Ez Thom bevezetőjének utolsó fejezete – a haldokló gyülekezetek hetedik nagy problémája. A bibliai analfabétizmus.
De mit is jelent ez?
Azt, hogy a keresztények – bár olvashatják akár tíz különböző fordításban a Bibliát – mégsem ismerik. Vagyis csak nagyon felszínesen. A legtöbb keresztény valószínűleg nem tudná elmondani saját egyháza/gyülekezete hitvallását, nem ismeri az apostoli hitvallást, és azért sem mer hitvitába kezdeni ismerőseivel, mert nem tudná korrekt és elfogadható módon megvédeni a hitét a mai pluralista, posztmodern világban. Ennek sok oka van szerintem – talán a legfontosabb, hogy a gyülekezetekben még mindig nem a „szentek felkészítése” folyik (ahogy azt az efézus 4-ben Pál megfogalmazza), hanem a szentek kiszolgálása valamiféle lelki mcdonaldsként, ahol a cél a gyorsan fogyasztható, nem túl bonyolult, és max. 30 perces szellemi hamburgerek felszolgálása. Vagy másképpen megfogalmazva a gyülekezetekben a lelkészek és tanítók etetik az embereket, ahelyett, hogy megtanítanák őket főzni, és felelőssé tennék őket abban, hogy egy idő után lássák el magukat, sőt, kezdjenek főzni a családjuknak, ismerőseiknek is…
És csak még egy gondolat ezzel kapcsolatban. Félek, hogy sokkal több bibliáról szóló könyvet, úgynevezett keresztény irodalmat olvasunk, mint Bibliát. Bár ez is ugyanazt a problémát veti fel: előre megrágott üzeneteket fogyasztunk, amit népszerű szerzők rágnak meg számunkra. Persze nem vagyok ezek ellen, sőt! Ameddig legalábbis nem szorítják ki az életünkből, és a drága időnkből magát a Bibliát.
Ezt nem ragozom tovább, kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy vajon mennyire vagyunk otthon a Bibliában? És mit kéne másképp csinálni?
Loading ...
Egy vicc jut eszembe erről:
Egyik teológiai tanár félre hívja a másikat a folyosón.
- Te! Van egy ige, amit nem értek…
- Csak ez a baj? Melyik az? Rögtön elmagyarázom.
- Kösz, de inkább hagyjuk. Elmagyarázni én is tudom…
Aztán meg itt van ez az aranyos történet, talán Spurgeon tesótól:
Egy munkásember megtért, s a kollégái elkezdték cikizni.
- Te Jani! Tudod egyáltalán, hogy honnan származik az a Jézus?
- Nem tudom.
- Azt sem tudod, hogy ki volt az apja!
- Nem…
- Még azt sem tudod pontosan, hogy hol született! Akkor mit tudsz egyáltalán róla?
- Tudom, hogy megváltott engem- hangzott a robusztus férfi kissé darabos válasza.
A felmérések azt mutatják, hogy a magyarok rengeteg passzív tudást halmoznak fel az iskolákban, de kevés részét képesek alkalmazni a gyakorlatban is. Amerikában ez fordítva van: kevés tudás, sok gyakorlati alkalmazás. Az igében is hasonlóak lehetünk, mi magyarok?
Sajnos,megváltoztak a társadalmi szokások….nem feltétlen jó irányba. A hit,és a vallás tabutéma lett. (“Jólnevelt ember szigorúan magánügynek tekinti!”),míg a szexualitás pedig már-már a közügyek szintjére “emelkedett”:-((