APCSEL29

Akkor folytassuk az évértékelést…

Ami nem volt jó, mert nem bírtuk, elrontottuk, vagy ugyan nem miattunk, de akkor se sikerült (vagy úgy nem, ahogy szerettük volna)

Ilyen is volt több ebben az évben. Szerettünk volna egy nagyon professzionális szolgálatot, kapcsolatrendszert, ügyfélszolgálatot felépíteni – de nem minden sikerült úgy, ahogy terveztük vagy ígértük. Ezúton még egyszer szeretnénk bocsánatot kérni, ha valamilyen területen csalódást okoztunk bárkinek is.

Szeretném le is írni – mert ez is hozzátartozik egy becsületes mérlegkészítéshez.

A 365 napos tréning leállt, és még mindig nem indult újra. Sajnos rengeteget csúszott a churchresponder átadása, még mindig csak teszteljük és javítjuk, így aki elérte a 92. napi leckét, annak sajnos leáll a levélküldés. Többször ígértem már az újraindulását, remélem, január első hetében végre tényleg folytatódhat a tréning.

A Szómutató elkészítése a rengeteg hibajavítás és újraprogramozás miatt rengeteget csúszott. Eszméletlenül sokat dolgoztunk rajta mindannyian, akik benne voltunk, többszöröse lett a befektetett munkamennyiség, mint amit terveztünk, az utolsó hetekben szó szerint minden másnap aludtunk, hogy karácsony előtt elkészülhessen a szoftver. Aztán a postázás húzódott el a rengeteg csomagolás és adminisztráció miatt. Nem így terveztük – és legközelebb sokkal jobban szeretnénk csinálni!

A chupi2009 DVD-csomag szintén késik még. Ennek technikai oka van, az egyik előadást újra rögzíteni kellett mesterséges körülmények között, mivel a tréningen tönkrement a videórögzítő berendezés, és az egész anyag digitalizálása is sokkal több időt vett igénybe, mint terveztük. De igyekszünk ezt a kiadványt is január elején végre postára adni.

Az erdélyi (és általában a külföldi) portázásokkal és fizetési lehetőségekkel még mindig gondban vagyunk. Már van devizaszámlánk, és remélhetőleg 2010 elején lesz romániai képviselőnk illetve lejes számlánk is, reméljük, ez megkönnyíti a kinti megrendelések ügyintézését.

A Tonhalon néha kimaradnak a napi cikkek. Néha kifogyunk a “készletből”, csúsznak a fordítások, vagy csak megfeledkezünk a feltöltésükről a napi százféle teendőnk között.

És végül kaptunk pár visszajelzést, hogy a promóciós kampányaink kissé „agresszívak”. Csak adni szerettünk volna, mert annyira sok a mondanivaló, a szolgálnivaló, és szerettük volna, ha biztosan eljut mindenkihez minden információ. Kérem bocsássanak meg nekünk, ha kicsit „rámenősek” voltunk – ezen a jövő évben gondolkodok majd, hogy hogyan folytassuk tovább. Tudatosan használjuk a marketinget a missziómunkában is , de nem „eladni” szeretnénk, hanem szolgálni azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amiket azért készítünk, hogy használják is, minél több helyen, minél több ember számára.

És ami nem látszik kívülről: rengeteg anyagi terhet görgetünk még magunk előtt. Nem mindent tudtunk időben kifizetni a munkatársainknak sem, vannak még adósságaink, mert túl sok volt a munka, a befektetnivaló, mi mindenünket beleadtuk, hogy az APCSEL29 felépüljön – de ez nem volt mindenre elég. De hisszük, hogy 2010-ben végre utolérjük magunkat, és minden szempontból egy kiegyensúlyozott, biztos hátterű szolgálattá nőhet fel az apcsel. És talán majd mi is pihenhetünk, lassíthatunk kicsit.

Mindenesetre – lezárva ezt a “bűnbánó” részt: még egyszer bocsánatot szeretnénk kérni mindenkitől, akinek bármi miatt is csalódást vagy bosszúságot okoztunk. Még többet fogunk dolgozni azért, hogy a hibáinkat és hiányosságainkat, a tökéletlenségünket ne a felhasználónk, a megrendelőink, a pernereink, a közösségünk érezze meg.

És legvégül hadd írjak pár sort arról is, amire szükségünk van – talán ezen a helyen van a leginkább létjogosultsága. Szükségünk van támogató imádságra, mert hiszünk az erejében, elfogadásra, mert vannak terheink és hibáink, bíztató szavakra, főleg amikor túl sok teher nyom bennünket. nagy szükségünk lenne szponzorokra, támogatókra, akik mellénk állnak, mert akkor sokkal többet tudunk alkotni, dolgozni. Szeretnénk kiadni a Spurgeon prédikációkat, lenne vagy 1000 oldalnyi könyv belőle, akár több kötetben is – de ez sajnos irreális befektetés még a számunkra. Rengeteg olyan könyvet szeretnénk kiadni, amiket kulcsfontosságúnak tartunk a magyar missziós élet mobilizálásaban, és sok projektünket sokkal gyorsabban tudnánk elvégezni, ha lennének szponzoraink is. Egyelőre próbáljuk fenntartani a munkánkat, kifizetni mindazt, amit az eddig projektjeinkbe invesztáltunk, és ha marad valami, azonnal visszatesszük egy-egy újabb munka elindításába. De hisszük, hogy van értelme mindannak, amit csinálunk, és ha lassan is, de haladunk előre.

Este megírom a harmadik részét is ennek az elszámolós kis sorozatnak arról, mi várható 2010 első felében.