. Vannak helyzetek, amikor ingyen kell adni, venni valamit, és van, amikor nem.

    Ugyanakkor, akik a jogvédelmet annyira emlegetik, azoknak elmondanám: egyetlen szolgálatomért sem kértem soha jogdíjat. Ha valaki épült belőle, akkor örültem neki. Egy-egy evangelizáció, vagy tanítás anyagára is rengeteget kell készülni, és tulajdonképp olyat nyújtasz, amit más nem tud ott és akkor. Ezért is követelnünk kellene a jogdíjat???

    Ha filmet készítek, vagy könyvet írok, akkor pedig felmerül a kérdés, hogyan értelmezhető Jézus tanítása a toronyépítés és háború témakörben? Ha tornyot építek, nem ülök-e előbb le, és nem készítek-e költségvetést? Ha befektetek, megvan a rizikója, hogy bukok. Ha arra érdemes az irományom, hogy kiadjuk, szerintem akadnak majd szponzorok, támogatók, akik fizetik a felmerülő költséget. Ha valaki nem tudja vállalni a kockázatot, ne fektessen be.

    Vannak olyan dolgok, amiért még a hiányt is érdemes vállalni, hogy sokak nyerjenek áldást rajta keresztül….

    Vannak olyan lelkigondozók, akik az előadásaik után jogdíjat szednek. Az utolsó napon meg fognak fizetni minden egyes fillérért.

    Ez lehet, hogy kemény, de gondolkozzatok már: mid van, amit nem kaptál te is? Ha használod a képességeidet, szolgálat céljából, akkor mi a célod? A földön, vagy a mennyben akarsz gyűjteni? Aki a földön szedi be a jutalmat, annak fent már nem jár érte, nem így írja az ige?

    Ez persze nem minden helyzetre vonatkoztatható, de bennem felmegy a pumpa, ha meghallom, hogy az állítólagos keresztyénség jogdíjat szed még az igehirdetésért is…….

    • Szóval, az első sokk után, kicsit letisztultabban:
      Nincs baj azzal, ha valaki pénzt kér egy filmért.
      Azzal sincs baj, ha profitot keres rajta, ha kifejezetten szórakoztatási célra készítette.
      Ha szolgálatból készítette, a gyülekezet építésére, nem tartom helyesnek, hogy profitot termeljen a termékből.
      Más kérdés, ha emellett támogatják a szervezetet a tesók, mert jó és hasznos munkát végez!

      Sarkított esetben: ha kiadok egy Bibliát, etikus dolog a bekerülési költségén felül árazni, és profitot termelni belőle?

      Azt értem, hogy a világban minden a pénzről szól, de szégyen, ha a gyülekezetben is így menne. Jézus, Pál, Wesley, Spurgeon stb. szedett jogdíjat? Nem.
      Miért nem? Ingyen volt az, amit adtak? Ócska volt, amit adtak?

  16. “Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10:8)

  17. “Missziós célra minden ingyen van!” – Nézzük ennek a logikáját:

    Minden embernek joga van ahhoz, hogy egyen, vagyis hogy ne halljon éhen.
    Keresztényként kötelességünk is gondoskodni arról, aki nem tud magáról.
    Van a pék, aki kenyeret süt.
    A pék gonosz, mert pénzt kér a kenyérért.
    Mivel igazságot akarok, bemegyek a pékhez, és elveszem a kenyerét, és a szegényeknek adom, akiknek nincs pénzük, hogy kenyeret vegyenek.
    Ezzel helyreállt az igazság, és mindebben Isten gyönyörködik.

    De tényleg ez volna az igazság? Az igazságosság?
    És tényleg ez volna Isten dicsőségére?!?!

    Mert a copyright kérdése ugyanez. Ugyanis NEM az evangélium van levédve és kifizettetve, hanem egy film vagy egy zene, amely az evangéliumról szól, és amit az evangélizálásra lehet használni. Ez nem ugyanaz!

    A copyright illetve az “ár” célja (keresztényeknél), hogy az evangélium ingyenes üzenetét HORDOZÓ ESZKÖZ bekerülési költségét fedezze. Ami valós, és jelentős költség. És aki azt állítja, hogy ez nem jelentős, hogy 2-300 CD vagy DVD eladásából megtérül egy kiadott album vagy film, az sajnos vagy álmodozó, vagy szó szerint semmit nem ért ehhez a szakmához.)

    De visszatérve a példánkhoz:
    A péktől egyetlen esetben “veheted el” a kenyerét, hogy az éhezőknek ingyen szétosztogasd – ha az összes alapanyagot, a lisztet, a malomhasználatot ingyen a rendelkezésére bocsátod, és eltartod a családját, hogy azok ne halljanak éhen. Különben lopsz, rabolsz, gyilkolsz. És ha mindezt Jézus nevében teszed, hát az meglehetősen nagy sötétségre utal, mind a fejben, mind a szívben.

    Mert mi lesz ennek a kiforgatott jótékonykodásnak a gyakorlati eredménye?

    A pék nem fog kenyeret sütni. Mert a kenyérért nem kap pénzt, amiből megvehetné a hozzávalókat. Ezután nem lesz mit lopnom, rabolnom, elvennem tőle. Így már nem csak az eredeti szegények fognak éhezni, hanem mindenki.

    Sajnos ez történik a keresztény kultúrával és művészettel, legalábbis nálunk egészen biztosan. Néhány hozzászólásból már kiolvasható volt ez.

    Az evangélium Istené, de a film, a zenemű, a szoftver a kiadóé, azok munkásaié, mert a saját pénzük, munkájuk, idejük, áldozatuk van benne. Ha te a “művet” ellopod, akkor ezeket az embereket, az idejüket, pénzüket, szolgálatukat, munkájukat, jövőjüket, a családjukat lopod meg. Sajnos ezt nem lehet másképp hívni. És nem lehet a Biblia alapján kimagyarázni. Ez lopás. Más tulajdonát elveszed az akarata ellenére.

    Mit lehet tenni?

    Két kikerülhetetlen és egymással szembenálló tényből kell kiindulni:

    1. A péknek pénz (vagyis liszt, malom, megélhetés – ami pénzbe kerül) kell ahhoz, hogy kenyeret tudjon előállítani. Ezt valahogyan biztosítani kell. Vagy pénzért árulja a kenyeret, vagy ingyen kap mindent, és valaki eltartja őt és a családját, segédeit, kifizeti a pékség rezsiköltségét, és minden alapanyagot – akkor “ingyen” fog dolgozni, és “ingyen” kenyeret fog sütni.

    2. Vannak szegények, akiknek nincs pénzük kenyérre – viszont enniük kell.

    Hogy lehet igazságosan és biblikusan feloldani ezt a konfliktust?

    Néhány ötlet:

    1. Ha a pék irreálisan sok pénzt kér a kenyérért, ami miatt sokan éhen maradnak, akkor kényszerítsük rá a péket arra, hogy vigye lejjebb az árait. Ennek sokféle legális módja van – de az NEM mód, hogy kirabolom a péket! Ezt nem tehetem meg, mert ez bibliai értelemben, és a törvény értelmében is bűn. Ha ezt teszem, semmivel sem leszek jobb, mint az igazságtalan pék. És a bűn soha nem lehet eszköz Isten nevében vagy kezében!!!

    2. Ha a pék reális áron árulja a kenyerét, ennek ellenére vannak, akik éheznek,akkor azok, akiknek több adatott, vegyenek több kenyeret, és osztogassák szét a szegények között. EZ a szolgálat és a könyörületesség útja.

    3. Gyűjtsünk valamennyi adományt (például lisztet) a péknek, hogy olcsóbban tudjon kenyeret sütni, vagy süssön bizonyos mennyiségű ingyen kenyeret, ami a szegényeké lehet.

    4. Ha a pék is keresztény, akkor a felesleges kenyeret kiosztogatja – vagyis az árukészletének egy részét ingyen adja (de nem az egészet, mert akkor bezárhatná az üzletet!) – És erre sok-sok példa van a copyright-tal kapcsolatban is!!! Aki a keresztény kiadókat nyerészkedő, gonosz részvénytársaságoknak tartja, az egyrészt tudatlanul ítélkezik, másrészt rosszat feltételez a saját testvéreiről, akiknek a szolgálatát missziós célra viszont ellopja.(!!!!) És már csak ezek is már minősítik őt magát.

    Végezetül egy nagyon is gyakorlati jellegű ellenérzésem a “keresztény célra minden ingyen” állásponttal kapcsolatban, copyrightos témában:

    Azok a filmek, amelyekről szó van, 90%-ban nem a világiaknak szólnak, hanem kifejezetten a keresztényeknek!!!! Én tíz évet filmkluboztam egyetemeken, fesztiválokon, multiplex mozikban, és szó szerint több száz filmes evangélizációt tartottam – de SOHA nem keresztény filmekkel!!!! Mert azokat egy nem hívő ember meg se nézne, a témájuk, és sokszor sajnos a feldolgozásuk minősége és színvonala miatt. Azok a filmek, amelyek a KMA vagy a keresztenyfilmek.com oldalán fenn vannak, és amiket “nyugodtan lehet lopni, mert missziós célra minden megengedett” pontosan a keresztény szubkultúrának készítik!!!! Azokat keresztények nézik, nem evangélizációs célra kellenek! (Legalábbis tisztelet a kivételnek, de abban biztos vagyok, hogy az arány 90-10% vagy rosszabb, a saját célra történő letöltés javára!!! Ugyanígy áll a helyzet a dicsőítéssel, a keresztény könnyűzenével kapcsolatban is – ezeket is a keresztények hallgatják!!! Szó sincs tehát arról, hogy ezeket azért lehet lopni, mert ezzel szolgálunk! Ha már lopunk, akkor legalább ne tetézzük azzal, hogy hazudunk magunknak is, és másoknak is: ezek NEKÜNK kellenek! Vagy maximum az ifinknek, a gyülinknek, a (keresztény barátainknak). EZ az igazság! És innentől viszont dől az egész érvelés! Mert a saját magunkat érdeklő termékeket lopjuk magunknak. A keresztény filmeket és zenéket 90%-ban a keresztények nézik és hallgatják – és Bibliával a kezükben, szinte büszkén lopják, mert az evangélium (félreértése vagy félremagyarázása) nekik mindent lehetővé tesz.

    A magam részéről az ilyen gondolkodásmódot ezerszer nagyobb liberalizmusnak és világiasságnak tartom, mint bármelyik elvont liberális teológiai tantételt, mert azoknak a valós életre tett hatása eltörpül emellett.

    Arról nem beszélve, hogy ez a gondolkodásmód lehetetleníti el a kiadókat, zenészeket, alkotókat – és nem lesz többé pék, aki kenyeret süt azoknak, akik csak lopni és rabolni járnak a boltjukba. Inkább szakmát váltanak, és elmennek alkalmazottnak egy vállalathoz. Ez van. Sajnos túl sok példát ismerek a hazai kereszténységből. És azt kell, hogy mondjam, Isten elhívott embereket arra, hogy alkossanak, szolgáljanak, és a saját testvéreik tették tönkre a szolgálatukat, akik nem akarták kifizetni a rájuk eső töredék részt. És ne áltassuk se magunkat, se egymást: 2-3000 Ft-ot igenis ki tudnánk fizetni azért, ami kell nekünk! Mert pizzát veszünk, mert az autónkra, számítógépünkre, akárminkre ráköltjük ennek a sokszorosát is, amiből megél és gazdagodik a “világ” – de amikor a saját testvéreink és saját szolgálataink eltartásához kellene hozzájárulnunk, és mi máris nyúlunk a bibliánkért, hogy kimagyarázhassuk, ezt miért nem tesszük meg… hát ezt inkább már nem is minősítem.

    Nem tudom, mikor értjük meg, hogy egymás tagjai vagyunk: az egyik szolgálatához a többinek is hozzá kell járulnia. Csak így fog működni. És ha a keresztények “fizetési morálja” nem fog változni a jövőben, akkor két dolog fog tovább erősödni: egyre kevesebb lesz a minőségi alkotás, és egyre több lesz a kiégett, elkeseredett, szolgálatát elhagyó alkotó. Mindez pedig azok miatt, akik felé szolgálni szerettek volna.

    És az utolsó gondolat: nem arról van szó, hogy mindennek ellenére mégis megtesszük-e vagy sem. Hogy lemásolunk-e zenét, filmet, vagy sem. Mert megtesszük. Mert mindenre valóban nincs pénzünk. (Bár nagy kérdés, hogy kell-e a minden?” Hanem hogy ezt bűnnek tartjuk-e vagy sem. Ahogy leírtam a post elején: én is töltöttem le már filmet vagy zenét. De bűnnek tartom, nem vagyok kibékülve vele, zavar, szégyellem. Nem vagyok rá büszke, nem hivatkozok a Bibliára, hogy igazoljam a bűnömet, és főképpen nem bátorítok másokat arra, hogy csinálják ugyanezt. És amikor tehetem, akkor nem teszem, hanem megvásárolom azt, amire szükségem van. És Istennél talán ez a szívbeli hozzáállás is számít valamit…

    Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e mindezt. Nem emberekkel szemben fogalmaztam meg a véleményem ilyen radikálisan (sokkal erősebben, mint a postban), hanem a jelenséggel és a gondolkodásmóddal szemben. És lehet, hogy néhányan ezentúl nem olvassák a blogom, veszítek a “népszerűségemből” – de ha választani kell az igazság felvállalása és az igazság felvállalása nélküli békesség között, akkor az elsőt választom.

  18. Először is köszönöm a kedves invitálást a kommenteléshez – bár azt hiszem elkéstem egy kicsit. Átfutva a beírásokat csak ismételném a leírtakat.

    Sokszor az dönti el a kérdést, hogy az ember a “fogyasztó” oldalon áll (azaz élvezi a jogdíjjal védett termékek áldásait), vagy a “létrehozó” területén (azaz megszenved azzal, hogy valami kiadásra kerüljön). Én mindkét oldalon vagyok: a szervezet, ahol dolgozom kiadó is, de magam is fogyasztóként vásárolok keresztény irodalmat, zenét.

    Fentebb valaki írta, hogy Spurgeon, Pál, Wesley stb… kértek-e pénzt a szolgálatukért… Nos, kétféle megoldás létezik: az egyik, hogy a szolgáló semmiért nem kér pénzt: ebben az esetben viszont ne tessenek rá túl sűrűn számítani, mert a családját és önmagát is el kell látnia, vagyis “rendes munkahelyen” dolgozik, ami viszont a lehetőségeket és az időt tekintve szűkebb keresztmetszet. Ha viszont teljes idejű szolgálatot végez, azt gondolom érdemes támogatni. A hangsúly a “támogatás” szón van: egy prédikációnak nincs “árfolyama”, nem lehet mondani, hogy “ez egy ötezer forintos igehirdetés volt” vagy “ez maximum csak kétezer forintot ért”. Az egzakt összeg hiánya azonban nem jelenti, hogy nem lehet az illetőt akár anyagilag is támogatni. A mi gyülekezetünkben, ha valaki ingyen vállalja hogy pl. vidékről felutazik hozzánk (Budapesten vagyunk), akkor is adunk neki plusz pénzt, mert honorálni szeretnénk azt a munkát, befektetést, erőfeszítést, amit mind a szolgálatába, mind az arra való felkészülésbe beleölt. Ezt egyszerűen így tartjuk etikusnak.

    A copyright kérdésre pedig egyszerűbb megoldás a (CC), azaz a Creative Commons licensz. Aki másolni akar egy zenei CD-t vagy filmet, az úgy is megteszi – tök függetlenül attól, hogy milyen jogvédelmi felirat található rajta. A (CC) licensz azonban a kiadó oldaláról veszi le azt a terhet, hogy egyrészt befizessen sokszázezer forintot az Artisjus-nak a semmit nem érő “védelemért”, másrészt ezáltal olcsóbbá teszi a kiadványt (mivel azt nem terheli copyright), ami ahhoz vezet, hogy a vevőnek is megfizethetőbbé válik.

    Az egyik megoldás tehát szerintem kiadói oldalról a (CC) használata, fogyasztói oldalról pedig az, hogy tudatosan jutalmazzuk a jó szolgálókat, igehirdetőket, zenészeket és előadókat azzal, hogy anyagilag is támogatjuk amit csinálnak.

    • Én írtam a Spurgeon, Wesley-s hasonlatot, és úgy látom nagyjából egy látáson vagyunk azért. Egy igazán jó szolgáló, akinek a szolgálata hasznos nem halhat éhen a szolgálat miatt. Neki is ennie kell, sőt, a családjának is. De alapvetően a piaci gondolkodás, ami a gyülekezetekben van, gyomorforgató.

      Jár hozzánk egy néni, akinek az apja lelkész volt. A falusi gyülekezet, ahol szolgált, nagyrészt csóró emberekből állt. A kommunizmus idején egyébként sem kaphattak nagy karrierlehetőséget. A lelkész születésnapjára vettek neki egy szép öltönyt. Nekik nem volt ugyan soha olyan szép öltönyük, de mivel a pásztorukat szerették, összedobták a pénzt rá! Sosem kért ilyesmit tőlük, nem is nagyon akarta elfogadni, de mivel látta, mennyi kedvességgel ajándékozták ezt neki a nénik-bácsik, elfogadta tőlük.

      A keresztyén copyright mellett kardoskodók azt mondják: a lelkész nem járhat szakadt ruhában! Ezért kérjen el minden gyülekezeti tagtól pár ezer forintot előre, és vegyen öltönyt magának! Aki nem ad pénzt rá, ne is hallgassa a prédikációt!
      Az eredmény ugyanaz: meglesz az öltönye. De mégis milyen áron! Ezzel tulajdonképpen kizárja a gyülekezetet, Isten munkáját, a Szellem indítását, a közösséget és a szeretetet a folyamatból, ami kész arra, hogy adjon, ugyanakkor nem veszi szívesen, ha kötelezően kell adnia. A biznisznek semmi köze az evangéliumhoz.
      Apukám mesélte, hogy annak idején Révész Sándor elvállalta a gyülekezet pásztorlását, hatodmagával egy egy szobás szolgálati lakásban, tíz fillérért havonta. Nem volt pénze a gyülekezetnek. Akkoriban többet ért ez a pénz, de megélni semmiképpen sem lehetett belőle. Mégsem halt éhen, mert a szolgálatáért hálásak voltak a testvérek. Az áldozata sokakat indította arra, hogy egy tyúkot, gyümölcsöt, zöldséget, vagy amije volt, azt adjon neki. Derék ember volt, azt kell mondanom.
      Az olyanok, akik előre követelik a jussukat, sosem fognak megtapasztalni hasonlókat.

      A minőséghez hozzátéve: ki tud mutatni nekem egy statisztikát arról, hogy a minőségi filmekre, illetve az ennek köszönhetően magasabb befektetésre többen tértek meg. Ha mérhető, és arányos az eredmény, akkor én is átállok a ti oldalatokra. Ha ez nem mérhető, vagy nincs kimutatás, mi alapján adjak igazat nektek? Ha döntéshelyzetben lévő befektetők lennétek, fizetnétek bizonytalanul több hozamért biztosan több befektetői tőkét?
      Szerintem ér annyit a rongyos Bibliánk, és az életünkben lévő Krisztus, mint ez a sok, irdatlan pénzt felemésztő, minőségi, művészi film és “dicsőítés”.

      • Bocsánat, nem a keresztyén copyright-tal van bajom, rosszul fogalmaztam. Azokkal, akik a hasznot előre várják, profitszerzésre használják az ajándékukat.

  19. Egy javaslat a megoldásra: valami olyan rendszert kellene kidolgozni, amivel mindenki jól jár. Legyen 1 évig fizetős a termék, hogy aki támogatni akar és tud, az megtehesse. Utána tegyék ingyenesen letölthetővé, hogy az is hozzájusson, aki nem tud fizetni érte, vagy nem annyit.

    Azt már nem is merem mondani, hogy mi lenne, ha becsületkassza alapon mindenki annyit adna a CD-ért, amennyire tartja azt. Én vettem már így zenei CD-t. Egy afrikai gyülekezetet támogattam vele, és bár elvileg ingyen is elvihető lett volna, mégis annyit adtam érte, mint amennyit egy bármilyen másik zenei CD-ért sosem adtam volna… Ráadásul diákként, amikor az ösztöndíjam volt az egyetlen bevételem, mégis szívesen tettem.

    Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, a többiek meg mind zsugori tolvajok :D
    Hát, álljatok csak így hozzá, de sosem fognak felnőni érett férfiúságra a tesók, ha a vezetők és a szolgálók is csak fogyatékos csecsemőkként hajlandóak kezelni őket.

  20. Kritikus leszek, de nem megbántás céllal…

    Kis hazánkban a csalókat nem csalóknak hívják, hanem
    -puskázóknak, akik a felesleges tantárgyak esetén inkább kinézik máshonnan a válaszokat, elvégre úgysem kell a szakmához az adott tantárgy, meg majd a gyakorlat fog számítani
    – ügyeskedőnek, akik tudják, hogyan kell számla nélkül olcsóbban vásárolni, szolgáltatást venni
    – leleményesnek, akik megtalálják a módját annak, miként érjenek el valamit olcsóbban
    – Evangélium megosztására késznek, akik fontosabbnak tartják az Evangélium megosztását az anyagias emberek érdekeinél (az Evangélium megosztása alatt persze egy keresztény CD lemásolását és a barátnak adását értik, nem pedig az életükkel és a szavaikkal való bizonyságtételt)

    Még ha nem is értenék egyet a szellemi termék védelmével (noha kis hazánkban igencsak sajátosan értelmezik mindezt), akkor is csak azt tudom mondani: amit a törvények előírnak, azt megtartom, hiszen Krisztus is erre bátorít, az ÚSZ levelei is ezt mondják. Ha nem is értek egyet a törvénnyel, attól még nincs egyedi elbírálásra jogom. Sőt, ha 100 emberből 100 megszegi a törvényeket körülöttem, nekem akkor sem szabad, de pontosan ezzel tudok bizonyságot tenni – ahogy kellene ezt tennünk nekünk keresztényeknek: kitűnni a törvénykövető magatartással. Ha ajándékozni akarok egy CD-t valakinek, akkor vegyem meg neki, az ajándék. Ha lemásolom, az nem ajándék, hanem lopta mneki egy CD-t, amit egy 30 Ft-os lemezre írok.

    Csak egy példa: Egy ember odajött hozzám, hogy szeretne a barátjának egy Bibliát ajándékozni, tudnék-e segíteni neki ebben. Mondtam, hogy persze, városunkban az Interspar mellett levő könyvesboltban szokott leggyakrabban új fordítású Biblia lenni, ráadásul a legolcsóbban, ott vegye. Ha nem, akkor még a sétálóutcán is tud venni. Erre furcsán nézett rám, és azt mondta: ő arra gondolt, hogy én tudok neki adni egyet. Miután elmondtam, hogy ez esetben én ajándékozom meg a barátját Bibliával, nem ő, felháborodott, hogy miként mondhattam ilyet.

    Semmi nincs ingyen. Még az Evangélium sem. Sőt, az volt a legdrágább! Krisztus az életével fizetett érte. (Veheted az élet vizét ingyen, de ára akkor is volt neki) Csak azért, mert nekem nem kellett fizetnem érte, még nem volt ingyen, egy életbe került. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy én szolgálni akarok a lemásolt eszközzel, ezért szabad lemásolnom. Ha tényleg szolgálni akarok ilyen módon, akkor megveszem és úgy adom tovább. Másként mondva: ne szolgáljunk más nevével, más eszközével…

  21. A legkonstruktívabbnak sytka hozzászólását gondolom. Valóban fel kellene hívni a keresztény együttesek figyelmét a CC kiadás lehetőségére. Annál is inkább, mivel ha jól tudom az Artisjus a copyrighthoz kapcsolódó bevételeket a rádióban lejátszás alapján fizeti ki, így keresztény együtteseknek esélyük sincs abból bármilyen módon részesülni, így pénzt onnan úgy sem fognak látni.

    Egyébként még annyit, hogy rendszeresen felháborodtak rajta keresztény ismerőseim, hogy nem másolok le számukra CD-ket. Viszont ajándékba egyébként gyakran veszek CD-t pontosan pedagógiai céllal :)

    Egy technikai vonatkozás. Minden digitális formában terjeszthető tartalom esetében viszont ma komoly probléma, hogy nem megvásárolható elektronikus formában, így sokszor azok is letöltésre “kényszerülnek”, akik egyébként hajlandóak lennének fizetni. Pl ma sok fiatalnak egyszerűen már nincs is CD lejátszója, amin hallgathatna egy CD-t. Remélem erre hamarosan születik valamilyen megoldás.

  22. Keresztény coyright-tel kapcsolatosan szerintem nem voltam világos. Nem azzal van gondom, hogy lehetőséget ad egy alkotó a felhasználónak arra, hogy támogassa az alkotómunkát. (Szándékosan nem az alkotót mondom, hanem a munkát.) Igen legyen lehetősége arra, hogy egy megismert alkotást adománnyal honoráljon.
    Szóval azzal van gondom (de ezt már előttem szólók érintették), hogy valaki ezt az egyébként szolgálat kategóriájába tartozó tevékenységet számviteli értelembe vett szolgáltatásként, termékértékesítésként, illetve szolgáltatás-termék közvetítésként csinálja üzletszerűen. Ebbe a jelenségbe nálam legalábbis az csapódik le (ami mellesleg a számviteli tv-ben is), hogy az említett tevékenység profitszerzést, másrészt megélhetést szolgál.
    S ezzel mi a bajom? Nos, csak annyi, hogy én had döntsem el, hogy preferálom-e a Glória Kft slepjének a megélhetését, vagy sem.

    Ez az egész evangélium biznisz közel sem hasonlítható össze a pék szakmával. Itt nem gonosz pékről és jó pékről van szó, hanem … (inkább nem írom le)
    Pál apostolt hozom elő. Volt, amikor ő elment dolgozni, s emellett szolgált az evangéliummal. S volt, – amikor a hallgatósága olyan szívű volt -, hogy elfogadta az adományt, s nem dolgozott. Ez az óriási különbség.
    Ma alakul egy vállalkozás: jól meg lehet belőle élni (ha nem lehetne, nyilván nem csinálná), s az evangéliumi vonatkozása miatt egy teljesen fals képet ad az evangélium természetéről. Az adathordozó oldaláról közelíti meg a dolgot, s nem az evangélium oldaláról. Krisztus nem egy adathordózót adott nekünk copyright-tel vagy CC-vel levédve, hanem az életét adta értünk. Másért fizetett. Ezt mi szeretjük összekeverni.

    • Még idetartozik:
      Szó volt itt előzetesen lelkészekről, akik…

      Azt hiszem mélyen felháborítana mindenkit, ha imaházainkban a lelkész belépti díjat szedne az istentiszteleteken azért, hogy a hallgatóság meghallgathassa a prédikációját.

      S az is felháborító lenne (azzal együtt, hogy kicsit el is gondolkodtató), ha megvalósítanánk egyik vidéki pénztáros-diakónus testvér gondolatát, hogy adakozásként annyi várható el egy gyülekezeti tagtól, amennyi a szennyvíz szippantás egy főre eső költsége az imaházban.

      (Ez utóbbi kicsit hasonlít ahhoz, hogy szellemi termékek előállítási költségét megfizettessük a felhasználókkal. >>pontosabban evangéliumi adathordozókét<<)

  23. hm… Petya, a keresztény könyvkiadókat akkor – a te elveid szerint – hogyan kellene működtetni? Vagy ne jelenjen meg több könyv, csak a szerzők saját pénzén, és az olvasók küldjenek támogatásokat a szerzőnek…? Vagy aki megvesz egy Új fordítású Bibliát, az a Kálvin kiadó “slepjét” tartja el? Vagy a Harmatét, ha más könyvet vesz? Vagy a Good Neews, a CLC slepjét, akik keresztény boltokat üzemeltetnek, kereskedelmi tevékenységet folytatnak? … Félek, hogy ezzel sokakat minősítettél, akik valóságos munkát végeznek, és számviteli illetve mindenféle szempontból az evangélium, a gyülekezet és a misszió főállású “műveléséből” és/vagy a keresztény emberek “kiszolgálásából” élnek.

    Lelkészek és gyülekezetek finanszírozása… sajnos ez a téma is megér egy “misét”. A belépti díj meg a prédikációk árfolyama természetesen marhaság – de az, hogy egy gyülekezet nem képes kifizetni a saját rezsiszámláit, nincs pénze misszióra, a saját lelkészét sem tudná eltartani, ha az állam nem segítene be az egyházak központi támogatásával – mert a gyülekezet tagjai “támogatás” meg “adakozás” címén erre sem képesek (megjegyzem nálunk, MO-n!!!), akkor ez egyrészt nagy szegénységi bizonyíték a saját elkötelezettségünkkel kapcsolatban, másrészt egyáltalán nem biblikus végeredmény.
    De ez más egy másik téma…

    • Gondoltam, hogy a véleményemet kisarkítjátok, de ez nem is baj. Én nem az illető könyvkiadók, könyvesboltok és egyebek gyakorlatát vettem célba (ha ez annak tűnt, akkor ez nem biztos, hogy az én gondom. Lehet, hogy szíven talált valakiket ez a dolog, de ezzel nem nekem kell elszámoljanak.) Ez egy evangéliumi szemlélettel ellentétes gyakorlatnak, s ennek a mindennapok gyakorlatába való beemelése ellen való kijelentés volt.

      A lelkészi- egyházi adakozási gyakorlat valóban más téma, ami szintén megér egy misét (gondolom nem itt), de evangéliumi szolgálat, evangelizálás témakörben, összekapcsolva a copyright-tel, igenis idetartozik. Bár ezt nem most szeretném megvitatni, mert nekem most dolgoznom kell ahhoz, hogy eltart(has)sam a családomat, s jusson a szegényeknek is belőle. Szóval megyek dolgozni.

  24. ( Nem olvastam el minden hozzászólást (még) )

    Nehéz dolog ez.. pl. minap vettem meg a Balázs Károly féle újszöv. szómutató szótárt digitális változatátt…

    Kicsit csalódás
    5600 forintért árulták..de az eladó 5 ezerért ideadta/gondolom beszerzési ár/. Később a licens-et és a progit nézegetve elég gáz dolgokat vettem észre.

    Licensben:
    – nem ruházható át
    – nem adhatom el
    – nem lehet másolni egy kis részt se más személy gépére
    – nem ruházható át oktatási céllal se más személy számára
    – ha mégis kölcsön adnám és feltelepítené az illető és ezt a kiadó észrevenné letiltaná az aktiváló kulcsot, DE egy kis pénzdíj fejében újraaktiválná
    – korlátozott szavatosságot vállala kiadó :
    *folyamatos üzemeltetésre addig válall garanciát és szavatosságot a Logos kiadó, ameddig a Szoftver(cd kiadvány) tartósan kereskedelmi forgalomban kapható. A szavatosság kizálólag a vásárlás igazolásával (számla) érvényes.
    – 1 gépre telepíthető
    – újra regisztrálni csak azonos Ipről és mail címről törtéhet
    – csak minimális konfigurációt írnak így nem lehet mondani ,hogy optimalizálatlan a progi ,ezért lassú :) Vegyél jobb gépet és jobb lesz .. Fut nem? :D:D

    Progi:
    ÉS ÉS ÉS nincs a progiban MÁSOLÁS/kijelőlés / lehetőség. Ez elég gázos(jegyzetbe se lehet másolni, másnak se lehet másolni/.. A windows alapjáraton 360 M eszik(512M a memoriámból).. a progival ami 64 megán elindul nálam 490 M eszik. Ez durva optimalizálatlanság./lassú betöltődés/. :)

    ———-
    Nagy a biznisz a kereszténységben is, a kiadók pont úgy állnak a dologhoz, mint bármelyik profit orientált kiadó/ se árban, se jogrendszerben, se semmiben nem különbözik,de nagyon fontos dolgokat árulnak mindenkinek címezve../. A szerzők(egy része) ,akik írják a könyveket és úgy gondolják, hogy mindenkihez elkell, hogy jusson,mert nagyon fontos, hiszen ezért írja, mégis olyan formában adják ki, hogy még véletlenül se az olcsóbb árkategóriába essen a könyv. :) A keresztény zenekarokat alapba nem bírom. Isten dicséretével üzérkednek.. A keresztény csecsebecséket árulók , minden szükségtelen limlomot rásóznak a keresztényekre,mert rá van írva, hogy Jézus, halacska rá van nyomva, polo, müanyag gagyiságok, füzetek stb.. Ennek nagy biznisze volt és van mind a mai napig ..Kacatokkal bizniszelnek..
    ———–

    Ha a keresztény kiadók nem úgy viselkedénének, mint a világi kiadók talán több emberhez jutna el az adott “nagyon fontos,ezért megírtam, elkészíttem” könyv, dvd , progi vagy bármi más.

    Sőt idővel ingyenesekké tehetnének némely kiadványokat…főleg, ha behozta már az árát és hasznot is termelt. :)/nem az,hogy az 5 éves dics zenei cd is majd új áron kapható../
    Törekedhetnének az egyszerűségre és az olcsóságra/anyagválaszték stb/…
    Lehetne nemzetközi adakozás a keresztény könyvek vagy kiadványok terjesztésére…így is lehetne faragni az árakból és egy részét ingyenessé vagy olcsóbbá tenni..

    —–
    Olvastam, hogy példaként van felhozva, hogy szinkronizálni kellene meg studiózni és ez 300 ezer forint..Minek? Ha nincs rá pénz.. Ha valami nagyon jó ,nagyon fontos, akkor kit érdekel ,hogy szinronos vagy feliratos, csicsás a dobozza vagy nem csicsás? Vagy legalább legyen választható a feliratos és legyen olcsóbb…

    ——

    • Kedves „VILLAM” és minden érdeklődő!

      Általában NEM szoktam válaszolni olyan egyoldalú és elfogult véleményekre, melyekből kitetszik az elhamarkodott ítélet, no meg a teljes tájékozatlanság az adott témában!

      Most mégis kivételt teszek, mert az APCSEL29 honlapján közérdekű kérdésekről van szó…, valamint a mi kiadványunk is szóba került!
      Elől járóban csak annyit említenék, hogy az alábbi kérdések többsége fel sem merülhetett volna, ha a vásárlónk a vétel előtt figyelmesen elolvasta volna az „Újszövetségi szómutató szótár” c. CD-ROM kiadványunk hátsó borítójának szövegét, vagy megnézte volna a http://www.szomutato.hu honlapunkat!!!

      Az eredeti szövegben „- LOGOS:” bekezdésekkel válaszolok a felvetett kérdésekre.

      Válaszok „VILLAM” blogjára:

      ( Nem olvastam el minden hozzászólást (még) )
      Nehéz dolog ez.. pl. minap vettem meg a Balázs Károly féle újszöv. szómutató szótárt digitális változatátt…
      Kicsit csalódás
      5600 forintért árulták..de az eladó 5 ezerért ideadta/gondolom beszerzési ár/. Később a licens-et és a progit nézegetve elég gáz dolgokat vettem észre.

      – LOGOS: kiadványunkon szerepel az 5.000Ft eladási ár! Minden terjesztő figyelmét felhívtam erre! Akik ezt nem veszik figyelembe, azok felelősek ezért!!!
      – LOGOS: „gáz” az, ha valaki figyelmetlenül vásárol egy terméket, majd másokat kíván ezért felelőssé tenni!!! (a kiadványunk borítóján a legfontosabb feltételek olvashatóak)!

      Licensben:
      – nem ruházható át
      – nem adhatom el
      – nem lehet másolni egy kis részt se más személy gépére
      – nem ruházható át oktatási céllal se más személy számára
      – ha mégis kölcsön adnám és feltelepítené az illető és ezt a kiadó észrevenné letiltaná az aktiváló kulcsot, DE egy kis pénzdíj fejében újraaktiválná

      – LOGOS: ezek mind-mind egyetemes jogikat védő kérdések! Ezeknek a jogoknak a vitatása egyben elárulja, hogy az adott személy NEM jogkövető állampolgár, s az alapvető bibliai igazságokat is megkérdőjelezi!

      – korlátozott szavatosságot vállala kiadó :

      – LOGOS: ismereteim szerint a digitális és műszaki világban általában 1 év a szavatosság és a garancia, de max. 3 év! Naná, hogy nem az örökkévalóságig garantáljuk a működést és a szolgáltatást!

      *folyamatos üzemeltetésre addig válall garanciát és szavatosságot a Logos kiadó, ameddig a Szoftver(cd kiadvány) tartósan kereskedelmi forgalomban kapható. A szavatosság kizálólag a vásárlás igazolásával (számla) érvényes.
      – LOGOS: aki számla nélkül „vásárolt” az milyen alapon kíván bármiféle jogokat érvényesíteni???

      – 1 gépre telepíthető

      – LOGOS: IGEN! Ezért ilyen olcsó a kiadványunk! Különben legalább 10.000Ft lenne a piaci ára! Viszont az volt célunk, hogy minél többen megvehessék azok, akik tisztességes jogkövetők és felhasználók!

      – újra regisztrálni csak azonos Ipről és mail címről törtéhet

      – LOGOS: ez is jogi kérdés, de az indokolt esetben való újraaktiválás is szerepel a licenc szerződésünkben! Tán ez elkerülte a figyelmét a kritikusunknak???

      – csak minimális konfigurációt írnak így nem lehet mondani ,hogy optimalizálatlan a progi ,ezért lassú :) Vegyél jobb gépet és jobb lesz .. Fut nem? :D:D

      – LOGOS: ezek olyan nemzetközileg is elfogadott műszaki kérdések, melyeket csak az (azok) nehezményeznek, akik le vannak maradva az általános feltételektől! Mivel a műszaki igények is szerepelnek a borítónkon, ezért a figyelmes vásárló, már a megvétel előtt hozhatott volna egy jó döntést!

      Progi:
      ÉS ÉS ÉS nincs a progiban MÁSOLÁS/kijelőlés / lehetőség. Ez elég gázos(jegyzetbe se lehet másolni, másnak se lehet másolni/..

      – LOGOS: naná, hogy NEM lehet másolni…! Egyébként a jogörökösöktől igen szigorú feltételek mellett kaptunk engedélyt a kiadásra!!!

      A windows alapjáraton 360 M eszik(512M a memoriámból).. a progival ami 64 megán elindul nálam 490 M eszik. Ez durva optimalizálatlanság./lassú betöltődés/. :)

      – LOGOS: Javaslom a memória bővítést azoknak, akiknek ezzel problémája van. Ma már csak a leggyengébb gépek nem rendelkeznek legalább 1Gb memóriával! Erre is olvasható utalás a kiadványunk borítóján (is)!

      A „durva” és „optimalizálatlanság” kifejezéseket NEM SZERETNÉM értelmezni, mert a szöveg íróját minősíti ez (is)!

      Végezetül sikeres használatot és eredményes Szentírás tanulmányozást kívánok azoknak (is), akik esetleg most kaptak választ az eddigi problémáikra!

      Szerencsére a vásárlóink 99% -ban NEM vitatták a fenti jogi és műszaki kérdéseket, s így az egyetemes emberi értékek talaján maradva keresik az „igazságot”…

      A magam részéről lezártnak tekintem a fenti kérdéseket, mivel az alapvető igazságok és emberi jogi ismeretek már a szülők és gyülekezetvezetők, valamint a szakemberek oktatásái feladatába tartozik…

      Szívélyes üdvözlettel és szeretettel,
      Babits Antal cégvezető (ez nem álnév)
      Logos Kiadó

      • Kedves Cégvezető Úr!

        Magam is megvettem a cikkben szerepeltetett szótár-szoftvert. S én magam sem olvastam el a sokoldalas licenct. (Megkövetem ezért a Tisztelt Kiadót.)

        Lenne azért néhány reflexióm a témával kapcsolatban:

        – Nem reagálok a termék árára. Valóban nem kötelező megvenni.

        – – LOGOS: ezek mind-mind egyetemes jogikat védő kérdések! Ezeknek a jogoknak a vitatása egyben elárulja, hogy az adott személy NEM jogkövető állampolgár, s az alapvető bibliai igazságokat is megkérdőjelezi!

        >>>>Hogy ez a jogvita mit árul el, erről valóban lehet beszélni. Megbocsásson nekem, de valakinek a néhány mondata alapján sommás ítéletet hozni, s ezt itt leírni nem igazán fogadható el egy internetes kommunikációban bármilyen (nem keresztény) emberek között. Keresztény emberek között viszont semmiképpen nem elfogadható. Mivel magam sem értek egyet ezekben a jogi licencben leírtakkal, így az Ön sommás véleménye rám is vonatkozik, így azt a magam részéről is a legteljesebb mértékben visszautasítom. Nem az Ön feladata, jogköre az én magatartásomnak a megítélése, ezt a jogkört megtartom Annak, akinek életem minden gondolata, tette, cselekedete felől számot tartozom adni.

        – LOGOS: ez is jogi kérdés, de az indokolt esetben való újraaktiválás is szerepel a licenc szerződésünkben! Tán ez elkerülte a figyelmét a kritikusunknak???
        >>>>>Nekem ez az újraaktiválás két hetet vett igénybe, mire Ön megértette, hogy nem volt sikeres a regisztráció, s küldött új kulcsot. Ez lényegtelen dolog, csak gondolom megemlítem…

        Progi:
        ÉS ÉS ÉS nincs a progiban MÁSOLÁS/kijelőlés / lehetőség. Ez elég gázos(jegyzetbe se lehet másolni, másnak se lehet másolni/..

        – LOGOS: naná, hogy NEM lehet másolni…! Egyébként a jogörökösöktől igen szigorú feltételek mellett kaptunk engedélyt a kiadásra!!!

        >>>>Egy programtól minimumkövetelmény, hogy ezeket a funkciókat bírja. S ez külön követelmény olyan esetben, ha ez a termék egy szótár, amit azért vesz meg az ember, hogy szolgálata során felhasználja. Elmondanám, hogy ennek a funkciónak a hiánya megkeseríti a felkészülést, bár nem veszi el a kedvem a szoftver használatától.

        Szerencsére a vásárlóink 99% -ban NEM vitatták a fenti jogi és műszaki kérdéseket, s így az egyetemes emberi értékek talaján maradva keresik az „igazságot”…

        A magam részéről lezártnak tekintem a fenti kérdéseket, mivel az alapvető igazságok és emberi jogi ismeretek már a szülők és gyülekezetvezetők, valamint a szakemberek oktatásái feladatába tartozik…

        >>>>A vásárlók 99%-a nem jut el oda, hogy kifejezésre juttassa nem tetszését, vagy bosszúságát egy-egy jelenség fölött. Ismerek olyan testvért, aki ha a T… supermarketban becsapják, akkor nem teszi ezt szóvá, hanem “lenyeli” a kárt. Én a magam részéről minden esetben bejegyzem ezt a vásárlók könyvébe.

        S végezetül Kedves Cégvezető Úr!

        Ön lezártnak tekint kérdések tárgyalását, de mindemellett simán belegázol embereknek a méltóságába, megsértve, megkérdőjelezve a szülőknek az – Ön szerint- nevelési felelősségét. Ön szerint a szülők nem álltak helyzetük magaslatán akkor, amikor…

        Hát lehet, hogy nem, kedves Babits Antal.

        Lehet, hogy Ön lezárta a témát, de engedje meg, hogy kifejezzem: engem zavar az Ön flegma, lekezelő stílusa, ahogy ezt a kérdést kezelte.

        Üdvözlettel:

        petya1962
        Kató István

  25. Én nem vettem meg a programot, és nem is fogom. Könyvben megvan, és jobban szeretek lapozgatni benne, mint a gépen keresgélni. Csupán a másolás letiltását nem értem, és számomra az nem olyan egyszerű kérdés, hogy egy “naná, hogy NEM lehet másolni…!” megjegyzéssel el lehet intézni. Ha valaki valóban rendeltetésének megfelelően bibliatanulmányozásra használja, akkor nagy segítség lenne, ha egy-egy adott szócikkből egy részletet bemásolhatna a jegyzetébe, nem pedig begépelni kell neki. Technikailag biztosan megoldható lenne a másolás terjedelmének lekorlátozása. Ez így felhasználóbarátabb lenne, mint a funkció teljes letiltása. Egy jegyzetbe másolni 3 mondatot ugyanis nem jogsértő, és se az örököst, se a kiadót nem károsítaná.

  26. Üdv!
    Óh úgy látom nagyon szívére vette, hogy példaként az ön termékét vettem alapul. Pár dologra azért reagálnék, mert úgy találtam , hogy az üzleti jogokon felül sziveskedet a személyemmel kapcsolatban is olyan kritikát megfogalmazni, ami az üdvösségem kérdőjelezi meg az ön bár inkább a világ kiadó jogaival való nem egyetértés miatt…

    @Babits Antal:-–LOGOS: ezek mind-mind egyetemes jogikat védő kérdések! Ezeknek a jogoknak a vitatása egyben elárulja, hogy az adott személy NEM jogkövető állampolgár, s az alapvető bibliai igazságokat is megkérdőjelezi!

    Nyilván teljes mértékben igaza van, hiszen MEGVETTEM az adott terméket és SENKINEK SE adtam tovább. /holott lenne kinek kölcsön adni vagy megosztani/

    @Babits Antal:– LOGOS: ismereteim szerint a digitális és műszaki világban általában 1 év a szavatosság és a garancia, de max. 3 év! Naná, hogy nem az örökkévalóságig garantáljuk a működést és a szolgáltatást!

    Naná? Ez ilyen természetes? Hát persze ,hogy az ez már üzlet a kalmárkodás minden elemével, NE keljen már egyettértenem minden pontjával és azt mondani, NANÁ, hogy csak ideig óriág garantálják a müködést és a szolgáltatás. Egyébbként meg, ha csak gombát árulnak hús helyett a boltban ,megveszi az ember a gombát, mert nincs más. Ha drágán kinálnak valamit, de enni akar megveszi az ember drágán is, hogy egyen, de attol még nem mondja azt, hogy jól van ez így.

    @Babits Antal:
    “- LOGOS: Javaslom a memória bővítést azoknak, akiknek ezzel problémája van. Ma már csak a leggyengébb gépek nem rendelkeznek legalább 1Gb memóriával! Erre is olvasható utalás a kiadványunk borítóján (is)!
    “A „durva” és „optimalizálatlanság” kifejezéseket NEM SZERETNÉM értelmezni, mert a szöveg íróját minősíti ez (is)!”

    A hátlapon és a licensben is 64 mega van megadva minimumnak(ajánlottal nem találkoztam). Való igaz, hogy ma 1-2 gigásak a gépek, de lehet nekem nem passzióból 512? Ez lehetséges nem? :) És egy ilyen tipusú programnak nem szabad majd 500 megát megennie. Ezt nevezik optimalizálatlanságnak, mikor többet eszik ,mint kellene. Ha ismeri a játékokat, akkor gyakran hallhatja egy egy konzol portal kapcsolatba,hogy optimalizálatlan pl 1 giga helyet 2 gigát eszik. Ezen nem kell megsértődni. Rossz mentalitás, ha valamiről csak jót szabad mondani, mert máskülönben vádlásnak, rosszakarásnak van feltüntetve.
    Teszteket szoktak írni progikról és a tesztekben bizony van negatív is a pozitiv mellett és a legnagyobb jószándékkal megírt progi is lehet rossz.

    @Babits Antal:
    “Szerencsére a vásárlóink 99% -ban NEM vitatták a fenti jogi és műszaki kérdéseket, s így az egyetemes emberi értékek talaján maradva keresik az „igazságot” ”

    A fenti vásárlók java else olvassa, mert az emberek jó részére az jellemző, hogy a licenseket, legyen az free vagy más egyébb nem olvassák el a 7-10-20 oldalas licenseket.

    Műszaki kérdésekről meg nem nyilatkoznak,mert mint ahogyan mondta MA 1 giga a minimum sőt inkább már 2 giga, de attol még optimalizálatlan..Egy tetriszt is meglehet úgy írni, hogy ne fusson a legmodernebb gépen se. :)

    @Babits Antal:
    – LOGOS: naná, hogy NEM lehet másolni…! Egyébként a jogörökösöktől igen szigorú feltételek mellett kaptunk engedélyt a kiadásra!!!”

    A másolás pedig alap. pl jegyzetbe. Ha esetleg használt már más digitális tartalmú bibliatanulémányozó eszközt, akkor meglátja, hogy lehet másolni/copy paste/. Ennek hiányával se értek egyett.

    —————–

    Máshol is megfogalmaztam már azt, amit más termékeknél is egyre inkább hangoztatnak ma a KIADÓK ,hogy eladni se lehet a terméket, de még elcserélni SE, mert profittól esnek el. :) Ezekkel nem értek egyett és nem csak én, hanem sokan mások se/itt is olvasni párat/. Ha pedig ön úgy gondolja, hogy a kereszténység vagy hívőség ismerve az, hogy egyett kell érteni mindenféle dologgal, amit a kiadók kitalálnak, akkor téved.

    Nézzen körbe, hányan nyeresztkednek az igével,mikor csecsebecséket árulnak és ráírják az igét.. Keresztény bazár…Ez az én meglátásom szerint nyerészkedés és nem több. Vagy nézze meg, mikor keresztény könyvek szerzői könyveket írnak visszahozta a hasznot profitott termelt, de az árát megtartják 3-4 év múlva is, pedig sok mindenkinek kivánják eljutattni mindazt amit leírtak. Kérdés miért marad állandó az ár? Profit miatt, jogutódok miatt.

  27. Sokan kardoskodnak amellett, hogy mekkora ára van egy-egy könyv, CD, program kiadásának. Igazuk van.

    Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy mindezt egyesek INGYEN is elkészítik, jó minőségben. Úgy tűnik, mégis lehet ingyen adni…

    Példának hozmán fel az e-sword-öt: Én már egy jó ideje használom. Ingyenesen letölthető, ezerféle beépülő modullal, kommentárral, jegyzetekkel. Mindent tud, amit a fizetős programok tudnak, az egyetlen szépséghibája, hogy mindezt angolul, így akik nem értenek angolul, nehézkesen használhatják.

    Persze, ez a program biztosan semmibe sem került a készítőknek, nem került nekik sem pénzbe a programozás, a beírás, a fejlesztés:D

    Azért, nem szabad átesni a ló túloldalára. Ez követendő példa ugyan, de nem kötelező, és tény, hogy mindennek ára van. Csak kérdés, hogy ezt az árat kivel akarják megfizettetni. A másik komoly felmerülő kérdésem az, hogy ha külföldön le lehet tölteni egy zenei CD-t 7-10 dollárért, azon mi kerül itthon 3 ezer forintba?

    Egy jó könyv is 10-12 dollár… Olcsóbb, ha szállítással rendelem az USA-ból, mint ha itthon megveszem.

  28. “A másik komoly felmerülő kérdésem az, hogy ha külföldön le lehet tölteni egy zenei CD-t 7-10 dollárért, azon mi kerül itthon 3 ezer forintba? Egy jó könyv is 10-12 dollár… Olcsóbb, ha szállítással rendelem az USA-ból, mint ha itthon megveszem.”

    Kono, ez jogos észrevétel szerintem. A kérdés az, hogy valaki az előállítás árát akarja megfizettetni a nagyérdeművel (és egy kis hasznot még esetleg), vagy a maximalizált profitra törekszik, és ebből akar megélni is. Az előbbivel semmi bajom, az utóbbi viszont keresztény berkekben számomra a Bibliával való nyerészkedés.

  29. Én mondjuk személy szerint elektronikus tanulmányozásra a Xiphos nevű nylít forrású és szabad szoftvert használom. Egy ideje egyre jobban tud magyarul is (nemtom kik végzik a fordítást, de le a kalappal előttük), bár sajnos nem túl gazdag a magyar nyelvű modulkínálata. Viszont Bibliák tekintetében benne van ingyen az ESV, amit evangéliumi körökben az egyik legjobbnak szoktak tekinteni. És lehet hozzá készíteni fizetős modult is, tehát az sem indok, hogy ilyen szoftverbe valaki nem fektet be. A Bible.org által készített NET Bible modulból van korlátozott tartalmú ingyenes kiadás, és van fizetős kiadás, ami több és részletesebb “lábjegyzetet”, és egyéb hasznosságokat tartalmaz.
    És vannak hozzá egyéb olvasmányok is, pl. Wesley igemagyarázatai, Didascalia, Luther írásai, Spurgeon modul, Ágostontól ez-az, de mindez angolul. Valakiknek megérte ezeket ingyen elérhetővé tenni.
    Sajnos mindez magyarul nem érhető el. Bár általában nem nagyon látni ezeket a neten sem magyarul. Mindössze egy Károli és egy MBT modul képviseli a hazai lehetőségeket… :(

  30. Sajnos a kisméretű piacnak nagy hátránya, hogy emiatt egy könyv fajlagosan itt drágább, hiszen messze nem mindegy, hogy 1000 vagy éppen 100-szor annyi példányban adható el.
    A költségek nagyobb része ugyanis fix, a példányszámtól független költség.

    Megoldás? Növekedjenek a gyülekezetek :)
    Több pénz lesz misszióra, könyvekre stb. Amíg ez nem történik meg, sok egyébként jó kezdeményezés finanszírozhatatlan lesz, kellő számú nagyobb méretű gyülekezet háttere nélkül, akik mögé állhatnának egy-egy ilyen kezdeményezésnek.

    Csak újra megjegyzem azért ezt is, hogy nyilván érzitek, hogy a tárgyalt probléma nagyobb része nem keresztény körökben is jelentkezik. Ott is gondok vannak az elektronikusan másolható, vagy nevezzük digitális termékekkel. Szerintem 2-3 éven belül biztosan lesz valami használható megoldás a kérdésre.
    Sajnos az angol nyelvterületen részben beválni látszó (pl temékért adott önkéntes adományok. pl opensong) megoldások újra mondom, hogy a nagyon pici piacméret miatt magyar nyelven nem járható utak.

    • “Több pénz a misszióra…” – ez valóban segítene. Ha a gyülekezetek nem csak villanyra meg gázra költenének, mosószerre vagy gyomírtóra a kertbe – ugyanis a rezsiköltségek a lelkészi fizetéssel együtt felemészti egy átlagos gyülekezet büdzséjének 90%-át – hanem misszióra is. Például könyveket vennének a szolgálóknak. Gyülekezeti könyvtárat vagy videótékát rendeznének be, ahonnan a tagok ingyen kölcsönözhetnének keresztény filmeket. Képzésekre küldenék a vezetőket. (És ezt tényleg nem az apcsel29 miatt mondom most!) Mert ez is a “misszió” része.

      Hajjaj, mennyit álmodoztam ilyesmikről a gyülikben, ahol szolgáltam… de mindenütt csak terv maradt, mert erre nem volt pénz. Sajnos.

  31. Bár nem annyira a témához, inkább a hozzászólások irányához tartozik, de véletlenül találtam egy oldalt a neten:
    http://www.baptiauto.hu
    (1 kis ingyenreklám :-)

    Kicsit megdöbbentem, és vegyesek az érzéseim részben tetszik, részben… hááát… még nekem is furcsa kicsit!

    Mindenesetre sok sikert a kezdeményezésnek :-)

  32. üdv!

    Több hozzászólásban olvastam ingyenes bibliaprogramokról..
    Ezeket egészíteném ki.
    Windows platformon: E-sword ( http://www.e-sword.net ),

    TheWord ( http://www.theword.gr ), mindkettőhöz rengeteg angol dolog, de amit jó tudni ( én is nemrég fedeztem fel) több magyar fordítás is elkészült ezek alá( Károli, Újfordítás, Csia, Vida, Békés-Dalos, Aranyos, Ravasz, Káldi), néhány könyv is van (pl. Chambers: Krisztus mindenek felett), sőt a programok magyarítása is kész itt elérhetőek:

    http://bibliaprogramok.blog.hu/2010/04/27/magyar_the_word_modulok_sokasaga,

    https://sites.google.com/site/baranyilaszlozsolt/home/letoltesek

    http://blzs.fw.hu/letolt.html

    Linux platform: Xiphos, Bibletime – sajnos ezek nem tudnak annyit, mint a két említett Windows-os program.

    Linux alatti Wine nevű programmal – ennek segítségével lehet futtatni Windows alá fejlesztett programokat – nagyszerűen futtatható a TheWord s az E-sword is belőhető (fórumokon leírás található).

    Mindez jogtisztán és ingyen.
    Ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

    M. István

  33. Emberek, ez nem választás, hanem parancs.

    Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
    Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
    Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára. Máté 10

    Csak ti félremagyarázzátok, mert nincsen elhívatásotok (akinek van, az nem jön ide, mert nem hiábavalósággal nem tölti az idejét).
    Az akinek nincs elhívatása, ráfanyalodik a locsogásra.
    Mert nem érti Isten szavát.
    Ne szerezzetek aranyat ….. mert méltó a munkás az ő táplálékára.
    Ez azt jelenti: Isten fog gondoskodni a megélhetésről, nem kell felárazni az evangéliumot.
    Mert ilyen felárazásokat nem találsz a bibliában sehol.

    Aztán locsogtok itt gyülekezeti kiadványokról: ott van, áruljátok.
    Ez normális.

    A KMA kizárólag evangéliumot tartalmazó anyagról beszélt.
    Ezt nem fogja senki bilincsbe verni, sem ti, sem más.

    20 évig nem adott ki senki semmit, most hogy megjelent a KMA, zúgolódtok.
    És ezek után sem fogtok kiadni semmit.
    És ha esetleg mégis, azt fogjátok választani, ami a legtöbb bevétellel kecsegtet (fireproof stb …).
    Nem azt, aminek a legnagyobb értéke van.

    A világi standartok áthatották az életeteket és ezt a zubbonyt rá akarjátok húzni a keresztény kiadványokra is.
    Valahogy az az érzésem, Isten nem nagyon örül a jelenléteteknek.

    ui: minek a terméketeket be kopirájtozni? Ki az a marha aki ilyet lop?
    Tedd fel a zenédet az internetre, ingyenesen és nézd meg, kinek kell.

    • Kedves Biblialopó!

      Őszintén sajnálom, hogy “egyetemesen” sértegeted és ítélgeted azokat a keresztény testvéreidet, akiknek a hitéről, életéről és szolgálatáról valószínűleg semmit sem tudsz. Nem hiszem, hogy ez lenne a krisztusi magatartás. Sajnos ez az alapvető emberi normákat sem üti meg, és azt hiszem, ezzel csak magadat minősítetted.

      Tartalmilag nem is akarok semmit hozzáfűzni, mert nem látom értelmét, egy konstruktív vitához ugyanis ilyen stílusban és hozzáállással nem lehet hozzáfogni sem, arról nem beszélve, hogy mivel egy kalap alá vontál mindenkit, valószínűleg el sem olvastad a többiek véleményét, csak leminősítetted.

      Lehet egyet nem érteni, érvelni, vitázni, meggyőzni a másikat bármiről, normális emberek ezt így teszik, de tisztelettel és testvéri szeretettel kérlek, hogy ne sértegesd az olvasóinat és a hozzászólóinkat, mert ez nem méltó egyetlen keresztény emberhez sem – legyen bármilyen “elhívatott”. Az oldal egyéves fennállása alatt a közel félezer hozzászólásra reagálva most kell először ilyet írnom.

      Tényleg megdöbbentett és elszomorított.

  34. Az ország állapotáról le lehet mérni, kik vagytok, nemigaz?
    A félezer hozzászólásotok ezek szerint nem mozdított meg semmit (sem a többi 10millió tevékenység).
    Az evangéliumot a megélhetés eszközévé tettétek.
    Lényegében megloptátok a kereszténységet és főleg a világot.
    És az a pár keresztény, aki szívesen felhasználná ezeket az evangelizációs anyagokat, tolvajnak tituáljátok, aki “illegálisan” hírdetik az evangéliumot.
    Parancsba van adva, hogy ingyen adjátok, de ti csűritek, csavarjátok.
    Pál, sárorkészítés stb ….
    Én nem akarok személy szerint senkit megbántani, de akik nem a bibliai kijelentésekre állnak, azok kártevők.
    Persze, most megint írhatod, hogy juj de megbántottál, tesókám.
    Evvel is azt bizonyítod, hogy a kereszténységed valószínüleg lelki szinten mozog.
    Ennek ellenére én elfogadlak benneteket, úgy, ahogy vagytok (mi mást tehetnék, ez parancs, ismét).
    De azokat a testvéreket, akik valójában evangelizálnak (minden eszközzel) tolvajnak tituálni ….
    Mert ha utána gondolsz, Boresit, senki nem “csórja” el az evangelizációs anyagokat, csak azok a testvérek, akik követik Jézus parancsait (hírdesd az evangéliumot).
    Tehát ki ellen kopirájtozzátok be a cuccokat?
    Az evangelizáló testvérek ellen.
    Mert a világnak nem kell, azoknak van elég, mindenből jobb.
    Így már más a megvilágítás, nemigaz?

  35. Végszónak még ez:

    Az első gyülekezetek összedobták a vagyonukat.
    Az utolsó gyülekezetetek elkezdték egymástól beszedni a pénzt.
    Pedig volt itt egy olyan ébredés, ami egyedülálló volt európában.
    Az Úr megadott mindent.
    Lehettek volna moziaink, hatalmas film-hangstúdióink, keresztény művészeti alapítványok, rádiók, TV-adók …
    Egy szóval keresztény kultúra.
    Most itt ülünk ölbetett kézzel (igaz, van egy pár Pajor őskazettánk, hallelúja), épületek vannak, de a Isten Szelleme eltünt valahova.
    Biztosan Ő sem akarta megfizetni a belépőt.
    Jó szórakozást, testvérek.

    • Látod, most pont rátapintottál a lényegre: az első gyülekezetben összedobták a vagyonukat. Az egész témafelvetésnek pont ez a lényege: ezek szerint TE semmivel nem járulsz hozzá a közös misszióhoz – például a filmek által. MÁSOK rengeteg munkája, ideje és pénze van egy-egy film elkészítése mögött, MÁSOK összedobták a vagyonukat – TE egy kicsi résszel sem vagy benne, és ráadásul azokat, akik áldoztak, gonosz kereszténynek minősíted. TE ingyen evangélizálsz azzal az eszközzel, amihez semmit nem tettél hozzá. Más vetett, te aratsz.
      És nem az a baj, hogy vannak, akik ezt megteszik, mert sokszor arat az, aki nem vetett. Így természetes. Az a baj, ha azt mondod, tilos a vetőmagra pénzt gyűjteni! Te nem fizetsz érte, és bűnnek minősíted, ha másvalakinek ki kell fizetni.

      De nem várom el, hogy megértsd, nyilvánvaló, hogy a felelősség lényegét nem érted.

      Már sokszor leírtam: például a TONHAL portálon lévő 10.000 prédikáció MÖGÖTT ÁLLÓ MUNKÁÉRT elkérünk 5000 Ft-ot. Ez az ára vagy támogatási díja, felfogás kérdése. Ha valaki azt mondta, nincs rá pénze, ennyi sem, akkor odaadtuk neki ingyen. Ha valaki külföldről utalt volna, és túl sokba került a banki költség, odaadtuk ingyen. Mert nem a profitszerzés számít, hanem a fenntarthatóság felelőssége. És NEM a prédikációkat áruljuk, hanem sok tízezer oldal feldolgozását, lefordítását, sok száz óra programozást. Nekem a Tonhal már legalább 5-6 millió forintomban van. Ezért nincs saját lakásom, elromlott az autóm, és ha meghívnak valahová szolgálni, kocsit bérelek, és én fizetek +30.000 Ft-ot egy bérautóért, hogy egyáltalán elmehessek. De így döntöttem. Ettől függetlenül a Tonhal Portál bővítése leállt, mert közel 3000 keresztény ingyen használja a legnagyobb részét, de csak 50 járult hozzá ahhoz, hogy fenntartható is legyen. És így nem fenntartható. Mert az első keresztények összedobták a vagyonukat, de a maiak sokszor egy kicsi önrészt sem vállalnak azért, ami kell nekik. És sajnos senki nem jelentkezett nálam, hogy szolgálatból lefordít 10.000 oldalnyi angol szöveget. Te megteszed, hogy valamit beleadj a közös szolgálatba?

      Neked valószínűleg van házad, van autód – de ha egy keresztény szolgálatot, filmet, zenészt kellene támogatni 2-3000 Ft-tal, akkor inkább lopsz, és ezt erénynek állítod be – ez számomra elfogadhatatlan. Nem beszélve az egymás iránti felelősségről, a szeretetről és a világ előtti bizonyságtételről. A McDonalds méltó a maga bérére, mert hiába is imádkozol a pénztrárnál, Big Mac-et nem fognak csak azért adni, mert hívő vagy – de a saját testvéred nem méltó arra, amiért dolgozott, áldozott? Az, aki hónapokig tanult egy szerepet és eljátszotta, aki kamerázott, aki statisztált – stb. stb. Sem az, aki könyvesboltot tart fent, raktároz, szállít, postáz – és ezért kap százalékot, amiből mindezt fenntarthatja.

      Úgy látom, hogy alaposan félreértettél engem is, illetve a hozzászólók egy részét is: nem az a kérdés, hogy a copyright jó vagy rossz. Hanem hogy szükséges-e a keresztényeknek valamilyen mértékben hozzájárulni egy másvalaki által elkészített szellemi termékért, vagy sem. Akkor is, ha azzal evangélizálnak. Te lopnál Bibliát azért, hogy azt másnak add, és így szolgálj vele? Ez lenne a bizonyságtételed? És a cél szentesít minden eszközt??? Én ebben nem hiszek, és nem is akarok így szolgálni!

      Jézus nem kért fizetést a szolgálataiért. Igaz. De voltak , akik támogatták. Néhányan meg is vannak nevezve a Bibliában is. Jézus szolgálatának anyagi hátterét nem Jézusnak kellett megteremtenie – de VALAKIKNEK kellett! Elszellemiesítheted, ahogy akarod, de akkor is ez van. Ahogyan Pál apostol is bizonyos helyen sátort készített – más helyen viszont elfogadta, hogy támogassák.

      Az egész témafelvetés lényege a keresztények felelőssége a saját szolgálataik iránt. És ez nem a saját munkámról szól, ez nem panaszkodás, hanem a saját felelősségünkre való figyelemfelhívás. Óriási különbség van a nyugati és a magyar/keleti keresztény magatartás között – és ezen a téren nekünk tanulnunk kellene tőlük, mert ezt becsületesebben csinálják. Mert vajon miért van az, hogy a magyar gyülekezetek és egyházak nagy része azonnal becsődölne állami támogatások nélkül (sok kisegyház is), és egy lelkipásztort alig tudnak megfizetni, míg egy 100 tagú angol gyülekezet 5-8 főállású lelkimunkással szolgál? Mert ott a hívők felelősséget vállalnak a saját szolgálatukért. Ott fizetik a tizedet, fizetnek a dalokért jogdíjat, amit a gyülekezetben énekelnek, a filmekért, amit levetítenek… És igen, lehet ezt átkozni, de a helyzet az, hogy ott írják azokat a dalokat, amiket mi csak lefordítanunk, ott készítik azokat a filmeket, amikhez feliratokat gyártunk. Tudod mennyibe kerül egy zenekarnak egy lemez kiadása? Félmillió körül, alsóhangon. Egy film elkészítése? Több tízmillió forintnak megfelelő összeg, sok hónapos vagy akár éves munka, sok száz ember közös munkája. VALAKI kifizeti ezeket a költségeket, valakik, testvérek összedobják ezekért a vagyonukat. És nem annyit, amennyibe egy lemez vagy DVD kerül – valószínűleg sokkal-sokkal többet.

      Készíts keresztény nagyjátékfilmet, ami által megtérnek az emberek! Akkor majd megérted, miről is szól a felelősség. Ne egy kézikamerával felvett három perces amatőr kisfilmet, amit megnéznek néhány százan (nem leminősíteni akarom, gratulálok és szívemből áldást kívánok a szolgálatotokhoz!!!!!), csak megértetni veled, miről beszélgettünk itt sokan régóta. Nagyszerűek a bizonyságtételek a honlapotokon – de azokért a filmeknek az elkészítéséért TE semmivel nem járulsz hozzá, és a így a következő filmek elkészítéséhez sem. Tudom, hogy ezt nehéz beismerni, valószínűleg nem is fogod megtenni. És megismétlem: nem is ez a baj: tedd így! Ha a kereszténységed, a bibliaismerted és a lelkiismereted ebben semmi kivetnivalót nem talál – hát az a te dolgod. De azt mondani, hogy aki anyagi hozzájárulást kér egy szolgálat fenntartásához, vagy egy szolgálati eszköz megteremtéséhez – például egy film elkészítéséhez – az bűnös, testies meg akármilyen hívő… hát ez már nem a te egyszemélyes ügyed. Lopásra buzdítani embereket csak azért, mert azzal evangélizálunk – hát ez gáz! Lopjanak a keresztények kenyeret a boltból, hogy legyen mit szétosztani az éhező embereknek – és így majd megtérnek?! Mert erről van szó – magyarázhatod, ahogy akarod!

      Vajon miért nincs magyar, román, orosz készítésű keresztény nagyjátékfilm, mozifilm??? Mert itt csak szent duma van, óriási kenet – csak épp felelősségvállalás nincsen! És itt szinte senki nem fizet azért, hogy valakik minőségi, fenntartható szolgálatokat építhessenek fel.

      Továbbra is kérlek szeretettel, ha válaszolsz, akkor érvelj – ne kárhoztass és ítélgess másokat! Köszönöm.

      • Köszönöm, hogy mindezt leírtad.

        Egy szolgáló tesó

      • Kedves Sanyi és a többiek!

        Már régebben olvastam ezt a cikket, most néztem át az új hozzászólásokat és mielőtt a tárgyra térnék, azon gondolkodtam mennyire jó bizonyság, hogy teljesen nyilvánosan bárki elolvashatja a fenti vitát. Persze nem kérdés, hogy mi keresztények is vitatkozhatunk egészségesen, de azért a fentiekben volt egy-két meredek pont, ami nem biztos hogy építő egy érdeklődőnek… pedig pont ezt a gondolkodást tanulom ezen a weboldalon, az őfeléjük való szolgálatot…

        Na én a mezei gyülitag-vásárló szempontjából írnék pár gondolatot. Teljesen elismerem, hogy ezeknek a kiadványoknak ára van, hogy úgy a helyes, ha legálisan megfizetem az árát…stb… A nehézség abban van, hogy még így is sok. És ezt úgy mondom, hogy egy évben ha egyszer elmgeyünk moziba, akkor sokat mondtam… tehát nem mozi, biliárd színház…stb-re áldozok, meg drága helyeken kajálok…stb és a ker. cd-kre meg nem. Olykor választunk, hogy kifizetünk egy koncertjegyet vagy műsoros cd-t veszünk… Én kaptam pl. jó pár másolt letöltött cd-ket, amiket sokszor jól tudok használni egy gyerekszolgálatban… akármi… de mióta rájöttem, hogy nem szeretném így, azóta havonta egy cd árát félretesszük, hogy megvesszük és apránkánt megveszünk minden fontos cd-t, ami amúgy már megvan lemásolva… nekem így van ebben békességem. De így sem kevés az a havi 3eFt, amit azért természetesen az adakozáson felül teszünk félre. Ha emelett szeretnék új cd-ket venni… pl most volt egy tök jó, tetszett, épülnék belőle… valaki aki kölcsön adta úgy emlékezett, hogy 2eft körül volt, mondom: megveszem. Hát itt pesten 3750-ven akciósan 3500 körül… hát annyira mégse tetszik… visszadtam nem másoltam le és nem veszem meg a cd-t, ez van. DE jót épültem volna belőle… tudom másból is tudok és az Úr szól, ha keresem…
        Mindezzel elismerem az értékét ezeknek, csak hát nem egyedül vagyok, aki nem tudja megvenni és ha lelkiismeretes nem is másolja le.
        Olyannal találkoztam, hgoy nem keresztény kért dalokat.. egyet-egyet szívesen odaadok, mert épp az érinti meg… stb. de ha lemásolnék neki egy komplett albumot, magamat járatnám le… ha tetszik neki az az egy-kettő megveszi, ajánlom neki, hol veheti meg. Ha nem tudja megtenni, akkor pedig az az 1-2 dal is fog hozzá szólni. Valahogy én így fogom ezt fel. Persze ezt én is elmagyarázom pár tesónak, mikor nem értik miért nem másolok le egy albumot.

        A az 5 napos ifi-tréningetek, biztosan szuper volt, és elhiszem, hogy nem nyertetek rajta de 25eFt-ot nem tudott senki kifizetni, az anyagot, ha megkapnánk és közösen megnéznénk, akkor sem tudom mennyit tudnánk ezért fizetni.

        A gyülis honlapok többsége, tényleg minőségi javításra szorul hozzáértők által. A honlapajánlatotok fantasztikus! és tudom, hogy nem sok érte, mégis sok gyülekezet nem tudja megfizetni… és végül mi is sok olyan testvérrel készíttettük el, aki éjt nappallá téve dolgozott rajta áldozatból.

        Mindezt csak azért írtam le, hogy azok a tesók, gyülik, akik tényleg ügyesen gazdálkodnak, spórolnak… (mert ez is egy külön téma, hogy mi keresztények megnézzük-e mit mikor hol mennyiért veszünk meg, szükséges-e, kell hitel…stb.) azok sincsenek anyagilag a helyzet magaslatán, mégha értékelik is a munkát, amit egy-egy cd-be vagy bámribe fektetnek…

        Ami számunkra nagy lehetőség lenne, ha az üdülési csekket, egészségpénztári kártyát…stb. amiket a munkáltatók adnak, ilyen értelmes dolgokra költhetnénk el… mert az arra van, a táborok, konferenciák…stb. ha elfogadnák, mindjárt jobb lenne… vagy lehetne ezeket cd-ket venni. Nekünk ez segítség lenne, persze tudom nem mindenki kap ilyet juttatást, de szívesebben szánnánk keresztény tartalomra ezeket a kuponokat.
        Ezzel érdemes lenne foglalkozni.

        Sok áldást mindenkinek!

    • Igen tisztelt “biblialopó”

      Felhívnám figyelmedet egy tényre, ami elkerülte a figyelmedet:
      az első keresztények valóban összedobták minden vagyonukat, ugyanis erre kaptak indíttatást Istentől, a Szent Lélektől.
      Ugyanis Jeruzsálemet néhány év múlva elfoglalták, így aki tulajdonnal rendelkezett, az bukta az egészet. Akik viszont eladták mindazt, amijük volt, és bedobták a közösbe, azok megúszták azt, hogy elveszítsenek mindent. Ráadásul nem volt kötelező. Ananiás és Safira nem azért haltak meg, mert nem adtak oda mindent, hanem azért, mert hazudtak és nagynak akarták beállítani magukat…

  36. Sziasztok. Ha megengeditek, csak Tutajos vagyok.

    Szóval, mit gondolsz erről?!

    Kell-e fizetni azért, ami keresztény?! Vagy Jézus valóban azt tanítja, hogy minden ingyen van a keresztényeknek?!
    Ember: Tudod a stílusodról, ez a kérdés jut eszembe: Valóban azt mondta Isten, a kert fáinak gyümölcseiből ne egyél?
    Ember miért adsz olyan dolgokat mások szájába ami azok nem mondtak. Ne kérdezd mi az, mert minden szabad elméjü ember tudja azt. Aki tud olvasni az látta miket írtatok. Az Isten gyermeke pedig mindent meg tud ítélni, az Isten Szelleme segítségével. Kérj bölcsességet, és Isten szemrehányás nélkül ad neked. Na de ne gondold hogy nem kell ez ügyben. A téma nagyon összetett. De tapasztaltam, hogy Isten bármihez megadja a bölcsességet annak, aki szegény az ő lelkében, és éhezi az igazságot. Bizony megelégít, ha éhezed. Látszik a jószándékod, de nemtudod milyen szellem sarkal a szerzői jogokkal kapcsolatosan, és mással sem. Vak. Lásd meg hogy vak vagy. Kérj az Istentől szemgyógyító írt, és kend meg a te szemeidet. Ne állj ellene az Istennek, Ítéld magad, hogy ne ítéltess.

  37. Szervusz PGABEE

    A szeretet az ami miatt mindenük köz volt. Jó cselekedetekre lettünk elkészítve. Ebben vigyáznunk kell, hogy nehogy gyümölcstelenekké váljunk. És aki többet vetett nem volt többje, és aki kevesebbet vetett nem volt kevesebbje. Ha akarod elgondolkodhatsz, megváltoztathatod a véleményed ebben.

    • Kedves Tutajos!
      Ajánlom, hogy a történelmi tényeknek is nézz utána, meg fogsz lepődni. Az persze más dolog, hogy e mellett a szeretet motiválta őket, sőt, valószínűleg fogalmuk sem volt arról, hogy mi fog történni, csak hagyták, hogy vezesse őket Isten. De úgy vélem, hogy felesleges teológiai vitákba belemenni ezen a területen.
      A helyzet az, hogy a világi jogszabályok sem egyértelműek, de azon elgondolkoznék, hogy az FBI miért tart razziákat magyar egyetemek kollégiumaiban, vagy miért állítottak bíróság elé egy szegedi egyetemistát, mert valakinek a kódolatlan wifijét használta?
      Megsúgom, hogy tudok több olyan embert, aki például azért került anyagilag igen nehéz helyzetbe, mert volt egy vállalkozása, próbálta becsületesen csinálni, aztán megjelentek néhányan, aztán egyre többen, akik úgy gondolták, hogy ami szabály, az arra van, hogy ki lehessen kerülni? Konkértan arra gondolok, hogy tudod te hányan éltek pl videókazetták és később dvd-k kölcsönzéséből? Legálisan. Aztán beindultak azok, akik másolgatták, végül jött az internetes letöltés. Akiknek ez biztosította a megélhetést, azok most mire hivatkozzanak? Miért ment csődbe az MGM – hogy külföldi példát is hozzak – és miért nehezebb a kis stúdiók megélhetése? Miért volt botrány az Üvegtigris második része körül? Mert voltak, akik már a moziba kerülés előtt letölthetővé tették a filmet…

      És mi van a keresztény zenészekkel? Akik esetleg zenészként dolgoztak megtérésük előtt, aztán megismerték Istent és rájöttek, hogy a régi stílusban nem akarnak / tudnak többé dolgozni? Haljanak éhen azért, mert zenész a szakmájuk? Hidd el, nem olyan nagy ez a keresztény piac Magyarországon, elég nehéz még akkor is ebből élni (ha egyáltalán lehet), ha rendesen kifizetik a cd-k árát.
      Persze, egy ilyen album óriási áldás tud lenni, de miért olyan nehéz felfogni, hogy ez is részben egy “szakma”?
      Valamiért furán írta ki az egyik hozzászólásomat, ha nem olvastad, most leírnám újra:
      ha valaki takarításból él, a gyülekezetben szolgálatból takarít, attól nekem nincs jogom ingyen igénybevenni a szolgáltatásait, ha ő nem ajánlja fel. Ha szakács valaki, gyülekezetben büfézik, akkor sem mondhatom neki, hogy csinálja meg a névnapi menüt nálam otthon ingyen…
      És tudom, van olyan, hogy anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerül valaki. Erre vannak szervezetek, tudok baptistát is, máshová tartozót is, ha létszükséglethez tartozó dolgokról van szó, akkor oda lehet fordulni – ruha, tüzelő, étel, esetleg szükségszállás.
      Azt a részt ismerem az Igéből, hogy ne aggodalmaskodjatok mit egyetek, mit igyatok, vagy mibe öltözzetek, de azt nem, hogy milyen cd-t hallgassatok…
      Bibliát is adnak, ha nincs valakinek, abban megvan a kérdésekre a válasz, dicséretet meg ismersz, azt tudod cd nélkül is énekelni, ha nem tellik rá.
      Annak idején amikor én megtértem, akkor kaptam azt hiszem két dvd-t, tele dicsérettel. “rongyosra” hallgattam, aztán rájöttem, hogy ez így nem oké. Tény, eltelt idő, de azt vettem észre, hogy amíg nem döntöttem el, hogy hajlandó vagyok kifizetni az árát, addig nem is voltam rá képes. Aztán volt egy Ige, ami megfogott: minden keresményedből szerezz bölcsességet magadnak.
      Volt olyan hónap, amikor nem tudtam semmit venni, de azért ha más nem is, 1000-1500 Forint belefért legtöbbször. Aztán több is. De pl az első cd-met úgy vettem meg, hogy azt sem tudtam ki az előadó, de nem akartam nem keresztény zenét hallgatni. Akciósan háromezer körül volt és két koncertfelvétel meg még egy lemez volt benne. Hónapokon keresztül csak ez az egy volt, de jó volt…
      Nem írom tovább, így is elnézést a hosszúságért, és remélem legalább egy kicsit is megérted, hogy miért problémás, ha valakinek az a normális, hogy ja, új lemez? letöltöm…
      És még egy:
      MWS ugyanúgy nem örül a letöltögetéseknek, pedig nem is magyar… Csak már annyian csinálják, hogy energia / idő és néha lehetőség hiányában nem tudnak ők sem leállítani mindenkit… (És ezt most nem csak úgy a levegőbe írom, hanem konkrétan tudom…)

  38. Kedves Tutajos!

    Szabad egyet nem érteni, vitázni, érvelni – testvérek vagyunk, és egymás hite, tapasztalata által is taníthat, vezethet bennünket az Úr. De kérlek ne vagdalkozz igeversekkel,mert az Ige nem erre való, és ne ítélkezz mások felett – mert ez Isten felelőssége. Írd le, mivel nem értesz egyet, írd le, mit gondolsz másképp és miért. Ez a kommentelés lényege. Kérlek tiszteld a másikat és a másik véleményét, hisz nem látod az életét, a hitét, hogy Isten mit végez az életében és rajta keresztül. Ennyit szeretnék kérni, mert szeretném, ha az oldalunk konstruktív vitákból állna, ha szükség van rá, de nem “ha nem értesz egyet velem, térj meg!” típusú személyeskedésekből.

    Köszönöm!

  39. Szia Boresit

    Valóban nem én ítéllek meg, hanem az ige, s Szellem vizsgálja az Isten és a te szívedet is. Sajnálom hogy terelsz válasz helyett. Miért adsz mások “szájába” olyat amit nem mondtak. Jó lenne ha komolyan vennéd az írásaidat. Ha csinálsz valamit, és aszt szolgálatnak tekinted, tudd meg keményebb az ítéletük az elhívott szolgáknak. Vigyázz, mert szavaid által ítéltetel igaznak vagy hamisnak. Mivel testvér vagy az Úrban, így általam is szeretett. Nekünk az ige adatott, hogy azzal buzdítsuk, intsük egymást. Parancsunk is van rá az Istentől hogy ezt tegyük. Te nyilvánosan teszed amit teszel, így ne csodálkozz azon hogy én is itt teszem.
    Azt látom amit itt teszel. Most másodjára írtam le mi a bajom. Mivel te válasz helyett terelsz. most már ez is bajom. Az enyém is mert az Isten megtisztítja szérűjét, hogy gabonát a csűrbe takarítsa. Az ítélet rajtunk kezdődik, ezért mondom, ítéljük magunkat, hogy ne ítéltessünk.

    Szeretettel Tutajos

  40. Sziasztok.

    Ne higgye senki, hogy kunyerálni akarok, de a szerzői jogvédelemnek az egyik árny oldala ismerhető meg az én helyzetemből is. Bocsánat , de azoknak akik tolvajnak tartanak mert ingyen töltök le egy tanítást, vagy egy hangzó bibliát, vagyis Szent dolgokat, amit Krisztus testének építésére szánt, és adott Isten ingyen, másolnám be részleteiben egy máshol található hozzászólásomat. Érdemes elgondolkodni rajta.

    Íme:Sziasztok.
    Olvasgattam itt is. Szeretném ha az én véleményem is ismernétek. Nem veszekedni akarok. De egyes vádak engem is érnek. Olyan életszakaszban vagyok, hogy a napi betevő is kérdéses, természetes szinten persze, és nem hitre nézve. Mert hiszek Isten gondviselésében. Viszont olyan helyzetben vagyok, hogy ha kétszer annyit tehetnék azért hogy ne haljak éhen, vagy ne kerüljek utcára az sem lenne elég. Nem az önhibám az ok. De jelenleg szó szerint, minden szinten kegyelemből élek. Még gyülekezetbe is gyalog vagyok kénytelen menni. Én hangzó Bibliához véletlenül se tudnék hozzájutni ha fizetnem kell. A tanítás vagy dicséret meghallgatásához is gyalogtúrára van szükségem. Én most olyan atyafi vagyok, akin a testvérek szeretete jól megismerhető. Mondom sokat szenvedek, de dicsekszem azzal hogy enyém Krisztus Jézus az én megmentőm, üdvözítőm. Aki adta nekem az ő emberein keresztül az Ő Igéjét, és senki nem fenyegethet engem büntetéssel, büntetés, számonkérés nélkül azért, mert ingyen letöltöm a hangzó Bibliát. Én jelenleg abban a furcsa helyzetben vagyok hogy munkavégzés közben tudok a fülemen lévő hallgatón keresztül hallgatni Bibliát, vagy tanítást. A helyzet az hogy sok testvér vesz körül, akiknek van miből élniük, de elnézik azt hogy nekem nincs elég. A helyzet az hogy a hajléktalanokra jellemző munkavégzés sem enyhítette meg őket hogy segítsenek, mert a sokféle szolgálat anyagi terhe miatt nekem nem jut. Nem beszélve a különböző építkezések vásárlások kirándulások, táborok, elviszik a pénzt.
    Péld 14,31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
    Péld 28,8 A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.(Péld 17,5; Mát 10,42 stb)
    Nem kívánok senkit megnevezni. Az Istenfélőknek szóltam.
    Tehát nekem nem tilthatja meg senki hogy ingyen hallgassam azt amit Istentől kaptam Krisztus testének épülésére, az Atya Isten örök dicsőségére.
    Szeretettel Tutajos.

  41. Kedves Tutajos!

    Egyrészt: kérlek olvasd el figyelmesebben a témafelvetést. Pont nem az volt a célja, hogy “tolvajozzunk”, hanem hogy felelős hozzáállást tanuljunk. Azt hiszem elég őszinte vagyok itt a blogon: én is töltök le, le is írtam. Nem ezzel van alapvetően baj. Hanem hogy egyrészt elítéljük és bűnös kufároknak tartjuk azokat, akik pénzt kérnek a munkájuk valamilyen “termékéért”, másrészt pedig a magyar keresztények túl kevesen fizetnek ahhoz, hogy legyen pénz egyáltalán “terméket” előállítani – könyvet kiadni, zenét vagy filmet készíteni. És ez már a “közös bajunk” – a felelőtlenségünk következménye.

    Másrészt: amit a saját helyzetedről írtál, illetve hogy vannak hívők, akik elnézik… ezt nagyon sajnálom. Én is voltam hasonló helyzetben, hidd el, tudom, milyen nélkülözni, testvérek között is. Ez is olyan dolog, amiben sokkal biblikusabban kellene élnünk, mert ez is bizonyságtétel. Vagy jó, vagy rossz. Én a magam részéről nagyon hálás vagyok azokért, akik észreveszik a szükséget, és betöltik, segítenek. Mert azért ilyen is van. Istené legyen a dicsőség értük! Remélem Téged is megtalál a segítség! Kitartás! :-)

  42. Valaki azt mondta nekem. Nem arra van ez a “beszélgetés” hogy választ kapjál, hanem hogy sokan leírják a véleményüket….
    Na kaptam választ. Akinek van szeme-füle, látta-hallotta. Na igen . De mit, miért? Nem erőltetem a dolgot.
    Láttam irgalmat, együttérzést, buzgó szeretetet??
    Ez van.
    Jó beszélgetést.

  43. Üdv!

    Egy keresztény anyag (könyv, cd, szolgáltatás) megvásárolásával úgy gondolom, hogy ÉN támogatom azt, aki azt az anyagot elkészítette, ha használom és megtehetem, hogy hozzájárulok, akkor miért ne tenném meg? Számomra ez nem kérdés, akkor meg is fogom venni, pont.

    Volt olyan eset, hogy egy barátom felé szerettem volna evangélizálni egy cédével, ami számára nagyon hatott, nekem megvolt már korábbról, de másikra nem volt pénzem, úgyhogy felmásoltam a gépre, és az eredetit(!) nekiadtam. Az, hogy erről a cédéről nekem nincs meg az eredetim, egy csepp lelkiismeret-furdalást sem okoz, sőt kifejezetten örülök, mikor ezt hallgatom gépről :) De gyorsan hozzáteszem, ezt tovább már nem másoltam.

    Egy másik esetben, amikor egy cédével szerettem volna szolgálni egy illető felé, ami nem volt az enyém, felkerestem – nem a kiadót – az előadót, hogy nincs pénzem megvenni a lemezt, viszont lehetne-e 3 dalt róla “megvenni”. Az előadó nem kis meglepetésemre annyira megörült annak, hogy ilyen rendes vagyok :) azt mondta, h azt a 3 dalt nyugodtan átadhatom az illetőnek, ő nem kér érte pénzt – persze magamtól dalonként bizonyos összeget fizettem neki (kikalkulálva mindenfélét), hogy ezzel is hozzájáruljak a szolgálatához. Ő ezt megköszönte és azóta is jóban vagyunk :)

    Pál és a sátorkészítés és az evangélizálás nagyon jó példa! Pál azért dolgozott meg, hogy aztán mindazt, amit ott keresett felhasználja és felélje! Igen, ez jó kifejezés, mert a mindennapi kenyerét kereste meg (amit ugyebár Isten ad…), de az élete értelme nem a megkeresett javak felélése volt, hanem az, AMIÉRT felélte a megkeresett dolgokat (természetesen nemcsak pénzt kapott, hanem szállásért, ételért, személyszállításért cserébe dolgozott): ez pedig az evangélium terjesztése. Namármost ha Pál eladott egy sátrat (azaz egy keresztény terméket!), akkor azt valakinek ki kellett fizetnie, nem??
    Vannak lelkipásztorok nem kis számmal, akik világi állást vállalnak azért, hogy megélhessenek (hozzáteszem sztem egy lelkipásztort a gyülekezetnek kellene ellátni, persze vannak gyülik, amik nem képesek erre stb. – ez más irányba terelné most a mondandómat).

    Felmerült közben bennem a kérdés, h csak az olyan termékekért “nem kell fizetni”, ami az evangéliumhoz kötődik? Vagy egyáltalán minden termékért? De pl. ahogy korábban olvashattuk egy takarítás mitől lenne kevesebb (netán keresztényietlenebb), mint egy prédikáció, mint szolgálat?

    Persze a fent említett előadónak ez egy “mellékállása”, ő ezzel terjeszti az evangéliumot (és mondhatom, egyáltalán nem él luxusban!) De van olyan, aki teljes idejű szolgáló – itt most azt értem alatta, hogy nincs “polgári/világi” állása, hanem nyomja az evangéliumot ezerrel, és ebből is kell megélnie, mivel mással nem foglalkozik. Ő talán rosszabb lenne a mellékállásosaktól?? Szerintem nem. És akkor őt nem is illeti meg a mindennapi kenyérrevaló megkeresésének a joga? Nem nyerészkedik az evangéliumon, megjelenteti a termékét (sztem a piacon jellemző árakon, vagy az alatt), és emellett a személyével, a jelenlétével, a prédikációival stb. szolgál. Mindkettő szolgálat, és nem tudod elválasztani világi és hívő élettérre, mert CSAK AZ ÚRÉRT ÉL ÉS DOLGOZIK – vele mit kezdenek azok, akik otthon (polgári munka után, amiből fizetést kapnak, mert ők életük kb. 1/3-át, 1/4-ét nem evangélizálással töltik) letöltik torrentről mondjuk a cédéjét és nem járulnak hozzá anyagilag?

    Volt a gyülekezetünknek egy szolgálata: dvd-ken összegyűjtöttünk különböző stílusú minőségi keresztény filmeket, zenéket, írásokat és az efotton osztogattuk az arrajáró fiataloknak, akik olyan formában talán még sosem hallottak Jézus Krisztusról és a kereszténységről. Mindezt ingyen. Mi megvettük az üres lemezeket, és ráírtuk a jobbnál jobb külföldi és magyar keresztény anyagokat. Nem a mi “szellemi” termékünket. Isten Szellemének a terméke. Jahogy kihagytam valamit? Minden szerzőtől először engedélyt kértünk erre!! És részekre vagy az egész termékre a szerzők engedélye azonnal megérkezett (egy-két kivétel volt, őket nem is tettük fel)! Jó volt a szolgálat? Naná! Isten megáldotta! És hiszem, hogy azokat is, akik hozzájárultak. Sőt azokat is, akik nem járultak hozzá! Imádkozni fogok azért, hogy minél több és minél jobb keresztény szerző, előadó, szolgáltató kapja meg a maga bérét, amiért keményen megdolgozott – de ha én használom, akk nemcsak imádkozom, hanem meg is teszem, ami a részem.

  44. sokszor tréfálgatok a gyerekeimmel,hogy slágerprédikációkat fogok ezután irni,s mikor a második mondat elejé leszek,már az egész gyüli velem együtt fogja skandálni a már mindenki által kivülről tudott szövegeket.Irtózva néznek vissza,inkább még egy közepes beszéd,mintsem az ismételés.De ha a mai Kijelentés Üzeneterejű,miért ne lehetne sláger? Szóval,számomra furcsa az,hogy még mindig kinlódva fenntartjuk az evangelizációs alkalmakat,csak be kéne lépni “beléptidij”nélkül és egy addig soha nem hallott egyszeri alkalomra elmondott üzenetnek lehetne akárki a gombóccal a torkában hallgatója,lelki libabőrös értékelője.Ehelyett azonban mindenki reahajt a tiltott gyümölcsre,s még sokszorosítani is szereti azt,amin az ördög is unatkozik.Ezen a világon semmi se került semmibe,mert ugyan ateremtést lesziplázzuk azzal,hogy Alkotónknak nem kellett alapanzag-boltokba eljárni,de az idő akkor sem volt semmi,hanem 6(hat) nap.Ingyen kaptam a bocsánatot Jézustól,de Neki az ÉLETÉBE került.Kb.2o igehirdetési szolgálatom van egy hónapban,havi fizetésem,nettó:4oo Euro,azaz majdnem.Hatunkat tart el az Ur ennyiből.Be tudja osztani.

  45. Az első keresztyén közösség vagyon-közössége egy üdvtörténeti tévedés cselekedete volt.Miután Krisztusunk se azokban a napokban,se azóta még nem kapott az Atyjától visszajöveteli küldetést,azt a teljes anyagi csőd-helyzetet,amit a naiv-hit kreált akkor a pálapostoli adomány-gyújtés-program se tudta kivédeni.Milyen találó nevet ajánlott sokkal előttem szóló Biblialopó önmagának.Gyanus,hogy SZafiráék nem magtalanul múltak ki ez élővilágból. Más:sehogyse sikerült még eddig nékem valamivel is hozzájárulnom ehhez a perselyhez,azonban annyira kiváncsivá tett minden eddigi beszélgetés és azoknak a higgadt vezetése,hogy merész vágyam,hogy átránduljak a trianoni görbén,s személyes találkozásra kérjek időt és alkalmat tisztelt Börésit-Szűcs Sándortól,-val,vagy ahogy tetszik.

  46. Sziasztok!

    Ezek tisztán lelkiismereti dolgok. Van, aki meg tudja enni a bálványáldozati húst és van aki nem. Kinek-kinek a lelkiismerete szerint. Van, aki húst eszik és van aki csak zöldséget.

    A tiszta lelkiismeret számít, nem a teológiai tudás. Ugyanis azzal bárkit agyon lehet “csapni”. A legkiválóbbat is. Ha megfizeted a jogdíjat jól teszed, ha pedig nem, akkor is, csak legyen – MAGAD előtt – tiszta a lelkiismereted! Ez a fontos!

    Egy más példa: Soxor hallottam már az adófizetés kötelezettségét is, mint Újszövetségi “törvényt” prédikációkból. Egy olyan gyülibe járok, ahol “illik” adót fizetni. Nos, nekem erről is van véleményem!

    Jézus nyilvánosan volt abban a helyzetben, mikor számon kérték, hogy “ez a Ti Mesteretek nem fizeti meg az adót?” De megfizeti! Azért, hogy NE BOTRÁNKOZTASSA meg azokat a világias farizeusokat, és másokat, akinek erőtlen a lelkiismerete és nem bírják “megemészteni” azt, hogy a “fiak szabadok”!

    Tehát, ha akarsz fizetsz adót, fizetsz, ha nem akarsz, nem fizetsz. Csak tiszta lelkiismeretből legyen a cselekedet és így nem esel kárhoztatás alá. CSAK EGY dolgot NE tegyél: Ne kürtöltess magad előtt, hogy “bezzeg nekem mekkora hitem van, nem fizetek adót..”! ugyanis ekkor nem a szeretet útján cselekszel, mert megbotránkoztatsz sok embert:

    Testvéreidet, akik nem értik; világiakat, akik TV alkotta normák szerint élnek, mely szerintük a helyes és követendő. Sőt, ha nem követed, büntetést is érdemelsz… stb…

    Nos, ez kemény eledel, nem mindenki érti és tudja megemészteni, de mindenesetre hasznos, annak, akinek van füle a hallásra.

    Testvérek, ne botránkoztassuk meg egymást, sem másokat. ÁMEN!

    • Huhh, ez elég erős eltúlzás volt, amit itt leírtál…

      A bálványáldozati hús megevését nem szabályozta az állam törvénye, így az értelemszerűen nem volt kötelező. Az adó fizetése viszont egy kötelezettség volt.
      A római birodalom nem csak rossz volt: utakat építettek, vízvezeték-rendszereket, határvédelmet láttak el, mindez az adóból (is) történt.
      Ez így van manapság is: a kórház, közellátás, úthálózat, nyugdíj, miegymás nem magától terem a fán, az adóból történik mindez.
      Örülök, hogy olyan gyülekezetbe jársz, ahol “illik” adót fizetni. Nagyon remélem, hogy nincs is olyan gyülekezet, ahol ez nem “illik”.

      Amit itt leírtál az adózásról, az nem kemény eledel, az egyszerűen nem étel. Csalásra, közvetetten a társadalom meglopására bátorítasz másokat és legalizálod a Biblia alapján, azt félremagyarázva.

      Szívesen átbeszélem veled mindezt privátban, de ezt a topicot nagyon félrevinné. Ha gondolod, jelezd, és elérjük egymást valahogy.

    • Teljesen egyetértek!
      Először arra gondoltam, miért ez a téma, mikor Isten egy más dimenzióban létezik, és egészen más problémák ellen kellene harcolnunk, nem pedig a szőrszálakat fésülgetni. De az előttem szóló megosztása megérte!

      s.d.g.

  47. Kedves Testvérek

    Sok jó hozzászólást olvastunk itt, de sok célt tévesztettet is, de ez mindenhol így van (különbözőek vagyunk Isten dicsőségére).
    Azt szeretnénk még hangsúlyozni, hogy a kenyérszaporítás az egy az egyben ugyanaz, mint a “filmszaporítás”, mert csak azok jönnek nézni/letölteni, akiknek kell a film (az éhesek vagy akik tovább akarják adni másnak), és még marad is persze vagy 5 kosárral. Az az állítás, hogy ezek a filmek “ponyvák”, az egy abszurd, mert akkor Isten maga készített evangélium helyett ponyvát? Ezekben a filmekben olyan szellemi igazságok rejlenek, amelyek el vannak rejtőzve az egyszerűség mögé, és csak az látja, aki igazán éhes. Jézus tudott volna szuperlakomát is adni az éhes embereknek, de Ő kenyeret és halat adott, ami lehet, hogy ponyvaregénybe illő jelenet volt a kívülállók számára, de nem azoknak, akik ott voltak és régóta nem ettek.
    A másik állítás az volt, hogy ezeket a filmeket 90%-ban keresztények nézik csak…. uhhhh…
    A filmeket eddig kb 20 milliószor nézték meg (nem számítva a letöltött változatokat), van olyan köztük, ami 2.5 millió látogatót vonzott (Mi lenne ha… pl.). Hol találsz te 2.5 millió keresztényt az országban? A tizede nincs (csak névlegesen esetleg).
    Egy jó leírás a filmnet7.com-on van:
    A keresztény filmipar az olyan mint a Jónás. Azt mondja neki az Úr, hogy vidd el az üzenetet a szegényeknek (Mt 11:5) és megfáradottaknak. Erre elindul a Jónásunk az ellenkező irányba, és viszi a gazdagokhoz. Aki fizet, az nézheti alapon. Csak azokra a nyelvekre fordítják le, ahol pénz is csörög a kasszában, nagy bőséggel.
    Magyar, román, török, szerb… még csak nem is hallottak erről eddig. Nos…. mi vagyunk a bálna. Aki kiöklendezi eléd e nyomorult Jónás urat, az üzenetével együtt.
    Arra nem gondoltatok, hogy a filmek ilyen nagy arányú megjelenése, ami az egész ország átformálásához vezetett, Istentől van? Mert az Övé a film, minden keresztény film, és azt tesz vele, amit akar.
    A fordítók ingyenesen dolgoztak, soha nem voltak költségek. Fordítók tucatjai tűntek fel és adták a munkájukat ingyen, évekig. Míg mások házakat, kocsikat vettek, hétvégi lakomázásokon vettek részt, sok fordító vajas kenyeret evett, mert ez volt az elhívatása. Legyenek áldottak, és azok is.
    Olyan leveleket kaptunk fiatal (világi) lányoktól pl., hogy soha nem fognak abortuszt elkövetni, mert megnézték az abortuszellenes filmeinket. Tehát ezek a filmek életeket is mentettek a szó szoros értelmében.
    Isten Szeleme oda megy ahova akar. Ha kell, szétszórja a gazdag vagyonát, és az éhezőnek adja.
    Miért nem tudta a gazdag ifjú Jézust követni? Mert nem adta oda mindenét.
    Mi több alkalommal próbáltunk megközelíteni amerikai keresztény filmkiadókat, még csak nem is válaszoltak.
    3-30 000 dollárba kerülne csatolni feliratokat minden DVD kiadványhoz 30 nyelven (a fordítók örültek volna 1000 dolcsinak filmenként, de még 100-nak is!!!!). A 600 000 dolcsis TŰZÁLLÓ-ba belefért volna, nem? És akkor minden tiszta lenne (nem kellene vádolni azokat, akik éjt nappallá téve fordítanak, ingyen), eljutna az éhezőkhöz is, a pénztelenekhez is, mindenkihez. De nem, a minta még ma is marad: csak a gazdagok nyelvére fordítják a filmeket. Ahonnan sok pénz ömlik a kasszába. És akkor ne csodálkozzatok, ha az Úr beleszól a dologba, és elkezdi szaporítani mindenki számára. Mert higgyétek el, a legtöbb felirat csodák által állt elő, ezekről könyvet lehetne írni (CC vagy COPYLEFT jelzéssel persze). Szóval nem az a lényeg, amiről beszélgetünk, hanem az, ami meg is történik, emberektől függetlenül. Mert az evangélium nincsen bilincsbe verve. És ha mégis igen, Isten letöri a bilincseket, és az evangélium terjed tovább a világban, megállíthatatlanul.

    KMA admin (Las)

    Ui: a tanítványok sem engedelmeskedtek a (papi) törvényeknek, amikor megtiltották nekik azt, hogy az Úrról beszéljenek. Ha valaki ezt követi, ne legyen vádolva, hanem hagyjon mindenki neki szabad utat. Az idő eldönti majd, hogy gyümölcsöző volt-e a munkája. Áldottak vagytok!

Ne hagyd szó nélkül Te sem!