Mi várható a házunk táján? Vagyis a tonhal blogon.
Először is elkezdem Mark Driscoll lelki ajándékokról szóló tömény és gakorlati post-sorozatát közreadni, két-három naponta egy-egy cikket. Van vagy húsz eddig, úgyhogy egy ideig eltart majd ez a sorozat – nagyon hasznos lesz követni! Egyik kedvenc prédikátorom, sokat tanultam tőle.
Közben azért lesz más is persze, hogy ne legyen egyhangú az élet.(a blog)
Egyrészt “fordítódik” az önkielégítésről szóló másik cikk is, amit az előző post végén jeleztem, a Relevant Magazinból. Azt is közre fogom adni, hiszen ez a téma érdekelte eddig a legtöbb olvasót. A statisztika 600 körül jár, és ebben nincsenek benne azok, akik nem nyitották meg a cikket, csak böngészték a tonhalat… És persze a legtöbb hozzászólás is itt van. Szóval ha fontos a téma, folytassuk, nemsokára tehát jön a másik cikk is!
Másrészt dolgozok egy 4-5 részes sorozaton vezetőknek, a csapatépítésről és team-munkáról. A kiinduló forrás vállalati felsővezetői anyag a versenyszférából, ezt dolgozom át gyülekezeti megvalósításra. Azt hiszem, hasznos lesz ez is.
És a válásos post… megígértem a cikket róla, bár sokat vajúdok vele, hiszen érintett is vagyok, és szinte hetente kapok még mindig névtelen vagy egy szem névvel ellátott levelet, (vég)ítéletet, “próféciát”, lelki ledózerolást, ezt-azt-amazt, jórészt olyanoktól, akiket vagy nem is ismerek, vagy évek óta nem találkoztam velük, vagyis általában olyanoktól, akik meg se kérdeznek, meg se hallgatnak, és másra nem is kíváncsiak, csak hogy elmondják, amit akarnak… Ez van. Az biztos, mivel arról úgysem kell írni, hogy a válás bűn-e vagy sem, mert természetesen az, a kérdés inkább az, hogyan viszonyuljon a gyülekezet azokhoz, akik mégis elválnak. Mennyiben különbözik a válás, mint bűn, a többitől, és milyen mértékben és módon érvényes rá Krisztus váltsághalála. Van-e bocsánat (Istennél van, ezt tudom, csak úgy tűnik, a népénél nincs, legalábbis sok helyen és sok szívben), van-e helyreállás, mennyit ér az ilyen ember élete, van-e helyü(n)k az egyházban vagy a szolgálatban. Túl sok embert ismerek, akiknek évek estek ki az életéből (vagy ő esett ki végleg az egyházból), nem kifejezetten a válás miatt, hanem mert a válással együtt a barátaikat, a gyülekezetüket, a szolgálatukat is elveszítették, mert mindenki elfordult tőlük – és én attól félek, hogy ezek hiábavaló veszteségek voltak. De vajon miért dobják el a “szerető” testvérek a saját bukott testvéreiket?!?! A magam részéről inkább élek és szolgálok bukottan, sérülten, Krisztus kegyelmébe kapaszkodva azok felé, akiknek kellek még így is, mintsem eltűnjek a süllyesztőbe, ráadásul mindezt “Jézus nevében”… Az lenne a gonosz számára az igazi győzelem. Inkább küzdök a hitért, és ha el is estem, felállok!
De azt hiszem, ezen a témán rágódok még egy darabig…
És persze lesz rengeteg villanás, cikkek, amik csak úgy jönnek, erről-arról. Naponta 50-60 keresztény vezető írásait követem, akiktől rengeteget tanulok, és persze amit én tanulok, azt szívesen megosztom azzal is, akiket érdekel.
De ha lenne, ami érdekelne,
írjátok meg kommentben!
És ami a blogéleten túl van…
Augusztusban indul a keresztény marketing és PR blog illetve magazin, amely kifejezetten a gyülekezet és a missziómunka, illetve az online, offline marketing, a PR, a kommunikáció és a retorika, a multimédia és az internet kapcsolatáról illetve használatáról fog szólni. Lesz ingyenes blog, és mint a tonhalnál is, prémium előfizetés is, írott és videós oktató anyagokkal. Ezen kívül fejlesztünk néhány marketing eszközt, amelyek augusztus végén már szintén elérhetők lesznek, illetve tervezünk egy kéthetes tréning-turnét a megyeszékhelyekre szeptemberben, amely egy szakmai műhely lesz a technológia missziós alkalmazásának szemléletéről és gyakorlati alkalmazásáról. Erre elsősorban a gyülekezetek lelkészeit és lelki vezetőit várjuk, mert az ő döntésük lesz, hogy a gyülekezet elkezd-e építkezni ebbe az irányba is, és nyit-e egy újabb frontot a missziómunkában.
Óriási hír, hogy e hónap végén leforgatjuk a Mátrix evangélizációs filmet! Az evangéliumi tévé munkatársai segítenek ebben, és egy jó kétórás evangélizációs DVD készül belőle. Ezzel az “előadással” közel 100 felsőoktatási intézményben, ifitáborban, konferencián szolgáltam az elmúlt 8 évben, és a terveink szerint egy nagyon-nagyon olcsó, szórólap vagy traktátus helyett osztogatható DVD készülne belőle, mert sokan tértek meg és épültek be gyülekezetekbe ezáltal. Istené legyen érte a dicsőség, ez egy nagyon jó eszköz a kezében!
A másik nagy hír, hogy megtaláltuk a kivitelező partnert a Tonhal Portál utódjára, amely egy nagyon összetett közösségi portál lesz, kiegészítve egy sor keresztény “szolgáltatással”, eszközzel, és persze beleintegrálva a teljes tonhal adatbázissal! Nagyon-nagyon izgalmas ez az időszak! Tervezett indulás 2010.01.01. – remélem összejön! Akinek szívügye az online misszió, imádkozzon érte – vagy támogassa, ahogy tudja, mert az nagyon ránk fér :-)
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy képviselhetjük az amerikai Enrichment Magazint, amelynek ingyenes, magyar nyelvű elektronikus kiadását szintén mi csináljuk ezután. Nemsokára átadjuk a magazin saját honlapját, és kéthavonta egy újabb értékes teológiai szakmagazin lesz elérhető, ingyenesen!
Ja, és még valami: augusztusban szeretném felszámolni a könyvraktáramat, még van elég sok 500 prédikáció vázlatos könyv, lelkészeknek, laikus prédikátoroknak, ifivezetőknek hasznos lehet. Gyakorlatilag postaköltség áron elküldöm, boltban 3-4000 Ft volt az ára, most csak 500 Ft. (több mint 300 oldalas, A4-es könyv, 500 vázlattal!) Érdemes lenne akár egész vezetőségeknek megvenni, mindenkinek! Nekem az lenne a fontos, ha nem egy pincében dohosodna meg, mert a könyvesbolti eladásokból kifutott már… Na mind1, aki szeretne belőle, egyelőre írjon egy mailt, aztán nemsokára összeeszkábálok valami rendelési felületet is az apcsel29 honlapjára.
Na hirtelen ennyi.
Köszönöm mindenkinek, aki imádkozik még értem, ha valaki szeretne támogatni, akkor keressen, mert egyelőre óriási anyagi áldozattal és ráfizetéssel jár mindaz, amit csinálunk – de látjuk azt is, hogy van értelme, mert a tonhalat már 1000 ember beregisztrálva használja, a 365 napos tréningen is vannak jónéhányan, és a blogot is olvasgatja naponta párszáz ember.
Köszönöm.
Istennek is, Nektek is.
Szia
írtad, hogy ha szeretnénk
hogy valamiről írj… és érdekelne akkor azt kommentben írjuk meg neked.
Bocsáss meg, hogy ilyent mondok de az a látásom sok sok embert hallva és
magamat is… hogy te nagyon jó dolgot kezdtél el csinálni…
de nagyon sok emberben van egy előítélet a magánéleted miatt…
ami nem jó… mert tudom, hogy nagyon szerettek téged… és most meg
félnek a tanításaidtól… vagy épp nem tudják elfogadni a dolgokat…
szóval arra céloznék… ha valami cikket írnál amelyben tisztáznád a hallgatóság … vagy akármi elött magadat az nagyon nagy előre lépés
lenne a munkádban …
köszönöm, hogy végig olvastál…
ha a magánéletedbe szóltam bele.. és ezt nem díjazod… akkor bocsáss meg áldást és bölcsességet
Kedves Dawe!
Mindenekelőtt köszönöm a bíztatást! :-)
Ahogy mondtam, fogok írni a válásról. De azt ne várja senki, hogy leírom, mik voltak azok a dolgok, amik miatt a válás lett a kisebbik rossz az életemben. Nem fogok a volt feleségemmel illetve a házaságommal kapcsolatban itt semmit írni, mivel ez nem blogtéma, hanem két ember személyes magánügye, és főleg nem fogom őt bántani vagy lejáratni, és főleg főleg nem nyilvánosan. Tehát ezt ne kérje tőlem senki, ilyen áron nem akarom, és nem is fogom “tisztázni magam”. Nem fogok sem védekezni, sem magyarázkodni, ahogy valahol talán említettem, volt oka, nagyon komoly, ennél többet én nem mondok. A hozzánk legközelebb állók látták az életünket, és talán értenek dolgokat.
“Előítélet a magánéletem miatt…” – részben megértem. Én, őszintén szólva, mindig próbáltam elkerülni, hogy velem ilyesmi előforduljon. Hogy egy embert, főképpen az értékét, az Istennel való kapcsolatát, az alapján ítéljem meg, amit tudni vélek róla, akár a bűnei, bukásai, negatív személyiségjegyei, bármi alapján. Hogy egyáltalán ítéljek. Bűnös vagyok, nem is csak a válásban, egy csomó más dologban is. Sok a hibám, és sok rossz tulajdonságom van. De szívemből szeretem Istent, az Ő kegyelme tart, az Ő megbocsátása miatt kezdtem újra a kereszténységemet (vagy folytattam), csak azért van erőm és kedvem szolgálni még mindig, mert Jézus Krisztusra nézek. Ennyi az “értékem”. Az sosem szomorított el, ha valaki nem értett egyet azzal, amit mondtam vagy tettem. Az igen, ha valaki azért lökte el, amit adni akartam, mert én adtam, és én ilyen-olyan vagyok a szemében. Ez számomra olyan, mintha egy börtönben lévő gyilkosnak nem lenne többé joga jót tenni, és mondhat bármit, az mindig hazugság lesz. És mit mondjak, ha ezt ráadásul Jézus nevében teszik… :-( Ez az, ami bánt. És nem is azért, ami nekem fáj, komolyan, hanem azért, mert túl sok emberrel beszélgettem már Jézus szeretetéről, akik pont ezért nem hisznek már el semmit a Bibliából – mert Isten népe ilyen. A pár nappal ezelőtti postomban, amiben a statisztika volt, a második oka annak,hogy a fiatal felnőttek otthagyják a gyülekezetüket, a hívő emberek ítélkezése és képmutatása. Ez fáj nagyon. Hogy a jézusi szeretetet alig pár embertől éreztem eddig, a megbocsátást, azt, hogy Istennél van újrakezdés, ő nem személyválogató, ő a mélységből is kihoz és felemel… ezeket prédikációkból ezerszer hallottam, de velem – ezt nagyon őszintén, megrendülten és szomorúan mondom – jó ha öt ember gyakorolta! Pedig elég sokan ismertek és állítólag szerettek, ahogy írtad…
És nem engem kell elfogadni, hiszen nem magamat állítom példának, nem magamat hirdetem, hanem Krisztust, és Istent szeretném szolgálni. Ez az életem. Ennyi bukás után is, teherrel az életemben is. De ha valami jó, ha valami hasznos, értékes, jóhírű, ahogy a filippi 4,8 is írja – azt legalább ne mocskolja be a múltam, a bukásom vagy bármi más. Sokszor gondolkodtam el, amikor megkértek, hogy ne szolgáljak, ne írjak, ne csináljak semmit, évekre vagy végleg tűnjek el a kereszténységből, hogy ki nyerne ezzel. Azok, akik erre kértek? Miért? Mit nyernének? Nyugodtabban aludnának? Vagy többen térnének meg a szolgálatuk során? Egyszerűen nem értem és nem értem… mintha már nem lenne jogom semmi pozitívat tenni, sem Istenért, sem másokért. Annyit sírtam emiatt… komolyan. De még mindig nem értem. Nem fogok házasságépítő szemináriumokat tartani, de hogy hogyan kell használni az online eszközöket misszióra, már abban sem adhatok senkinek sem tanácsot…?!
De inkább majd folytatom abban a bizonyos megígért postban, mert lassan a más témákhoz való hozzászólásokban is mindig erről kell írnom, és nem marad témám a cikkhez :-)
Dawe, a Te kommented illetve kérésed nem volt bántó, ezért hálás vagyok. Vagyis köszönöm!
Személy szerint várom azt a sok újdonságot, amikről a blog szólt! Főleg a Driscoll-os cuccot, meg a Mátrixot is (már voltam Mátrix-evangélizáción, és nagyon tetszett!)
és csak még valami, miközben itt még tovább gondolkodtam. legfeljebb a válásos post egyfajta szummázás lesz majd :-)
szóval amit még nem értek, és ez is elsősorban a missziónk miatt bánt, hogy ha van 10 dolog, amiből 9 pozitív, egy negatív, akkor a keresztények döntő többsége a negatívval fog foglalkozni. Tudom, hogy ez tipikus magyar viselkedés is egyben. És ezt most nem a saját dolgaimra mondom, de ez is igaz. Mintha hiába lenne minden érték, minden istenkeresés, szolgálat, imádság, Istennel töltött idő, minden megtérő esetleg a válásom óta, semminek nem lenne értéke, mert elváltam. A kereszténység sajnos bűn-központú, és nem kegyelem-központú. Ebből van a legtöbb pletyka a gyülekezetekben, a legtöbb emberi konfliktus, rengeteg félelem, titkolózás… és ne gondoljuk, hogy ez nem “ordít” a gyülekezeteinkről, rólunk.
Ebben a világban mindenütt lenullázzák az embert, és elvileg a gyülekezet, a Krisztus Teste lenne a felépülés helye.
Sajnos kevés ilyen van.
EGyszerűen megdöbbent az a “lelkesedés”, motiváció, időmennyiség, energia, kreativitás, amit a negatív dolgok ítélésére fordítanak sokan. Ha annak az időnek csak a tizedében, amit a saját bukottjaink kitárgyalásával, ítélgetésével és kibeszélsével töltünk, szóval csak a tizedében szolgálnánk az embereket, és valamilyen módon a megtérésükért munkálkodnánk, ha ahelyett, hogy itt az én életem bukását kommentálná valaki (Dawe, kérlek ne értsd magadra, abszolút nem neked vagy rólad írom most ezt, inkább csak általánosságban) például a videán lévő evangélizációs videót kommentáló “ateistáknak” válaszolnánk, hát lehet, hogy tennénk valamit pozitívat.
Senki ne értsen félre, nem védekezésképp írom. Bizonyos szempontból örülök annak, hogy ez téma, nem akarok titkolózni, letagadni a gyarlóságaimat, sőt, tudatosan vállalom, hogy beszéljünk tabutémákról is, és ne kelljen elhallgatni azt, ha valaki elvált, és ennek ellenére küzd azért, hogy szolgálhasson – ezzel semmi probléma. Már hogy beszélünk róla, hogy kérdeztek, hogy ez téma.
Az a jelenség fájó, amit ezerszer néztem és éltem végig a kb. 15 éves keresztény életem során – ahogyan a keresztények bánnak egymással, ahelyett, hogy sugároznák Krisztust, és embereket vezetnének a kárhozatból az üdvösségre. Mert még mindig ez a legfontosabb dolgunk.
Nagyon-nagyon szánom a terméketlen, gyümölcstelen, megtérések nélküli keresztény életeket és gyülekezeteket, mert a legnagyobb és legcsodálatosabb érzés hiányzik az életükből: az a tudat, érzés, tapasztalat, hogy annak ellenére, mekkora nulla is vagyok, Isten mégis arra méltatott, hogy egy ember életének a részese, formálója, “megmentője” lehetek azzal, hogy Ő használ.
Ez mindig csodálatra késztet.
És ezért folytatom, ezért nem fogok lekullogni a “színpadról”, és ha kell, ha ezerszer is fogok még elesni, ezerszer fogok felállni! Én ezt tanulom a Bibliából. Ezt kényszeríti ki belőlem a Szentlélek. Számomra ez a biblikus és krisztusi élet. Különben már réges-régen elkaparhattam volna magam, elvánom sem kellett volna ehhez.
Szia!
Sok áldást és bölcsességet kívánok Neked az ÚRtól.
Bejegyzésedet olvasva azonnal feltűnik Mark Driscoll neve. Most a Google-n olvasva az új keletű Emerging Church mozgalom egyik alakja. Szívesen olvasnék egy teljes magyar nyelvű összefoglalót az Emerging Church mozgalomról. Hogy jött létre, mik a pontos céljai, stb…
Eddig csak kritikai morzsák jutottak el hozzám, hogy valamiféle szinkretista tévtanításról van szó, mindezek mellett feltűnt pl. Rick Warren neve is, akinek a műveit nagyon kedvelem.
Ami a válás témáját illeti, ehhez a történethez – úgy, hogy a tiédet nem is ismerem – odatenném Eric Owyoung történetét. Ő a Something Like Silas nevű elismert dicsibanda énekese volt, a bandában a felesége is tag volt. Aztán elváltak. Eric akkor kapott hideget-meleget, ő is majdnem kizuhant a hitéből, de aztán visszavonult, távol mindenkitől, volt ideje gondolkozni és nyugodt párbeszédbe elegyedni Istennel, és újabb inspirációt kapott, hogy igenis folytassa a zenei szolgálatot, úgyhogy megalapította a Future of Forestry nevű dicsibandát. Ugyan még most is kap hideget-meleget, de egyre többen látják az új zenéket hallva, hogy Ericben még mindig munkál az isteni elhívás. Ezért aztán egyre többen ismerik el, hogy tévesen vádolták mindenfélével.
FoF videó.
http://www.youtube.com/watch?v=nsMtyYlSw8o&fmt=18
:)
MacCsider, nemsokára jelentkezek itt egy összegzéssel az Emerging Church mozgalommal kapcsolatosan!
Előljáróban csak annyit, hogy mint minden “újszerű” és komoly változásokat hozó dologgal szemben, ezzel szemben is elég nagy a kritika, konzervatív részről. Egyszerűen nem értem ezt az örökös negatívizmust, ami árad a kereszténységből is, hogy mindig mindenhol azt keresik, hogy miért lehet valamit elutasítani. :-(
A lényeg pár szóban: az EC nem felekezet, nem gyülekezet, hanem mozgalom, amely eredetileg a döglődő észak-amerikai fehér gyülekezeteknek próbált kiutat mutatni a haldoklásból, egyfajta párbeszéd keretében, de egyre inkább missziós mozgalommá lett, és egy új gyülekezeti és missziós modell elindításához vezetett. Ez a posztmodern gyülekezet, amely beleágyazódik a kultúrába, használja az eszközeit, és az emberek elérésébe fekteti az energiája legnagyobb részét. Rengeteg iránya van, nem egységes a mozgalom, és mivel jó három évtizedes múltra tekint vissza, nagyon sokszínűvé vált.
Bizonyára vannak benne hibák is, mint minden mozgalomban, de azt hiszem, a hatását és a missziós “eredményét” tekintve össze sem lehet hasonlítani azokkal, akik a dolgozószobáikból kritizálják őket.
Rick Warren és Mark Driscoll is építkezett ebből, hiszen ez a megújulási mozgalom kinevelt egy teljesen új szemléletű keresztény vezetői réteget, és meggyőződésem, hogy a valóságos (és nem intézményes) misszióra ők vannak ma nagyobb hatással, mintsem a tradicionális/konzervatív egyházak, a A Mars Hill vagy a Suddleback Church ma már nem tekinthető egyértelműen EC-s gyülekezeteknek. Sőt, azt hiszem, Mark Driscoll teljesen egyedi irányba ment el az elmúlt 15 évben, ami ötvözi az EC-ből hozott postmodern missziós szemléletet a puritán, erősen kálvinista teológiával.
Én az APCSEL29-et azért hoztam létre, hogy ezt az irányt behozzuk Magyarországra – mert itt egyetlen EC-s könyvet sem adtak még ki, Mark Driscoll nevét se nagyon ismerik még. Egyelőre nálunk Rick Warren a sláger, bár – ahogy én látom – ma már nem ő az, aki “diktálja” a világmissziót. Amit hozzátett a kereszténységhez, illetve amit képvisel, nagyon fontos és kikerülhetetlen lépcsőfoka Isten munkájának korunkban, ugyanúgy, mint a karizmatikus megújulás volt előtte, de Isten dolgozik tovább, és az egyháztörténelem, folytatódik. Nekünk magyaroknak pedig be kell hoznunk a lemaradásunkat, tanulnunk kell, leszűrnünk a következtetéseket, és megvalósítanunk mindazt, amire Isten példákat mutatott, eszközöket alkotott rajtuk keresztül is.
No de nemsokára a Pásztorbot Magazinban lesz két fontos cikk az Emerging Church mozgalmáról, és majd átgondolom, mit és hogyan hozzunk ki belőle ide a blogba (mivel az egy előfizetéses magazin). De mindenképpen lesz itt is szó róla!
Köszönöm a kérésed!
Meg ugye ott van a legtöbbet kritizált Brian McLaren, aztán a “missziós tettlegességre” hajlamos Shane Claiborne, a apátlanok mentorálási programját terelgető Donald Miller, a statisztikákat kisujjból kirázó George Barna, és még sokan mások, valamint az emerging mozgalom narratív-intuitív szellemiségében összeállított The Voice Biblia-fordítás.
És nagyon-nagyon sok angol nyelvű online forrás, elég ha csak olyanokat említek, mint a The Ooze, a Sojourners, a Fermi Project, a Patrol Magazine, a Conversant Life, vagy a Relevant Magazine és az utóbbiak által vezetett Neue Ministry.
Viszont valóban, a magyar nyelvű irodalom eléggé hiányos. Pedig a mozgalom vezetői váltig állítják, hogy Európának az emerging szemlélet nagyon is jól illeszkedne.
Szia!
Köszi a felvilágosítást, várom a további infókat az E.C.-t illetően a blogon. Rick Warren műveinek kritikájáról elsősorban a karizmatikus részről pl. a Blaha L. téri Golgota /Calvary Chapel részéről van ismeretem. Az E. C. elutasításáról ezen az oldalon olvastam http://www.istenkereso.hu/hirek/kertesz_zsuzsanna/4emergent_church.html
Jó lenne már a másik félről is olvasni.
Amúgy a gyülekezetem magjának legolvasottabb szerzői: Rick Warren, Bill Hybels, Philip Yancey és Max Lucado.
Az E.C. amerikai kritikájában sajnos jelentős szerepet kap a politikai motiváció, és ezt hajlamosak másutt is átvenni, de ebbe nem szeretnék nagyon belemenni.
Látom nem csak én vagyok ébren hajnali fél 4-kor :-)
Igen, az EC egyik iránya a politikai irány, amit amerikában illetve amerikával kapcsolatban nagyon könnyű szélsőségesen kezelni.